átok fn és partikula 

I. fn 7A14

1. (isteni v. természetfölötti erő, hatalom befolyását kérve) baj, csapás, szerencsétlenség kívánása, ill. ennek (indulatos v. bosszúból eredő) szóbeli megfogalmazása, kimondása’ ❖ Rakva dühöséggel itt a’ sok képtelen átok (1774 Révai Miklós ford. 7283005, 18) | Szörny átkot, hallom, hogy már reád löve (1786 Péczeli József ford.–Voltaire C3445, 6) | Barangó vitéz az átkot így végezte, Meghallgatta isten, s beteljesítette. Kősziklákká váltak Ildikó és Keve (1845 Petőfi Sándor C3506, 339) | kegyetlen átokban törtek ki (1867 Tolnai Lajos C4200, 96) | Hóseás átka fogant rajtuk (1914 Ady Endre C0537, 105) | szórta átkait a tengerre meg az égre, a hajóra és az emberiségre (1949 Örkény István ford.–Conrad 9500023, 95) | Ugyanabból a szájból áldás és átok jön (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

1a. (Vall) ’Isten népének, gyülekezetének, kül. a katolikus egyháznak a közösségéből történő (átokmondással kísért) időleges v. végleges kizárás, kiközösítés; kiátkozás’ ❖ Excommunicatus: Átokban esett (1806 Ottlik Dániel C3374, 76) | Rómának átka (1843 Madách Imre 8284003, 382) | gyujtott gyertyákkal s az excommunicatiók kihirdetésénél szokásos más szertartások közt Buda város ünnepélyesen egyházi átok alá vetette magát VIII. Bonifacius pápát, s az őt követő valamennyi magyar főpapot (1885 Salamon Ferenc 8402014, 285) | [VII. Gergely pápa] a nős papnak miséjére való megjelenést egyházi átokkal sújtotta (1912 RévaiNagyLex. C5700, 349) | Az ún. szichemi tizenkétparancsolat […] átokkal és a kultikus közösségből való kizárással bünteti azt, aki apja feleségével, apja v. anyja lányával v. anyósával hál; ugyanígy azt is, aki állattal egyesül (bestialitás) (1989 HaagLex. ford. CD1208).

2. ’〈rossz kívánság v. természetfölötti hatalomtól eredő büntetés következményeként:〉 súlyos baj, csapás, szerencsétlenség’ ❖ leg elsö lépéstek, mellyet ezentúl téſzek, bün’ s örökös átok léſz ellenetek (1776 Bessenyei György¹ ford.–Lucanus 7044040, 23) | e foglalkozás [ti. a halottak eltemetése] azóta Rajtok maradt nagy átokul (1851 Tompa Mihály 8484070, 257) | a tehetség nem áldás, átok (1900 Ady Endre C0534, 273) | [Louis] nem kívánja, hogy vére átokként hulljon Franciaország földjére (1910 Krúdy Gyula C2829, 66) | A hidegháború átoknak bizonyult, és következményei annál súlyosabbak lesznek, minél tovább tart (1959 Valóság ford. 2056046, 135).

2a. (birtokszóként) ’vminek az átkos, kellemetlen v. súlyos következménye’ ❖ a sors legterhesebb átka: vándornak lenni (1826 Kölcsey Ferenc 8253049, 1222) | [a szerencsétlenség] a háború átka (1848 Kossuth Lajos C2749, 463) | A nagyság átka (1880 Csiky Gergely C1310, 6) | A nagy szépség átka, hogy […] irigy rágalmazók figyelmét is magára irányítja (1900 Vay Sarolta C4393, 467) | A túlhajszoltság legnagyobb átka, hogy elveszi örömeinket (1981 Popper Péter 1122001, 57).

2b. (gyakr. birtokszóként)(vkinek a) pusztulás(á)t, romlás(á)t előidéző tényező’ ❖ Irigység, te átka az emberi ágnak (1797–1801 Bessenyei György¹ 7044014, 50) | Azt, hogy butitani könyebb, mint világosságot hozni az elmékbe, méltán tekinthetjük az emberi nem átkának (1895 Bárczay Oszkár C0792, 147) | Az olcsó könyvek a szellemi kultúrának igazi átkai (1918 Babits Mihály C0696, 217) | [a seregélyek] a szőlőhegy fölött augusztus második felében jelennek meg, amikor már érik a szőlő. Ők az átka a hegynek (1950 Bernáth Aurél 9052004, 28).

