asztalszék fn 3B

1. (nyj)(alkalmilag étkezőasztalként haszn.) kisméretű, (a bogrács v. más edény számára közepén kör alakú kivágással ellátott) alacsony asztal, kerek v. négyszögletes asztallappal’ ❖ Kiteszi középre a nagy asztalszéket (1851 Arany János C0646, 224) | A gazdáknál nyáron az eperfa alatt kis asztalszékre tálalták ki fatálban a túrós galuskát és azt is hosszúnyelű fakanállal ették (1939 Móricz Zsigmond C5087, 330) | [A parasztházakban a magas asztal mellett] a 20. századig fennmaradt köznapi étkezésnél az asztalszék használata is kisegítő nyári bútorként (1997 Magyar néprajz CD47).

2. (ritk) ’kisgyermekek számára készült, asztalkából és székből egybeszerkesztett bútordarab’ ❖ ÉrtSz.

Sz: asztalszékes.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

asztalszék főnév 3B
1. (nyj)
(alkalmilag étkezőasztalként haszn.) kisméretű, (a bogrács v. más edény számára közepén kör alakú kivágással ellátott) alacsony asztal, kerek v. négyszögletes asztallappal
Kiteszi középre a nagy asztalszéket
(1851 Arany János)
A gazdáknál nyáron az eperfa alatt kis asztalszékre tálalták ki fatálban a túrós galuskát és azt is hosszúnyelű fakanállal ették
(1939 Móricz Zsigmond)
[A parasztházakban a magas asztal mellett] a 20. századig fennmaradt köznapi étkezésnél az asztalszék használata is kisegítő nyári bútorként
(1997 Magyar néprajz)
2. (ritk)
kisgyermekek számára készült, asztalkából és székből egybeszerkesztett bútordarab
ÉrtSz.
Sz: asztalszékes
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások