artikulál ige 1a

1. ts (tárgy n. is) (Nyelvt) ’hangzó emberi beszédet létrehoz, ill. 〈ezt alkotó beszédhangot〉 képez’ ❖ A j-t ugyanott artikuláljuk, ahol a magas hangokat, a nyelv háta és a kemény iny közt (1895 PallasLex. CD02) | [Gombocz Zoltán] nagy hasznát veszi fonétikai tanulmányainak: francia és finn kiejtését nem lehetett a született francia vagy finn ember kiejtésétől megkülönböztetni, a franciák legfeljebb azt jegyezték meg, hogy feltűnően precízen artikulál (1972 Németh Gyula CD30).

2. tn (vál) ’a szavakat tagolva ejti, jól érthetően beszél, énekel’ ❖ Artikulál […]: tisztán kiejt, úgy hogy a szókat és izeiket vagyis a szótagokat s ezeknek egyes hangjait tisztán meg lehessen külömböztetni (1893 PallasLex. CD02) | [az utas] némán dúdolja magában […], amíg eljut a szöveg mulatságosan hangzó csattanójához, ezt kiénekli, ha nehezen artikulálva is (1984 Hubay Miklós² 9264002, 95) | A legtöbb siket és nagyothalló tud szájról olvasni, ha a beszélő jól artikulál (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. ts (sajtó, átv is)(beszédben) kifejez, kinyilvánít, megmutat vmit’ ❖ A megfosztás, az elszegényítés […], amelyet az író mintegy helyettük artikulál (1985 Balassa Péter 1008005, 196) | Artikulálták-e már véleményüket, rendszerezték-e érveiket a csatlakozás várható honi vesztesei? (1999 Figyelő CD2601) | Hogyan artikulálja magát ebben a közeledésben a Sun [vállalat]? (2000 Figyelő CD2601).

3a. vmivé artikulál (sajtó) ’vmivé formál, alakít vmit’ ❖ a művészek értelmes célokká képesek artikulálni a népharagot (1989 Erdei János 2046010, 26) | mások kevésbé tudják cselekvéslehetőséggé artikulálni [az élményeket] (1991 Bókay Antal 2028013, 125).

4. ts (vál) ’tagol, részekre oszt’ ❖ Dante dikciója olyan, mint a finoman artikulált rovartest és nem nyúló és hajló, mint a kígyóé (1912 Babits Mihály C0696, 114).

4a. tn (Zene) ’zenei hangokat összeköt, ill. hangsorozatot elválaszt, tagol(va szólaltat meg)’ ❖ ÉrtSz.

Sz: artikulálás.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

artikulál ige 1a
1. tárgyas (tárgy n. is) (Nyelvt)
hangzó emberi beszédet létrehoz, ill. 〈ezt alkotó beszédhangot〉 képez
A j-t ugyanott artikuláljuk, ahol a magas hangokat, a nyelv háta és a kemény iny közt
(1895 PallasLex.)
[Gombocz Zoltán] nagy hasznát veszi fonétikai tanulmányainak: francia és finn kiejtését nem lehetett a született francia vagy finn ember kiejtésétől megkülönböztetni, a franciák legfeljebb azt jegyezték meg, hogy feltűnően precízen artikulál
(1972 Németh Gyula)
2. tárgyatlan (vál)
a szavakat tagolva ejti, jól érthetően beszél, énekel
Artikulál […]: tisztán kiejt, úgy hogy a szókat és izeiket vagyis a szótagokat s ezeknek egyes hangjait tisztán meg lehessen külömböztetni
(1893 PallasLex.)
[az utas] némán dúdolja magában […], amíg eljut a szöveg mulatságosan hangzó csattanójához, ezt kiénekli, ha nehezen artikulálva is
(1984 Hubay Miklós²)
A legtöbb siket és nagyothalló tud szájról olvasni, ha a beszélő jól artikulál
(1995 Magyar Hírlap)
3. tárgyas (sajtó, átv is)
(beszédben) kifejez, kinyilvánít, megmutat vmit
A megfosztás, az elszegényítés […], amelyet az író mintegy helyettük artikulál
(1985 Balassa Péter)
Artikulálták-e már véleményüket, rendszerezték-e érveiket a csatlakozás várható honi vesztesei?
(1999 Figyelő)
Hogyan artikulálja magát ebben a közeledésben a Sun [vállalat]?
(2000 Figyelő)
3a. vmivé artikulál (sajtó)
vmivé formál, alakít vmit
a művészek értelmes célokká képesek artikulálni a népharagot
(1989 Erdei János)
mások kevésbé tudják cselekvéslehetőséggé artikulálni [az élményeket]
(1991 Bókay Antal)
4. tárgyas (vál)
tagol, részekre oszt
Dante dikciója olyan, mint a finoman artikulált rovartest és nem nyúló és hajló, mint a kígyóé
(1912 Babits Mihály)
4a. tárgyatlan (Zene)
zenei hangokat összeköt, ill. hangsorozatot elválaszt, tagol(va szólaltat meg)
ÉrtSz.
Sz: artikulálás
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások