átölel ts ige 1b
1. ’(két) kar(ral) átfog(va tart) vmit, vkit’ ❖ Ált’öleléd Szeretd (1790 Dayka Gábor C1506, 138) | Boruljon reám kegyed és ölelje át karjával nyakamat erősen (1854 Jókai Mór C2244, 214) | Ida az ajtóig kisért, átölelt megcsokolt s én távozám (1864 Haray Viktor 8181003, 181) | csak annyit érzett, hogy két izmos kar átöleli (1894 Herczeg Ferenc C2070, 66) | Móricka úgy szerette leckéjét tanulni, hogy az oszlopok valamelyikét átölelve, a körül forgott, most jobbra, majd balra (1900 Váli Mari 8506001, 19) | átölelem a párnát (1920 Szép Ernő 9665042, 90) | [a gyermekek] átölelték a nyárfát (1934 Szabó Pál² 9631003, 13) | összekulcsoltam kezemet, és átöleltem térdeimet (1957 Örkény István 9500036, 88) | [Csömöri] a Margit híd korlátjánál áthajol, fél kezével átölel engem (1994 Szántó Piroska 1166002, 36).
1a. (irod) ’〈vmely közeg(gel), ill. érzelem(mel)〉 teljesen körülvesz, körülölel vmit, vkit’ ❖ Fogékony lelked a’ gonoszt is édes Érzettel átölelni fogja (1819 Kisfaludy Károly 8242027, 149) | Öleljen át csend és béke (1872 Kontra Lajos C2742, 91) | a bánat átölelhet Legsötétebb fellegével (1888 Horváth Kálmán 8188003, 11) | Hajdan hársfa voltál, szelid és erős, átölelt a levegő és lengedeztél csöndesen (1943 Weöres Sándor 9788076, 37) | mi a viszontszeretetben kiléphetünk önzésünkből és átölelhetjük a másik személy transzcendens valóságát (1972 Szendi József 2057019, 290).
1b. (ritk) ’〈egyetlen pillantás(sal)〉 körülfog, körülölel vmit’ ❖ Csak akkor néztem vissza, hogy egy szempillantással öleljem át a távlatot (1898 Hegedüs Sándor C2053, 26) | az ő idegfinomságát és idegbetegségét nagy területet átölelő ép látás ellensúlyozza (1908 Kosztolányi Dezső CD10) | s átöleli szemem alakod (1963 Illyés Gyula ford.–Bagrjana 9274115, 337).
2. (átv is) ’〈kör(ív)ben elhelyezkedő tárgy〉(szorosan) körülvesz, átfog vmit’ ❖ [egy nyilakkal telt puzdrát] szélesen aranyozott pantallér [= vállszíj] át-lele (1804 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2779, 30) | Fehér nyakát egy sor piros gyöngy öleli át (1846 Jókai Mór C2246, 225) | Mintegy elveszett övét visszaadandó jázmin-füzér öleli át Venus derekát (1884 Hazánk 8633001, 182) | A kurta szőke hajat átölelte egy fehér szalag (1927 Szép Ernő 9665043, 71) | [Szent István király korában a német birodalom hatalma] az északi tenger jeges habjaitól a déli Sziciliáig átölelte és megbénította egész Európát (1938 Korunk Szava 2131001, 407).
2a. (vál) ’〈kúszónövény〉 körös-körül befut vmit’ ❖ Mint a futóborostyán átölel Élő fát és romot (1846 Tompa Mihály 8484036, 104) | [a Kostyán család címerén] a kard két szőlőfürtös venyigével van átölelve (1860 Nagy Iván CD31) | a csavarodva kúszók [ti. növények] csak két centiméternél vékonyabb rudakat, huzalokat tudnak átölelni (1998 Magyar Hírlap CD09).
2b. (vál) ’〈folyóvíz, út stb.〉 vmi körül helyezkedik el, megkerül vmit’ ❖ a Loire … bájos kanyarulattal ölelt át egy nyárfákkal szegélyezett szigetet (1883 Szász Károly² ford.–Theuriet C3838, 71) | Hol a Duna hótiszta habjai Ölelnek át egy kisded szigetet (1934 Márai Sándor 9421006, 189) | A Kismester utca bulvárdról indul, átölel egypár épületet, és visszakanyarodik a főutcába (1985 Bodor Ádám 1020009, 182) | A tőszomszédságban: metróvégállomás, s a gépkocsival tíz perc alatt elérhető autópálya, mely a fővárost öleli át (1990 Zalán Vince 2011016, 59).
3. (vál) ’magába foglal, felölel vmit’ ❖ Platon a bölcsészetnek egész körét ölelte át (1843 Purgstaller József 8351002, 42) | Apáczai […] átöleli a korabeli tudományosságot (1858 Erdélyi János² 8131106, 267) | Az az idő, melyet a regény átölel, az átmenet ideje Kínában (1941 Schöpflin Aladár 2041021, 568) | Olyan jogszabályértelmezést várnak el, amely a saját, tipikustól teljesen eltérő esetüket is át tudja ölelni (1992 Uttó György 2034004, 221) | [az énekesnő] pályafutása már tíz évet ölel át (1999 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF. általölel vagy átölel; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.