atomus fn 4A (rég)

1. ’az anyagot alkotó kémiai elemek vegyi úton tovább nem osztható legkisebb alkotórésze, melynek kémiai tulajdonságai megegyeznek az eleméivel; atom’ ❖ Természetnek izei azt értem ezen amit az athomuson (1779 Bessenyei György¹ C1082, 33) | Lett a’ világ de miből? Abból, a’ mire lehet utóljára minden testet elosztani, olyan apró testetskékből, melyeket többé nem lehet elosztani – Atomusok-ból; melyek külömböző figurájúak (1817 Ercsei Dániel 8128002, 83) | [a levegő] impregnálva van […] halálos rothadást szülő atomusokkal (1844 Camera obscura C1218, 4).

2. ’vminek parányi része; atom’ ❖ az osztrák birodalom atomusokra porlott volna (1848 Kossuth Hírlapja C0235, 519).

Sz: atomusi.

Vö. TESz. atom

atomus főnév 4A (rég)
1.
az anyagot alkotó kémiai elemek vegyi úton tovább nem osztható legkisebb alkotórésze, melynek kémiai tulajdonságai megegyeznek az eleméivel; atom
Természetnek izei azt értem ezen amit az athomuson
(1779 Bessenyei György¹)
Lett a’ világ de miből? Abból, a’ mire lehet utóljára minden testet elosztani, olyan apró testetskékből, melyeket többé nem lehet elosztani – Atomusok-ból; melyek külömböző figurájúak
(1817 Ercsei Dániel)
[a levegő] impregnálva van […] halálos rothadást szülő atomusokkal
(1844 Camera obscura)
2.
vminek parányi része; atom
az osztrák birodalom atomusokra porlott volna
(1848 Kossuth Hírlapja)
Sz: atomusi
Vö. TESz. atom

Beállítások