affektál ige 1a

1. tn (pejor) ’〈feltűnési vágyból, megszokásból v. önsajnáltatásból〉 mesterkélten, modorosan viselkedik, beszél, finomkodik, kényeskedik’ ❖ affectálva sipegnek [= sopánkodnak] (1853 Dobsa Lajos C1420, 152) | gomblyukába öklömnyi szekfűt tűzött (vagy, amint affektálva mondta, „szekfüvet”) (1957 Rónai Mihály András 9575003, 494) | közvetlen, nem affektál, nem modoros, nem urizál, nem hivataloskodó, nem nyakatekert stb. (1987 Terestyéni Tamás 1155001, 53).

2. ts (rég) ’színlel, tettet vmit’ ❖ ott látják a mi tudákosunkat egy kis könyvnek olvasásában mélyen elmerülve. Egész galánt zavarodottsággal, mint amilyet szoktak ma a pallérozódás fiai affektálni (1796 Debreceni diákirodalom 7495010, 33) | nem affectál szerénységet (1845 Petőfi napjai C1573, 100) | grófjaink és báróink […] hellyel közel már kezdik legalább affektálni a modern demokratát (1862 Vajda János 8503086, 134) | hülye angol […] dalokat adtak le fahangot affektálva (1920 Szép Ernő 9665042, 87).

2a. tn (rég) ’vmit tettetve, megtévesztően viselkedik, megjátssza magát’ ❖ eltérve a nemes egyszerűség és természetesség utjáról, affektál, azaz, erőtetett, mesterséges, utánzott fogásokkal ügyekszik eltakarni hiányait, s sajátjává tenni az általa nem bírt tulajdonokat (1845 Pesti Divatlap C5837, 33) | Ugyan ne affektáljon; nem szeretem, ha valaki mást mutat, mint a mit érez (1912 Móricz Zsigmond C3211, 103).

3. ts (rég) ’〈vmilyen érzést, érzelmet, es. magatartást〉 mutat, tanúsít’ ❖ ki soha lovon nem ült […] különös vonzódást affectál egy olly állathoz, mellytül fél (1831 Széchenyi István C3903, 239) | A ki illy váddal könnyelmüen fellép, az roppant felelősséggel játszik s ha vádját nem tudja bizonyitani, dictátorságot affectál, – isten őrizzen bennünket a dictátorságtól (1848 Kossuth Lajos C2748, 2) | Nem affektált valami nagy fájdalmat, tiz viharos esztendő alatt volt ideje hozzátörődni atyja betegségéhez (1899 Herczeg Ferenc 9241013, 66).

4. ts (rég) ’kedvel, szeret vmit’ ❖ Csokonay kevélykedve olvasná azt, […] egészen feltalálván benne a’ Rousseaui phyzionomiát, mellyet olly annyira affectált (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 444) | Mi ketten egymás között nem affectáljuk a formákat, egyikünk sem vágyik a hatalomra (1848 Kossuth Lajos C2749, 482).

Vö. ÉrtSz.; TESz. affektáció; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

affektál ige 1a
1. tárgyatlan (pejor)
〈feltűnési vágyból, megszokásból v. önsajnáltatásból〉 mesterkélten, modorosan viselkedik, beszél, finomkodik, kényeskedik
affectálva sipegnek [= sopánkodnak]
(1853 Dobsa Lajos)
gomblyukába öklömnyi szekfűt tűzött (vagy, amint affektálva mondta, „szekfüvet”)
(1957 Rónai Mihály András)
közvetlen, nem affektál, nem modoros, nem urizál, nem hivataloskodó, nem nyakatekert stb.s a többi
(1987 Terestyéni Tamás)
2. tárgyas (rég)
színlel, tettet vmit
ott látják a mi tudákosunkat egy kis könyvnek olvasásában mélyen elmerülve. Egész galánt zavarodottsággal, mint amilyet szoktak ma a pallérozódás fiai affektálni
(1796 Debreceni diákirodalom)
nem affectál szerénységet
(1845 Petőfi napjai)
grófjaink és báróink […] hellyel közel már kezdik legalább affektálni a modern demokratát
(1862 Vajda János)
hülye angol […] dalokat adtak le fahangot affektálva
(1920 Szép Ernő)
2a. tárgyatlan (rég)
vmit tettetve, megtévesztően viselkedik, megjátssza magát
eltérve a nemes egyszerűség és természetesség utjáról, affektál, azaz, erőtetett, mesterséges, utánzott fogásokkal ügyekszik eltakarni hiányait, s sajátjává tenni az általa nem bírt tulajdonokat
(1845 Pesti Divatlap)
Ugyan ne affektáljon; nem szeretem, ha valaki mást mutat, mint a mit érez
(1912 Móricz Zsigmond)
3. tárgyas (rég)
〈vmilyen érzést, érzelmet, es. magatartást〉 mutat, tanúsít
ki soha lovon nem ült […] különös vonzódást affectál egy olly állathoz, mellytül fél
(1831 Széchenyi István)
A ki illy váddal könnyelmüen fellép, az roppant felelősséggel játszik s ha vádját nem tudja bizonyitani, dictátorságot affectál, – isten őrizzen bennünket a dictátorságtól
(1848 Kossuth Lajos)
Nem affektált valami nagy fájdalmat, tiz viharos esztendő alatt volt ideje hozzátörődni atyja betegségéhez
(1899 Herczeg Ferenc)
4. tárgyas (rég)
kedvel, szeret vmit
Csokonay kevélykedve olvasná azt, […] egészen feltalálván benne a’ Rousseaui phyzionomiát, mellyet olly annyira affectált
(1805 Kazinczy Ferenc)
Mi ketten egymás között nem affectáljuk a formákat, egyikünk sem vágyik a hatalomra
(1848 Kossuth Lajos)
Vö. ÉrtSz.; TESz. affektáció; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

Beállítások