3. ’mások számára kellemetlen, bajt, szerencsétlenséget, terhet jelentő személy’ ❖ átkodul tekinted Albint, ki üdvét keresi nálad (1846 Pompéry János 8372001, 142) | Király, császár, nagyherczeg, ez mind egy huron pendülő átok a hazán (1848 Március Tizenötödike C3027, 717) | [a fiú] átok volt anyja nyakán (1863 Kazár Emil C2509, 122) | átok voltál eddig is az életemen! (1902 Gárdonyi Géza C1829, 30) | Az asszony átok és az asszony aspis, Az asszony a pokol és kéj edénye (1914 Juhász Gyula¹ C2454, 63) | Farkas Endre áldás vagy átok, remény vagy veszedelem, jótevő vagy gonosz szellem-e (1982 Szabó Gábor 2029010, 581).

3a. (biz v. pejor) ’〈szitokszóként:〉 komisz ember, átokfajzat’ ❖ Ne nyúlj hozzá, te átok! (1916 Kassák Lajos CD10) | Hagyd békét, mit tehet a gyerek az apjáról, te átok (1984 Szántó Piroska 2025064, 51).

4. (jelzőként) (biz, túlzó) ’átkozott, gyalázatos’ ❖ Átok egy természet, most is a maga baján jár az esze (1970 B. Nagy László 9474005, 222).

II. partikula 0 (biz, túlzó)

’〈mn fokozására:〉 rettenetes, szörnyű’ ❖ a fölleg, melly rád tornyosult Átoknehéz villámival Termékenyítse földedet (1842 Kunoss Endre C2853, 96) | azon éjszakán, melyen Bar Noémi kiterjeszté átokerős kezét, jött iszonyú zúgással a sivatag felől sötét felleg (1856 Jókai Mór C2259, 277) | – Igazán szép tőle, hogy az átoknehéz munkája mellett, éjszaka tanul! (1967 Népszava márc. 26. C4831, 8) | egy átok rossz csibész, falurossza bitang kölyök (2000 Magyar Hírlap CD09).

Ö: istenátka.

ÖU: apa~, atya~, isten~, nemzet~, ördög~, szitok~.

ÖE: ~csapás, ~eskü, ~fa, ~formula, ~föld, ~hozó, ~jóslat, ~kő, ~mondat, ~mondó, ~oltár, ~ontó, ~oszlop, ~pecsét, átokravaló, ~szitok, ~szórás, ~szülte, ~tábla, ~teljes, ~terhes, ~törő, ~ülte, ~ütötte, ~város, ~vihar, ~villám.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. átkoz; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; ÉKsz.² ~, átokerős.

