átizzik tn ige 14a6

1. ’〈(fémes) anyag〉 tűztől minden részében izzóvá válik’ ❖ Vasként átizzott (1937 Németh László² 9485039, 200) | lobog a fa, átizzik a szén, be lehet csukni a kazánajtót (1947 Rónay György 9573129, 46) | A tűzoltók az eltelt két nap alatt megpróbálták eloltani az égő hulladékot, de az olyan mélységben átizzott, hogy nem bírtak vele (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’vmi minden részében forróvá válik; áthevül’ ❖ a forró italból felszálló pára, a szivarfüst együvé olvadt s a levegő átizzott tőle (1887 Kabos Ede C2469, 95) | elő kellett vennünk a régi rómaiak kőrepesztési tudományát, tüzet rakni a szikla mellé, s az átizzott követ ecettel fecskendezni, amitől az szétmállik (1898 Jókai Mór CD18) | [Egry József] nyarak hosszú során át figyeli a fénysugarak drámai viaskodását a tó felszínén és az átizzott levegőben (1987 Antalffy Gyula 1004005, 133).

1b. (ritk) ’〈emberi test(rész)〉 hőségtől kimelegedik, felhevül’ ❖ Bár az imént fürödtem, érzem, fejem átizzik (1920 Melléky Kornél CD10) | [Az asszony] főzésben átizzott arcán jóleső öröm reszketett (1921 Földi Mihály CD10).

2. (ritk) ’〈személy〉 heves érzelemmel telik meg’ ❖ gyűlölettől átizzó velő (1903 Juhász Gyula¹ CD01) | a közel jövő jelentőségétől átizzott lélekkel (1910 Kaffka Margit CD10).

2a. ’〈vkinek a hangja, ill. vmely műalkotás〉 heves érzelmeket fejez ki’ ❖ hangja olykor hisztériásan átizzik (1926 Fenyő László CD10) | egyre jobban átizzik a vers (1940 Jankovich Ferenc CD10) | [Sík Sándornak] máris átizzott […] a hangja, amikor Pázmányhoz és Zrínyihez érkezett el (1988 Baróti Dezső CD30).

3. átizzik vmin (irod, átv is) ’〈izzó tárgy, anyag (fénye)〉 átég v. átlátszik vmin’ ❖ Óriás fülein átizzott a nap, hogy tüzes korállbokrokként piroslottak benne az erek (1918 Balázs Béla 9019002, 16) | átizzik a kötésen a vér (1922 PallasLex. CD02) | a színek tüze átizzik a sötétségen (1924 Réti István CD10) | a ködön vörösen átizzik a nap (1928 Reichard Piroska CD10) | Mint aki magában Napot hordott, és átizzott husán (1950 Kárpáti Kamil 1076033, 143).

3a. átizzik vmin (vál) ’〈heves érzelem, indulat v. vmely szellemi jelenség〉 vmin keresztülhatol(va megnyilvánul), ill. vmin feltűnő módon megmutatkozik’ ❖ az egyéni értékeken átizzik az egész irodalom nemzeti egyéniségének értéke is (1913 Babits Mihály C0696, 176) | Szavain átizzik a költő mélységes felháborodása korának szociális állapotai felett (1995 Jubileumi kommentár CD1206) | Átizzik e szövevényen [ti. a művészek anyagi és társadalmi helyzete miatti keserűség szövevényén] táncművészeink tehetsége és átütő sikere szerte a világban (1996 Magyar Hírlap CD09).

3b. (ritk) ’〈érzés, heves érzelem〉 vkin végigfutva megnyilvánul’ ❖ görcs izzik át rajtam és félelem és tehetetlenség, szerelem, szeretet (1973 Lászlóffy Aladár 9386024, 47).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

átizzik tárgyatlan ige 14a6
1.
(fémes) anyag〉 tűztől minden részében izzóvá válik
Vasként átizzott
(1937 Németh László²)
lobog a fa, átizzik a szén, be lehet csukni a kazánajtót
(1947 Rónay György)
A tűzoltók az eltelt két nap alatt megpróbálták eloltani az égő hulladékot, de az olyan mélységben átizzott, hogy nem bírtak vele
(2000 Magyar Hírlap)
1a.
vmi minden részében forróvá válik; áthevül
a forró italból felszálló pára, a szivarfüst együvé olvadt s a levegő átizzott tőle
(1887 Kabos Ede)
elő kellett vennünk a régi rómaiak kőrepesztési tudományát, tüzet rakni a szikla mellé, s az átizzott követ ecettel fecskendezni, amitől az szétmállik
(1898 Jókai Mór)
[Egry József] nyarak hosszú során át figyeli a fénysugarak drámai viaskodását a tó felszínén és az átizzott levegőben
(1987 Antalffy Gyula)
1b. (ritk)
〈emberi test(rész) hőségtől kimelegedik, felhevül
Bár az imént fürödtem, érzem, fejem átizzik
(1920 Melléky Kornél)
[Az asszony] főzésben átizzott arcán jóleső öröm reszketett
(1921 Földi Mihály)
2. (ritk)
〈személy〉 heves érzelemmel telik meg
gyűlölettől átizzó velő
(1903 Juhász Gyula¹)
a közel jövő jelentőségétől átizzott lélekkel
(1910 Kaffka Margit)
2a.
〈vkinek a hangja, ill. vmely műalkotás〉 heves érzelmeket fejez ki
hangja olykor hisztériásan átizzik
(1926 Fenyő László)
egyre jobban átizzik a vers
(1940 Jankovich Ferenc)
[Sík Sándornak] máris átizzott […] a hangja, amikor Pázmányhoz és Zrínyihez érkezett el
(1988 Baróti Dezső)
3. átizzik vmin (irod, átv is)
〈izzó tárgy, anyag (fénye) átég v. átlátszik vmin
Óriás fülein átizzott a nap, hogy tüzes korállbokrokként piroslottak benne az erek
(1918 Balázs Béla)
átizzik a kötésen a vér
(1922 PallasLex.)
a színek tüze átizzik a sötétségen
(1924 Réti István)
a ködön vörösen átizzik a nap
(1928 Reichard Piroska)
Mint aki magában Napot hordott, és átizzott husán
(1950 Kárpáti Kamil)
3a. átizzik vmin (vál)
〈heves érzelem, indulat v. vmely szellemi jelenség〉 vmin keresztülhatol(va megnyilvánul), ill. vmin feltűnő módon megmutatkozik
az egyéni értékeken átizzik az egész irodalom nemzeti egyéniségének értéke is
(1913 Babits Mihály)
Szavain átizzik a költő mélységes felháborodása korának szociális állapotai felett
(1995 Jubileumi kommentár)
Átizzik e szövevényen [ti. a művészek anyagi és társadalmi helyzete miatti keserűség szövevényén] táncművészeink tehetsége és átütő sikere szerte a világban
(1996 Magyar Hírlap)
3b. (ritk)
〈érzés, heves érzelem〉 vkin végigfutva megnyilvánul
görcs izzik át rajtam és félelem és tehetetlenség, szerelem, szeretet
(1973 Lászlóffy Aladár)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások