átszel ts ige 1b6 (vál)
1. ’teljes vastagságában v. szélességében elvág vmit; átvág’ ❖ egy ütésre kaponyáját egész a’ válláig átszelé (1836 Vajda Péter ford.–Campe C4672, 157) | sarlójával nagyon is közel állván, a rózsa ágát átszeli (1911 Babits Mihály CD10) | tovább is a homlokzatot bámulta, mintha ez a merev nézés átszelhetné a falakat is (1960 Gyergyai Albert ford.–Flaubert 9202003, 86).
2. ’〈út, vonal stb.〉 elhelyezkedése folytán keresztez vmit’ ❖ [Amszterdam] utczái bőven át vannak szelve csatornákkal (1844 Erdélyi János² 8131110, 222) | [a d betű vonalkája] a marosvásárhelyi másolatban az en betű szárát egészen átszeli (1909 Sebestyén Gyula 9593001, 198) | látom én […] a fehér jegenyesort, mely átszeli földjeinket (1939 Kassák Lajos 9314081, 22) | Akkor még egy édes, öreg fahíd szelte át [a folyót] (1960 Bernáth Aurél 9052001, 427) | Már síkvidéken gyalogoltam, országúton, mely átszeli a falunak ezt a lenti részét (1972 Nádudvari Anna 2021005, 875).
2a. ’〈út, folyó, vonal stb.〉 két v. több részre tagol vmit’ ❖ A’ rókákat a’ farkasoktul hoszabb és bojtosabb fark, hegyesebb orr, nappal hoszában átszelt szemfény stb. különbözteti meg (1834 Garasos Tár 8625003, 87) | Marosszéket három folyam, a Maros, Nyárád és kis Küküllő szeli át (1870 Orbán Balázs 8340015, 1) | Szép arcát már ráncok szelték át (1922 Kosztolányi Dezső 9359179, 213) | [a bogarak hátának] fekete páncélját két vastag, vörös csík szeli át keresztben (1986 Nádas Péter 9466003, 231).
3. ’〈levegőt, vmely területet, vizet stb.〉 áthaladva rajta keresztez vki v. vmi’ ❖ csak fele volt a’ tengerözönnek Még átszelve (1851 Egyed Antal ford. C1554, 20) | éppen akkor szelte át a levegőt egy varju az erdő fölött (1881 Vajkay Károly C4674, 206) | Jelenleg el sem képzelhető gyorsasággal fogjuk átszelni a jövőben az egész világürt! (1912 Csáth Géza 9085007, 65) | [A szarvas] a patakot a rét közepénél szelte át futtában (1938 Tersánszky Józsi Jenő 9706013, 78) | A pionírok nem mindennapi nehézségeket vállaltak, hogy szekereikkel átszeljék a kontinenst (1994 Hahner Péter CD17).
4. ’〈éles hang〉(váratlanul) belehasít vmibe, keresztülhatol vmin’ ❖ Egynémi, vad sikoltás hangzott hajnal felé, A boltok [= boltívek] néma csendjét háromszor átszelé (1855–1856 Arany János CD01) | [a harangjáték] hangjai erőteljesen szelték át a vak levegőt (1886 Rákosi Viktor C3599, 28) | Apró, éles füttyök szelték át az udvart (1967 Mándy Iván 9420003, 86).
Sz: átszeldel.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.