ármány fn 4A (kissé rég v. irod)

1. ’vkinek a megkárosítását v. megtévesztését célzó, ártó szándékú fondorlat, cselszövés’ ❖ Nina szép, miként pirosló alma, melyben féreg fúr belül; színlett ártatlanságát a csábítás ármánya gondosan pólyázá csillogó szavakba, hogy kábát vakítson (1824 Fáy András¹ 8139001, 304) | Tele volt ötlettel, fortéllyal, stratégiákkal, frappáns cselszövényekkel, úgyhogy neki gyerekség volt valamely kerületet meghódítani ármánnyal, furfanggal, ügyesebbnél ügyesebb hadi mozdulatokkal (1887 Mikszáth Kálmán 8312160, 36) | ha tudtuk volna, hogy mit forral az ármány hazánk ellen! (1891 Kossuth Lajos CD32) | A pokoli ravaszsággal és ördögi rafinériával szőtt ármány szerencsére megbukott (1932 Szathmári Sándor 9641003, 235) | Az ármány eszköze többé nem méreg, tőr vagy pisztoly, hanem billentyűzet, egér, floppy és modem (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. (jelzőként) ’fondorlatos, ármányos’ ❖ ármány lelke volt (1846 Tompa Mihály CD01) | Zudult reám a bájok s kellemek Ármány hadának leverő zöme (1875 Vajda János 8503062, 174).

2. ’a jót gátló gonosz szellem, cselszövő’ ❖ Jeles hirbe leg elsk, Eufémus, ármány öccse Periklimen (1804 Fabchich József ford.–Pindarosz C1643, 65) | Ennyi ügyességet csak meg lehet kivánni oly hatalmas lénytől, ki ármányoknak parancsol (1841 Teleki László² 8473001, 34) | Készek vagyunk […] szembeszállni … az ármány nagyanyjátul Kezdve, urunknak … minden […] ellenségivel (1844 Széchenyi István 8429031, 423) | Az ármány ránéz, egyet mosolyog: Tetszik neki a bevégzett dolog (1867 Szelestey László 8436001, 45).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ármányos; ÉKsz.; SzT.

ármány főnév 4A (kissé rég v. irod)
1.
vkinek a megkárosítását v. megtévesztését célzó, ártó szándékú fondorlat, cselszövés
Nina szép, miként pirosló alma, melyben féreg fúr belül; színlett ártatlanságát a csábítás ármánya gondosan pólyázá csillogó szavakba, hogy kábát vakítson
(1824 Fáy András¹)
Tele volt ötlettel, fortéllyal, stratégiákkal, frappáns cselszövényekkel, úgyhogy neki gyerekség volt valamely kerületet meghódítani ármánnyal, furfanggal, ügyesebbnél ügyesebb hadi mozdulatokkal
(1887 Mikszáth Kálmán)
ha tudtuk volna, hogy mit forral az ármány hazánk ellen!
(1891 Kossuth Lajos)
A pokoli ravaszsággal és ördögi rafinériával szőtt ármány szerencsére megbukott
(1932 Szathmári Sándor)
Az ármány eszköze többé nem méreg, tőr vagy pisztoly, hanem billentyűzet, egér, floppy és modem
(1999 Magyar Hírlap)
1a. (jelzőként)
fondorlatos, ármányos
ármány lelke volt
(1846 Tompa Mihály)
Zudult reám a bájok s kellemek Ármány hadának leverő zöme
(1875 Vajda János)
2.
a jót gátló gonosz szellem, cselszövő
Jeles hirbe leg elsk, Eufémus, ármány öccse Periklimen
(1804 Fabchich József ford.Pindarosz)
Ennyi ügyességet csak meg lehet kivánni oly hatalmas lénytől, ki ármányoknak parancsol
(1841 Teleki László²)
Készek vagyunk […] szembeszállni … az ármány nagyanyjátul Kezdve, urunknak … minden […] ellenségivel
(1844 Széchenyi István)
Az ármány ránéz, egyet mosolyog: Tetszik neki a bevégzett dolog
(1867 Szelestey László)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ármányos; ÉKsz.; SzT.

Beállítások