átolvad tn ige 1a1

1. (/irod) ’önállóságát v. saját jellegét elvesztve egybeolvad, eggyé olvad vmivel’ ❖ a’ nemzeti nagy tömegbe álthatni, abba átolvadni (1834 Kritikai Lapok C0240, 7) | [Berzsenyi] át birt olvadni kedves Horácza szellemébe (1847 Erdélyi János² C1630, 70) | Megfogyatkozott skólánk átolvadt a debreceni iskolába (1860 Szokoly Viktor C4058, 166) | a két ajk egybeforrad izzó hévvel, A két lélek egymásba olvad át (1892 Inczédi László 8196004, 80) | Mit veszítene: nemcsak a világ, de ő maga is, ha átolvadt volna a svédségbe (1907 Ignotus 9270002, 13) | A gyermek! – ó, ha nincs, ha átolvadt belém, ki keltene szilárd rendemben zürzavart? (1931 Weöres Sándor 9788346, 12) | ha elveszünk, semmivé válunk, átolvadunk ez időtlen időbe (1990 Beney Zsuzsa 2001021, 5).

2. (irod) ’〈(természeti) jelenség, állapot stb.〉 fokozatosan, észrevétlenül mássá v. másmilyenné átalakul, átváltozik’ ❖ féligmeddig aristocratiai, féligmeddig feudalis szerkezetünk képviseleti rendszerré, csendes, békés úton átolvadjon (1843–1844 Kossuth Lajos CD32) | Tavaszba olvad át a tél (1877 Bartók Lajos C0872, 33) | mert tanulni vágyó fiú volt, rettegése bizonyára hamar átolvadt kíváncsiságba (1912 Adorján Andor CD10) | Így olvadt át a régi rusztikus megyei-nemesi atyáskodás egy hűvös arisztokrata pártfogásba (1937 Cs. Szabó László 9093015, 158).

Sz: átolvadás.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

átolvad tárgyatlan ige 1a1
1. (/irod)
önállóságát v. saját jellegét elvesztve egybeolvad, eggyé olvad vmivel
a’ nemzeti nagy tömegbe álthatni, abba átolvadni
(1834 Kritikai Lapok)
[Berzsenyi] át birt olvadni kedves Horácza szellemébe
(1847 Erdélyi János²)
Megfogyatkozott skólánk átolvadt a debreceni iskolába
(1860 Szokoly Viktor)
a két ajk egybeforrad izzó hévvel, A két lélek egymásba olvad át
(1892 Inczédi László)
Mit veszítene: nemcsak a világ, de ő maga is, ha átolvadt volna a svédségbe
(1907 Ignotus)
A gyermek! – ó, ha nincs, ha átolvadt belém, ki keltene szilárd rendemben zürzavart?
(1931 Weöres Sándor)
ha elveszünk, semmivé válunk, átolvadunk ez időtlen időbe
(1990 Beney Zsuzsa)
2. (irod)
(természeti) jelenség, állapot stb.〉 fokozatosan, észrevétlenül mássá v. másmilyenné átalakul, átváltozik
féligmeddig aristocratiai, féligmeddig feudalis szerkezetünk képviseleti rendszerré, csendes, békés úton átolvadjon
(1843–1844 Kossuth Lajos)
Tavaszba olvad át a tél
(1877 Bartók Lajos)
mert tanulni vágyó fiú volt, rettegése bizonyára hamar átolvadt kíváncsiságba
(1912 Adorján Andor)
Így olvadt át a régi rusztikus megyei-nemesi atyáskodás egy hűvös arisztokrata pártfogásba
(1937 Cs. Szabó László)
Sz: átolvadás
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások