átsír ige 1a

1. ts ’〈vmennyi időt v. vmely időszakot〉 sírással tölt el’ ❖ éltednek reggelét átsírtad (1805 e. Csokonai Vitéz Mihály ford. CD01) | itt sirtam át hosszu gyászos éveket (1859 Dózsa Dániel C1440, 182) | Csak aki átsírta az ifjúságát és férfikorát, mosolyoghat az élet estéjén (1939 Cs. Szabó László CD10) | Volt […] egy egyéves kislányuk, aki minden éjjel sírt és átsírta az egész éjszakát (1949 Nagy Lajos 9472005, 190) | Álmatlan, átsírt éjszakák (1998 Új Könyvek CD29).

1a. ’〈kellemetlen eseményt, helyzetet〉 sírva, ill. szenvedve átél’ ❖ átsírt szenvedések (1885 Reviczky Gyula 8392051, 99) | átsírt, megutált szerelmekből fakadó új szándékokkal (1910 Dienes Valéria CD10).

2. tn (ritk) ’vki síró hangon átszól vhol, vmin (keresztül)’ ❖ A kis Erzsébet apró lábával dörömbölve átsír az ajtón: – Anya!… anya!… én éhes vagyok (1921 Mihály Dezső CD10).

3. tn (irod) ’〈sírásra emlékeztető, ill. szomorú hang〉 vmit betöltve hallatszik vhol’ ❖ A dal átsír az esti légen, S elnémul nyomtalan (1875 Várady Antal C4352, 17) | A szomszéd faluban harangoztak Ave-Mariára. Elhaló hangja … lágyan sírt át a levegőn (1884 Jakab Ödön C2198, 79) | hallgatom a lég zenéjét, Mint hegedűt, mely rég, (be rég!) Átsírt sikátorok setétjén (1916 Juhász Gyula¹ 9284411, 120) | a sáros pusztán sikoltozva sírt át a szél (1969 e. Sinka István 2042043, 44).

3a. (irod) ’〈sírásra emlékeztető, ill. szomorú hang〉 vhonnan vhova eljut, elhallatszik’ ❖ Hallottátok a Prométheüsznek Szabad földről át-siró jaját? (1879 Filó Lajos C1751, 11) | Vert páriák némán viharzanak túl, De sóhajuk egész hozzám sir át(1906 Kosztolányi Dezső 9359485, 130).

4. tn átsír vmin (irod, átv is) ’〈síró hang〉 áthallatszik vmin, ill. 〈szomorúság, kín〉 vmin keresztül is megnyilvánul’ ❖ A csillag átsir felhőfátyolon (1878 Kemény Endre C2589, 12) | egy napon nagy vihar támadt a bácsi szobájában. A fiu hangja sirt át a viharon (1882 Rákosi Jenő C3584, 161) | hallod Schubert zenéjét, ezt a lírát, amin a válás fájó kínja sír át (1908 Kosztolányi Dezső CD01) | a lepergő tülevelek illata átsirt a tiszti fedezék nehéz levegőjén (1919 Szabó Dezső 9623005, 217).

4a. ts (ritk) ’〈sírásra emlékeztető hang〉 vmin keresztül is hallatszik’ ❖ egy vadabb s keservesebb kin Átsirta a harcz veszett hangjait (1850 Szilágyi Sándor C4023, 60).

átsír ige 1a
1. tárgyas
〈vmennyi időt v. vmely időszakot〉 sírással tölt el
éltednek reggelét átsírtad
(1805 e. Csokonai Vitéz Mihály ford.)
itt sirtam át hosszu gyászos éveket
(1859 Dózsa Dániel)
Csak aki átsírta az ifjúságát és férfikorát, mosolyoghat az élet estéjén
(1939 Cs. Szabó László)
Volt […] egy egyéves kislányuk, aki minden éjjel sírt és átsírta az egész éjszakát
(1949 Nagy Lajos)
Álmatlan, átsírt éjszakák
(1998 Új Könyvek)
1a.
〈kellemetlen eseményt, helyzetet〉 sírva, ill. szenvedve átél
átsírt szenvedések
(1885 Reviczky Gyula)
átsírt, megutált szerelmekből fakadó új szándékokkal
(1910 Dienes Valéria)
2. tárgyatlan (ritk)
vki síró hangon átszól vhol, vmin (keresztül)
A kis Erzsébet apró lábával dörömbölve átsír az ajtón: – Anya!… anya!… én éhes vagyok
(1921 Mihály Dezső)
3. tárgyatlan (irod)
〈sírásra emlékeztető, ill. szomorú hang〉 vmit betöltve hallatszik vhol
A dal átsír az esti légen, S elnémul nyomtalan
(1875 Várady Antal)
A szomszéd faluban harangoztak Ave-Mariára. Elhaló hangja … lágyan sírt át a levegőn
(1884 Jakab Ödön)
hallgatom a lég zenéjét, Mint hegedűt, mely rég, (be rég!) Átsírt sikátorok setétjén
(1916 Juhász Gyula¹)
a sáros pusztán sikoltozva sírt át a szél
(1969 e. Sinka István)
3a. (irod)
〈sírásra emlékeztető, ill. szomorú hang〉 vhonnan vhova eljut, elhallatszik
Hallottátok a Prométheüsznek Szabad földről át-siró jaját?
(1879 Filó Lajos)
Vert páriák némán viharzanak túl, De sóhajuk egész hozzám sir át
(1906 Kosztolányi Dezső)
4. tárgyatlan átsír vmin (irod, átv is)
〈síró hang〉 áthallatszik vmin, ill. 〈szomorúság, kín〉 vmin keresztül is megnyilvánul
A csillag átsir felhőfátyolon
(1878 Kemény Endre)
egy napon nagy vihar támadt a bácsi szobájában. A fiu hangja sirt át a viharon
(1882 Rákosi Jenő)
hallod Schubert zenéjét, ezt a lírát, amin a válás fájó kínja sír át
(1908 Kosztolányi Dezső)
a lepergő tülevelek illata átsirt a tiszti fedezék nehéz levegőjén
(1919 Szabó Dezső)
4a. tárgyas (ritk)
〈sírásra emlékeztető hang〉 vmin keresztül is hallatszik
egy vadabb s keservesebb kin Átsirta a harcz veszett hangjait
(1850 Szilágyi Sándor)

Beállítások