aszal ts ige 1a
1. (rég) ’szárít, szikkaszt’ ❖ Aszalni. Torrere, Siccare, Assare (1808 Sándor István C1536, 11) | Most van idő gabonát aszalni (1867 Bodon Ábrahám ford. C1126, 20) | Csűrön is eltart [a szalmatető], de csak negyven-ötven esztendőt, mer’ hogy a csűrhéjjában nincs füst, aki aszalja (1907 Malonyay Dezső 8292005, 92).
1a. (tárgy n. is) ’〈gyümölcsöt, zöldséget, ritk. húst〉 szárítással tartósít’ ❖ Ez [a barack] későn érik, és ugyan jó ősz kell neki: aszalni igen jó (1805 Pethe Ferenc 8364016, 269) | [A vadászkutyák gondozójának feladata] a szünidőben a vadász-ebek felügyeletén kivül a konyhára fát vágni […], sertést hizlalni és gyümölcsöt aszalni segiteni (1854 Ujfalvy Sándor 8497006, 11) | Szék, ágy, párna, divány, télen kályha, nyáron jégverem az [ti. a suba] neki; enni lehet a bőrén, meg húst aszalni rajta (1905 Tömörkény István 8493011, 47) | férje szőlőjébe járhat, ismét aszalhat, befőzhet, gyógyfüveket száríthat (1996 Szabó Magda 9630007, 51).
1b. ’〈vmely természetes hatás, ill. vki holttestet, testrészt〉 mumifikál, kiszárítással tartósít’ ❖ a lég ott szinte aszaló, mummificáló hatással van (a halottak t. i. nem rothadnak, hanem kiaszalódnak) (1861 Rosty Pál C3639, 153) | A legközelebbi hozzátartozója is csak úgy vette észre a halálát, hogy egyszer csak múmiának aszalva találta az odujában (1894 Ambrus Zoltán C0591, 101) | Mintha ugyanazzal a technikával dolgozna az idő ezen a gyönyörű épületen, amellyel egyes dél-amerikai indián törzsek aszalják hibátlan arcvonású gyermekökölnyi maszkká a halott férfiak arcát (1989 Csengey Dénes 1028003, 54).
1c. (kissé rég) ’〈nap, hőség〉(szárítva) éget, perzsel vmit’ ❖ Most juta kedvére nyárunk tüzesebb idejére, Most mindent aszaló mérge nem útba [ti. utazásra] való (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 537) | már rézsút áll a rettenetes nap, de még könyörtelenül aszalja a mezőt. Már mindennek kiszítta a lelkét, egy szál zöld fű nem látszik, sárga a gaz is (1912 Elek Artúr CD10).
2. ’〈öregség, betegség, szegénység〉 aszottá, ráncossá, sovánnyá tesz vkit, vmit’ ❖ nincs teste sovány csontvázig aszalva, Munkabiró ’s tetemes (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 106) | lassú láz aszalta bomladozó testét (1886 Jakab Ödön C2197, 98) | Emberünk alig tolja be alkohol aszalta arcát a tetthelyre, máris hátgerinc-bizsergető nyomra bukkan (1996 Magyar Hírlap CD09).
2a. ’〈bánat, gond stb.〉 hervaszt, sorvaszt vkit’ ❖ [a féltés] virágzó anyát aszal kedélysenyvben életunottá (1846 Kuthy Lajos C2856, 200) | [látja az asszony életét,] akit az örök megalázás, az örök engedés, az örök elnyomottság idő előtt szomorú és félénk matrónává aszalt (1931 Sárközi György 9587010, 57).
3. (biz) ’(sokáig) kellemetlen, rossz körülmények között tart, maraszt, ill. (hosszú) várakozásra kényszerít vkit’ ❖ Ahogy Gyurkovics Zsuzsa fogalmazza, fölöslegesen aszalták húsz évig. 1989-ben önként nyugdíjba ment (1994 Magyar Hírlap CD09) | az sem lenne rossz megoldás, ha Horn Gyula bölcsen nem aszalná negyedóránál továbba hőségben a közönséget (1997 Magyar Hírlap CD09) | tizenöt évig siralomházban aszalt, végül beméreginjekciózott bűnözők (1998 Magyar Hírlap CD09).
3a. (biz) ’félretesz, elfektet vmit’ ❖ Nagyjából elég is lesz ennyi, bólinthattak rá idegesen a producerek a régóta aszalt projektekre (1997 Magyar Hírlap CD09).
Ö: meg~.
Sz: aszalmány.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. aszik; ÉKsz.; SzT. ~, aszalhat, aszaltat, aszaltatik; ÚMTsz.