átok főnév és partikula
I. főnév 7A14
1.
(isteni v. természetfölötti erő, hatalom befolyását kérve) baj, csapás, szerencsétlenség kívánása, ill. ennek (indulatos v. bosszúból eredő) szóbeli megfogalmazása, kimondása
Rakva dühöséggel itt a’ sok képtelen átok
(1774 Révai Miklós ford.)
Szörny átkot, hallom, hogy már reád löve
(1786 Péczeli József ford.Voltaire)
Barangó vitéz az átkot így végezte, Meghallgatta isten, s beteljesítette. Kősziklákká váltak Ildikó és Keve
(1845 Petőfi Sándor)
kegyetlen átokban törtek ki
(1867 Tolnai Lajos)
Hóseás átka fogant rajtuk
(1914 Ady Endre)
szórta átkait a tengerre meg az égre, a hajóra és az emberiségre
(1949 Örkény István ford.Conrad)
Ugyanabból a szájból áldás és átok jön
(1996 Katolikus Biblia ford.)
1a. (Vall)
Isten népének, gyülekezetének, kül. a katolikus egyháznak a közösségéből történő (átokmondással kísért) időleges v. végleges kizárás, kiközösítés; kiátkozás
Excommunicatus: Átokban esett
(1806 Ottlik Dániel)
Rómának átka
(1843 Madách Imre)
gyujtott gyertyákkal s az excommunicatiók kihirdetésénél szokásos más szertartások közt Buda város ünnepélyesen egyházi átok alá vetette magát VIII. Bonifacius pápát, s az őt követő valamennyi magyar főpapot
(1885 Salamon Ferenc)
[VII. Gergely pápa] a nős papnak miséjére való megjelenést egyházi átokkal sújtotta
(1912 RévaiNagyLex.)
Az ún. szichemi tizenkétparancsolat […] átokkal és a kultikus közösségből való kizárással bünteti azt, aki apja feleségével, apja v.vagy anyja lányával v.vagy anyósával hál; ugyanígy azt is, aki állattal egyesül (bestialitás)
(1989 HaagLex. ford.)
2.
〈rossz kívánság v. természetfölötti hatalomtól eredő büntetés következményeként:〉 súlyos baj, csapás, szerencsétlenség
leg elsö lépéstek, mellyet ezentúl téſzek, bün’ s örökös átok léſz ellenetek
(1776 Bessenyei György¹ ford.Lucanus)
e foglalkozás [ti. a halottak eltemetése] azóta Rajtok maradt nagy átokul
(1851 Tompa Mihály)
a tehetség nem áldás, átok
(1900 Ady Endre)
[Louis] nem kívánja, hogy vére átokként hulljon Franciaország földjére
(1910 Krúdy Gyula)
A hidegháború átoknak bizonyult, és következményei annál súlyosabbak lesznek, minél tovább tart
(1959 Valóság ford.)
2a. (birtokszóként)
vminek az átkos, kellemetlen v. súlyos következménye
a sors legterhesebb átka: vándornak lenni
(1826 Kölcsey Ferenc)
[a szerencsétlenség] a háború átka
(1848 Kossuth Lajos)
A nagyság átka
(1880 Csiky Gergely)
A nagy szépség átka, hogy […] irigy rágalmazók figyelmét is magára irányítja
(1900 Vay Sarolta)
A túlhajszoltság legnagyobb átka, hogy elveszi örömeinket
(1981 Popper Péter)
2b. (gyakr. birtokszóként)
(vkinek a) pusztulás(á)t, romlás(á)t előidéző tényező
Irigység, te átka az emberi ágnak
(1797–1801 Bessenyei György¹)
Azt, hogy butitani könyebb, mint világosságot hozni az elmékbe, méltán tekinthetjük az emberi nem átkának
(1895 Bárczay Oszkár)
Az olcsó könyvek a szellemi kultúrának igazi átkai
(1918 Babits Mihály)
[a seregélyek] a szőlőhegy fölött augusztus második felében jelennek meg, amikor már érik a szőlő. Ők az átka a hegynek
(1950 Bernáth Aurél)
3.
mások számára kellemetlen, bajt, szerencsétlenséget, terhet jelentő személy
átkodul tekinted Albint, ki üdvét keresi nálad
(1846 Pompéry János)
Király, császár, nagyherczeg, ez mind egy huron pendülő átok a hazán
(1848 Március Tizenötödike)
[a fiú] átok volt anyja nyakán
(1863 Kazár Emil)
átok voltál eddig is az életemen!
(1902 Gárdonyi Géza)
Az asszony átok és az asszony aspis, Az asszony a pokol és kéj edénye
(1914 Juhász Gyula¹)
Farkas Endre áldás vagy átok, remény vagy veszedelem, jótevő vagy gonosz szellem-e
(1982 Szabó Gábor)
3a. (biz v. pejor)
〈szitokszóként:〉 komisz ember, átokfajzat
Ne nyúlj hozzá, te átok!
(1916 Kassák Lajos)
Hagyd békét, mit tehet a gyerek az apjáról, te átok
(1984 Szántó Piroska)
4. (jelzőként) (biz, túlzó)
átkozott, gyalázatos
Átok egy természet, most is a maga baján jár az esze
(1970 B. Nagy László)
II. partikula 0 (biz, túlzó)
〈mn fokozására:〉 rettenetes, szörnyű
a fölleg, melly rád tornyosult Átoknehéz villámival Termékenyítse földedet
(1842 Kunoss Endre)
azon éjszakán, melyen Bar Noémi kiterjeszté átokerős kezét, jött iszonyú zúgással a sivatag felől sötét felleg
(1856 Jókai Mór)
– Igazán szép tőle, hogy az átoknehéz munkája mellett, éjszaka tanul!
(1967 Népszava márc. 26.)
egy átok rossz csibész, falurossza bitang kölyök
(2000 Magyar Hírlap)
ÖU: apaátok, atyaátok, istenátok, nemzetátok, ördögátok, szitokátok
ÖE: átokcsapás, átokeskü, átokfa, átokformula, átokföld, átokhozó, átokjóslat, átokkő, átokmondat, átokmondó, átokoltár, átokontó, átokoszlop, átokpecsét, átokravaló, átokszitok, átokszórás, átokszülte, átoktábla, átokteljes, átokterhes, átoktörő, átokülte, átokütötte, átokváros, átokvihar, átokvillám
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. átkoz; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; ÉKsz.² ~, átokerős

Beállítások