áthajlás fn 4A

1. ’az áthajlik, ill. az áthajol igével kifejezett cselekvés, történés’ ❖ Jókai majd mindig szerencsétlenül változtatja át jellemeit. Nem készíti elő az olvasót, s nem tudja megtalálni azt a pontot, melyen a jellem áthajlását megindíthatni (1869 Gyulai Pál 8173010, 384).

2. (ritk) ’vminek vhova áthajló része’ ❖ a fejtetőnek a tarkóba való átmenete […] a fejtető csontjainak mindjárt a fejtetődudorodások mögötti, majdnem derékszögű áthajlásában áll (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [a gyerek kiesett fogát] legalább tegyék a szájába, a fogsor és a pofa áthajlásába (a fogsor és a bucca [= pofa] közé), így kevésbé áll fenn az a veszély, hogy lenyeli (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (Sp) ’〈hegymászásban, sziklamászásban, falmászásban〉 a függőlegestől a hegymászó v. sziklamászó felé elhajló szikla-, jég- v. műfal(rész)’ ❖ [A kisgerecsei kőfejtő] elég jó hely, 18 méter magas, hatméteres áthajlásai is vannak (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. (vál) ’〈folyamatban, változásban〉 közbülső állapot, fejlődési fokozat’ ❖ Nincs magyar mű, a mely az emberi kor változásainak oly művészi áthajlásait prózában szebben érzékítené meg, mint Mikes (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | mint örökké égő alkonyati napot lássam azt az áthajlást hajnal és reggel között (1990 Beney Zsuzsa 2001021, 8).

3a. ’〈beszédben, írásműben〉 más témára átvezető közbülső szakasz; átmenet’ ❖ Áthajlásnak […] azon eszmemenet neveztetik, mely által a bevezetésből a beszéd […] tárgyára térünk (1870 Névy László C3334, 210) | Cicero a példakép, műveiből fraseologiai [= a jellemző kifejezéseket összegyűjtő] szótárakat készítettek, hogy a fínom áthajlások, a bizonyítások, tagadások stb. színes és hajlékony szókincse kéznél lehessen a beszédet szerkesztők részére (1940 Magyar művelődéstörténet CD43) | A dolgozat főrészeinek arányosságára, a köztük szükséges kapcsolat és áthajlás fontosságára szintén felhívjuk a hallgatók figyelmét (1953 Márki János–Koncz Endre 1101001, 49).

3b. (Isk) ’új anyag bevezetéseként kapcsolat teremtése az előző óra anyagával’ ❖ ÉKsz.

4. (Irodt) ’az a jelenség, hogy egy szókapcsolat szorosabban összetartozó, beszédben szünettel el nem választott elemeit, részeit a verssor vége különválasztja; enjambement’ ❖ A vers nyugodt lejtése, mellérendelő szerkezete, kevés áthajlása, aránytalanul hosszú szavai, szabályos versmondattana a méltóságteljes felvonulás, a jövő emberének biztonságát idézik (1974 Szabolcsi Miklós 2049041, 63) | milyen kiábrándító az áthajlások gépiesen fölsorakoztatott többsége, a „motorhaj totta”, „papise gédlet” és számos másik (1992 Hajdú Gergely 2027037, 40) | [Kassák Mesteremberek című versében] a mondanivaló hangulatát a forma is hangsúlyossá teszi: szaggatott sorok váltják egymást gyakori áthajlásokkal, a fontos szavak, szókapcsolatok külön vannak szedve (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. általhajlás vagy áthajlás; ÉKsz.

áthajlás főnév 4A
1.
az áthajlik, ill. az áthajol igével kifejezett cselekvés, történés
Jókai majd mindig szerencsétlenül változtatja át jellemeit. Nem készíti elő az olvasót, s nem tudja megtalálni azt a pontot, melyen a jellem áthajlását megindíthatni
(1869 Gyulai Pál)
2. (ritk)
vminek vhova áthajló része
a fejtetőnek a tarkóba való átmenete […] a fejtető csontjainak mindjárt a fejtetődudorodások mögötti, majdnem derékszögű áthajlásában áll
(1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
[a gyerek kiesett fogát] legalább tegyék a szájába, a fogsor és a pofa áthajlásába (a fogsor és a bucca [= pofa] közé), így kevésbé áll fenn az a veszély, hogy lenyeli
(1997 Magyar Hírlap)
2a. (Sp)
〈hegymászásban, sziklamászásban, falmászásban〉 a függőlegestől a hegymászó v. sziklamászó felé elhajló szikla-, jég- v. műfal(rész)
[A kisgerecsei kőfejtő] elég jó hely, 18 méter magas, hatméteres áthajlásai is vannak
(1997 Magyar Hírlap)
3. (vál)
〈folyamatban, változásban〉 közbülső állapot, fejlődési fokozat
Nincs magyar mű, a mely az emberi kor változásainak oly művészi áthajlásait prózában szebben érzékítené meg, mint Mikes
(1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
mint örökké égő alkonyati napot lássam azt az áthajlást hajnal és reggel között
(1990 Beney Zsuzsa)
3a.
〈beszédben, írásműben〉 más témára átvezető közbülső szakasz; átmenet
Áthajlásnak […] azon eszmemenet neveztetik, mely által a bevezetésből a beszéd […] tárgyára térünk
(1870 Névy László)
Cicero a példakép, műveiből fraseologiai [= a jellemző kifejezéseket összegyűjtő] szótárakat készítettek, hogy a fínom áthajlások, a bizonyítások, tagadások stb. színes és hajlékony szókincse kéznél lehessen a beszédet szerkesztők részére
(1940 Magyar művelődéstörténet)
A dolgozat főrészeinek arányosságára, a köztük szükséges kapcsolat és áthajlás fontosságára szintén felhívjuk a hallgatók figyelmét
(1953 Márki János–Koncz Endre)
3b. (Isk)
új anyag bevezetéseként kapcsolat teremtése az előző óra anyagával
ÉKsz.
4. (Irodt)
az a jelenség, hogy egy szókapcsolat szorosabban összetartozó, beszédben szünettel el nem választott elemeit, részeit a verssor vége különválasztja; enjambement
A vers nyugodt lejtése, mellérendelő szerkezete, kevés áthajlása, aránytalanul hosszú szavai, szabályos versmondattana a méltóságteljes felvonulás, a jövő emberének biztonságát idézik
(1974 Szabolcsi Miklós)
milyen kiábrándító az áthajlások gépiesen fölsorakoztatott többsége, a „motorhaj totta”, „papise gédlet” és számos másik
(1992 Hajdú Gergely)
[Kassák Mesteremberek című versében] a mondanivaló hangulatát a forma is hangsúlyossá teszi: szaggatott sorok váltják egymást gyakori áthajlásokkal, a fontos szavak, szókapcsolatok külön vannak szedve
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. általhajlás vagy áthajlás; ÉKsz.

Beállítások