ásózik l. ásóz

ásóz tn ige 4a (nyj)ásózik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)

’ásóval ás’ ❖ megállva az ásózó lelkész előtt (1887 Baksay Sándor C0730, 162) | Odább is hajbókol egy ember, ásózik, vagy mi, egyszer meríti az ásót, valamit félredob, megint meríti, megint dob, tisztítja a földet a gyökerektől (1939 Szabó Pál² 9631004, 252) | Az öreg Gyura nem jár el a kertekbe. A sérve, mint valami nagy, vörös tömlő, dudorodik ki a hasfalából. Emelni nemigen tud, ásózni, kapálni még kevésbé (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉKsz.; ÚMTsz.

ásózik lásd ásóz
ásóz tárgyatlan ige 4a (nyj)
ásózik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)
ásóval ás
megállva az ásózó lelkész előtt
(1887 Baksay Sándor)
Odább is hajbókol egy ember, ásózik, vagy mi, egyszer meríti az ásót, valamit félredob, megint meríti, megint dob, tisztítja a földet a gyökerektől
(1939 Szabó Pál²)
Az öreg Gyura nem jár el a kertekbe. A sérve, mint valami nagy, vörös tömlő, dudorodik ki a hasfalából. Emelni nemigen tud, ásózni, kapálni még kevésbé
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások