átszellemült mn-i ign és mn 12C

I. mn-i ign → átszellemül.

II. mn

1. ’emelkedett lelkiállapotban levő, lelkesült 〈személy〉’ ❖ [a bajadér] átszellemülten, alig érintve lábaival a földet, nehányat fordult (1851 Jókai Mór CD18) | A mily átszellemült volt Ilon lelki bánatban, annyira az Margit boldog szerelmének kéjérzésében (1859 Dózsa Dániel C1438, 216) | mondhatott volna-e oly nagyokat, melyeket az átszellemült leány el ne hitt volna neki (1886 Bródy Sándor C1193, 38) | Milyen dicső dolog lehet ez! – kiáltá átszellemülten barátainak (1900 Vay Sarolta C4394, 197) | Hát ilyeneknek ismeri ő a költőket? Ilyen egyrétűen lelkes, érzelmes és átszellemült borbélylegényeknek? (1927 Ignotus Pál CD10) | A nézők valósággal átszellemülten ültek helyükön (1958 Esti Hírlap jún. 25. C0122, 2).

1a. ’ilyen lelkiállapotot tükröző 〈arc, megnyilvánulás〉’ ❖ Az agg átszellemült arczczal ölelte meg őket (1844 Jósika Miklós C2433, 70) | átszellemült hangon (1856 Jósika Kálmán 8211001, 82) | Garren Gábor készült valamire, ezért vette el Lucyt, ezért ült hallgatagon, átszellemült mosollyal (1937 Márai Sándor 9421008, 167) | A gótikus katedrálisok szentségtartóinak drágaköveiben mintha még most is ott fénylene a hívek az akkor még inkább az égre szegeződő, átszellemült tekintete (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ’magasztos 〈érzelem, tulajdonság, eszme stb.〉’ ❖ erkölcstani professzorok nem járkálnak ki az egyetemből a gyepre, hogy átszelleműlt tanaikat a vad ficzkóba oltsák (1862 Vas Gereben C4383, 48) | Tankréd, a nőtisztelő daliás lovag, ki imádattal viseltetik Isaura átszellemült tiszta nőisége iránt (1900 Palágyi Menyhért 9509002, 329) | Fassbinder adaptációja költőibb, átszellemültebb, kevésbé vad, mint Genet könyve (1992 Báron György 2010006, 34).

3. (rég) ’megboldogult, jobblétre szenderült’ ❖ Átszellemült kedves állat (1847 Arany János C0646, 42) | Öröm s boldogság fénye árad itt el, Midőn átszellemült testvéreikkel A szentek egymást ölelik (1858 Pájer Antal C3381, 54).

átszellemült melléknévi igenév és melléknév 12C
I. melléknévi igenévátszellemül
II. melléknév
1.
emelkedett lelkiállapotban levő, lelkesült 〈személy〉
[a bajadér] átszellemülten, alig érintve lábaival a földet, nehányat fordult
(1851 Jókai Mór)
A mily átszellemült volt Ilon lelki bánatban, annyira az Margit boldog szerelmének kéjérzésében
(1859 Dózsa Dániel)
mondhatott volna-e oly nagyokat, melyeket az átszellemült leány el ne hitt volna neki
(1886 Bródy Sándor)
Milyen dicső dolog lehet ez! – kiáltá átszellemülten barátainak
(1900 Vay Sarolta)
Hát ilyeneknek ismeri ő a költőket? Ilyen egyrétűen lelkes, érzelmes és átszellemült borbélylegényeknek?
(1927 Ignotus Pál)
A nézők valósággal átszellemülten ültek helyükön
(1958 Esti Hírlap jún. 25.)
1a.
ilyen lelkiállapotot tükröző 〈arc, megnyilvánulás〉
Az agg átszellemült arczczal ölelte meg őket
(1844 Jósika Miklós)
átszellemült hangon
(1856 Jósika Kálmán)
Garren Gábor készült valamire, ezért vette el Lucyt, ezért ült hallgatagon, átszellemült mosollyal
(1937 Márai Sándor)
A gótikus katedrálisok szentségtartóinak drágaköveiben mintha még most is ott fénylene a hívek az akkor még inkább az égre szegeződő, átszellemült tekintete
(1998 Magyar Hírlap)
2.
magasztos 〈érzelem, tulajdonság, eszme stb.〉
erkölcstani professzorok nem járkálnak ki az egyetemből a gyepre, hogy átszelleműlt tanaikat a vad ficzkóba oltsák
(1862 Vas Gereben)
Tankréd, a nőtisztelő daliás lovag, ki imádattal viseltetik Isaura átszellemült tiszta nőisége iránt
(1900 Palágyi Menyhért)
Fassbinder adaptációja költőibb, átszellemültebb, kevésbé vad, mint Genet könyve
(1992 Báron György)
3. (rég)
megboldogult, jobblétre szenderült
Átszellemült kedves állat
(1847 Arany János)
Öröm s boldogság fénye árad itt el, Midőn átszellemült testvéreikkel A szentek egymást ölelik
(1858 Pájer Antal)

Beállítások