átitat ts ige 5a

1. (átv is) ’〈folyadék(kal)〉 átjár(at), és így teljesen nedvessé tesz vmit’ ❖ talajvíztől gyakorta átitatott s időnként elárasztott iszap-talajon (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [Ady] neuraszténiás álma a jó Csöndhercegről, a vér és arany misztikus zenéje s könnyel és vérrel átitatott legnagyobb verse „Az ős Kaján” mind […] az új művészetről beszélnek (1908 Kosztolányi Dezső C2751, 17) | [a könny] elárasztotta arcát, sós csöppjeivel ajkára folyt, átitatta a párnát is (1929 Lanátor Pogány Ferenc CD10) | az izzadságtól átitatott fürdődresszben (1973 Balla László 1010003, 13).

1a. ’〈fény, szag, hang〉 átjár, betölt vmit’ ❖ kék fénynyel valósággal átitatott tavak (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A tollsercegéstől átitatott csendben Lacrouz nekikönyökölt a katedrának és homlokát a két tenyere közé szorította (1911 Laczkó Géza CD10) | [a szobát sűrűn bezsaluzva tartották] úgy, hogy hűvös volt, mint valami pince s egészen átitatta a levendulaszag (1927 Babits Mihály C0699, 57).

2. ’〈vmely eszme, érzés, tulajdonság stb.〉 teljesen eltölt vkit, vmit’ ❖ A székelyek … lázitó eszmékkel vannak átitatva (1847 Kemény Zsigmond C2598, 53) | kortesfurfanggal […] átitatott kerületben (1910 Borsszem Jankó júl. 10. C5029, 8) | A kereszténység […] nem volt magasabbrendű a stoától átitatott római ethikánál s világnézetnél (1937 Ignotus 2045030, 12) | fejem kebledre hajtom, […] nyugalmad átitat (1974 Szilágyi Domokos 9672017, 31).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

átitat tárgyas ige 5a
1. (átv is)
〈folyadék(kal) átjár(at), és így teljesen nedvessé tesz vmit
talajvíztől gyakorta átitatott s időnként elárasztott iszap-talajon
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
[Ady] neuraszténiás álma a jó Csöndhercegről, a vér és arany misztikus zenéje s könnyel és vérrel átitatott legnagyobb verse „Az ős Kaján” mind […] az új művészetről beszélnek
(1908 Kosztolányi Dezső)
[a könny] elárasztotta arcát, sós csöppjeivel ajkára folyt, átitatta a párnát is
(1929 Lanátor Pogány Ferenc)
az izzadságtól átitatott fürdődresszben
(1973 Balla László)
1a.
〈fény, szag, hang〉 átjár, betölt vmit
kék fénynyel valósággal átitatott tavak
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
A tollsercegéstől átitatott csendben Lacrouz nekikönyökölt a katedrának és homlokát a két tenyere közé szorította
(1911 Laczkó Géza)
[a szobát sűrűn bezsaluzva tartották] úgy, hogy hűvös volt, mint valami pince s egészen átitatta a levendulaszag
(1927 Babits Mihály)
2.
〈vmely eszme, érzés, tulajdonság stb.〉 teljesen eltölt vkit, vmit
A székelyek … lázitó eszmékkel vannak átitatva
(1847 Kemény Zsigmond)
kortesfurfanggal […] átitatott kerületben
(1910 Borsszem Jankó júl. 10.)
A kereszténység […] nem volt magasabbrendű a stoától átitatott római ethikánál s világnézetnél
(1937 Ignotus)
fejem kebledre hajtom, […] nyugalmad átitat
(1974 Szilágyi Domokos)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások