átszellemül tn ige 1c1

1. (vál) ’emelkedett, magasztos lelkiállapotba kerül’ ❖ [Cecil] kiegyenesűl, arcza szilaj, és emelkedett […]. – Egy lépést se!, mondá metsző sivár hangon. Festői volt e jelenet és szivrázó. Czeczil átszellemült (1847 Kemény Zsigmond C2596, 36) | Enyhe gyantaillat legyezi bőröd máris, hogy átszellemülj ebben az éles májusi levegőben! (1938 Berda József 9046054, 17) | Imánkban átszellemülve és fennhangon mondtunk köszönetet, hogy életben maradtunk (1978 Fehérváry István 1047001, 145) | [a színésznő] a történet sodrában időnként meglágyul és átszellemül, ilyenkor szinte színpadi énje fölé emelkedik (1994 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈arc, hang〉 ilyen lelkiállapot tükrözőjévé válik’ ❖ Átszelleműlt az arcz (1844 Beöthy Zsigmond C1011, 193) | mikor a csillagos égről szól [Giordano Bruno], mindig átszellemül a hangja, akárcsak kései utódjáé, Kanté (1937 Fejtő Ferenc 2045005, 38) | Az utolsó szavaknál már valósággal átszellemült az arca [a táltosnak] (1954 Darvas József 9101013, 75).

2. ’vmi a szellem (megnyilvánulásának) hordozójává válik, átlényegül’ ❖ a test átszelleműle benned, Mint a fa – a ragyogó virágban (1841 Madách Imre 8284020, 17) | minden művész megszépiti a természetet s az átszellemül kezei közt (1903 Prohászka Ottokár 1125022, 117) | eddig még nem ismert fénnyel ragyogott az istenivé átszellemült emberi lélek (1922 Laczkó Géza CD10) | Az anyag nála [ti. Mazzag István festőművész alkotásaiban] átszellemül: keze nyomán mindenből szín válik (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

átszellemül tárgyatlan ige 1c1
1. (vál)
emelkedett, magasztos lelkiállapotba kerül
[Cecil] kiegyenesűl, arcza szilaj, és emelkedett […]. – Egy lépést se!, mondá metsző sivár hangon. Festői volt e jelenet és szivrázó. Czeczil átszellemült
(1847 Kemény Zsigmond)
Enyhe gyantaillat legyezi bőröd máris, hogy átszellemülj ebben az éles májusi levegőben!
(1938 Berda József)
Imánkban átszellemülve és fennhangon mondtunk köszönetet, hogy életben maradtunk
(1978 Fehérváry István)
[a színésznő] a történet sodrában időnként meglágyul és átszellemül, ilyenkor szinte színpadi énje fölé emelkedik
(1994 Magyar Hírlap)
1a.
〈arc, hang〉 ilyen lelkiállapot tükrözőjévé válik
Átszelleműlt az arcz
(1844 Beöthy Zsigmond)
mikor a csillagos égről szól [Giordano Bruno], mindig átszellemül a hangja, akárcsak kései utódjáé, Kanté
(1937 Fejtő Ferenc)
Az utolsó szavaknál már valósággal átszellemült az arca [a táltosnak]
(1954 Darvas József)
2.
vmi a szellem (megnyilvánulásának) hordozójává válik, átlényegül
a test átszelleműle benned, Mint a fa – a ragyogó virágban
(1841 Madách Imre)
minden művész megszépiti a természetet s az átszellemül kezei közt
(1903 Prohászka Ottokár)
eddig még nem ismert fénnyel ragyogott az istenivé átszellemült emberi lélek
(1922 Laczkó Géza)
Az anyag nála [ti. Mazzag István festőművész alkotásaiban] átszellemül: keze nyomán mindenből szín válik
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások