átkoz ts ige 4a

1. (tárgy n. is) ’átkot mond vkire, vmire, átokkal illet, ill. így szidalmaz(va vminek mond) vkit, vmit’ ❖ szüntelenül átkozván rabságát (1772 Bessenyei György¹ 7044019, 13) | Petur engem átkozott alattomos gyilkosnak – ámde őt [= Gertrudist] is átkozá (1819 Katona József C2502, 130) | A’ tenger’ habjai Nyeljék el fejedet, Rabló, ki rám vetéd Átkoztam kezedet (1835 Vörösmarty Mihály 8524248, 186) | Átkozzák a királyt Dávid énekével: Verje meg az isten mind a két kezével! (1849 Sárosi Gyula 8404002, 139) | [mérgében] szitkozódott, átkozta a zátonyt, kormányost; pörlekedett a legényekkel (1867 Tolnai Lajos 8483017, 15) | lopva hintón jönnek Csodarabbi előtt Arcra leborúlnak Mert ő biztos ajkkal Gyógyít, áld és átkoz (1918 Lesznai Anna 9398010, 146) | [nagyanyám] hetekig átkozta más hitre tért fiát: […] megátkozta a férfiasságát, a fiatalságát, feleségét, annak apját-anyját, születendő gyermekeiket és azok utódait is hetedíziglen (1976 Dobos László 1034001, 96).

1a. átkoz vkire vmit (rég, ritk) ’átkos örökségként, teherként hagy vmit vkire’ ❖ [az anya] elég könnyelmü volt születésökkel fertőztetett életet rájok [ti. gyermekeire] átkozni (1848 Magyar Életképek C0107, 520).

1b. vmire átkoz vkit (rég) ’vmely nehéz, nem kívánt helyzetbe kényszerít, vmire kárhoztat vkit’ ❖ Örökös rabságra átkozom magamat (1772 Bessenyei György¹ CD01) | én legyek egyedül köztetek heverésre, tunyaságra, unalomra, álomra átkozva? (1804 Bessenyei György¹ C1097, 257).

2. (túlzó) ’káromkodva, szidalmazva hibáztat, okol vkit, vmit’ ❖ a’ Sorsot átkozza, hogy hamarább csinált azzá [ti. hóhérrá], mint ſzívemet megkeményítette (1794 Kazinczy Ferenc ford.–Goethe 7163058, 110) | a szegény férj […] átkozza a percet, mely e nővel összehozá (1861 Zlinszky István C4581, 113) | átkozom magam, amiért képes voltam valamikor azt állítani, hogy tudok franciául (1980 Bodor Pál 1019078, 369).

Ö: el~, istenátkozta, ki~, meg~.

Sz: átkozatlan, átkozó.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, átkozhat

átkoz tárgyas ige 4a
1. (tárgy n. is)
átkot mond vkire, vmire, átokkal illet, ill. így szidalmaz(va vminek mond) vkit, vmit
szüntelenül átkozván rabságát
(1772 Bessenyei György¹)
Petur engem átkozott alattomos gyilkosnak – ámde őt [= Gertrudist] is átkozá
(1819 Katona József)
A’ tenger’ habjai Nyeljék el fejedet, Rabló, ki rám vetéd Átkoztam kezedet
(1835 Vörösmarty Mihály)
Átkozzák a királyt Dávid énekével: Verje meg az isten mind a két kezével!
(1849 Sárosi Gyula)
[mérgében] szitkozódott, átkozta a zátonyt, kormányost; pörlekedett a legényekkel
(1867 Tolnai Lajos)
lopva hintón jönnek Csodarabbi előtt Arcra leborúlnak Mert ő biztos ajkkal Gyógyít, áld és átkoz
(1918 Lesznai Anna)
[nagyanyám] hetekig átkozta más hitre tért fiát: […] megátkozta a férfiasságát, a fiatalságát, feleségét, annak apját-anyját, születendő gyermekeiket és azok utódait is hetedíziglen
(1976 Dobos László)
1a. átkoz vkire vmit (rég, ritk)
átkos örökségként, teherként hagy vmit vkire
[az anya] elég könnyelmü volt születésökkel fertőztetett életet rájok [ti. gyermekeire] átkozni
(1848 Magyar Életképek)
1b. vmire átkoz vkit (rég)
vmely nehéz, nem kívánt helyzetbe kényszerít, vmire kárhoztat vkit
Örökös rabságra átkozom magamat
(1772 Bessenyei György¹)
én legyek egyedül köztetek heverésre, tunyaságra, unalomra, álomra átkozva?
(1804 Bessenyei György¹)
2. (túlzó)
káromkodva, szidalmazva hibáztat, okol vkit, vmit
a’ Sorsot átkozza, hogy hamarább csinált azzá [ti. hóhérrá], mint ſzívemet megkeményítette
(1794 Kazinczy Ferenc ford.Goethe)
a szegény férj […] átkozza a percet, mely e nővel összehozá
(1861 Zlinszky István)
átkozom magam, amiért képes voltam valamikor azt állítani, hogy tudok franciául
(1980 Bodor Pál)
Sz: átkozatlan, átkozó
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, átkozhat

Beállítások