atyaisten fn 4B

1. (tulajdonnévként) (Vall) ’〈a keresztény tanítás szerint〉 a Szentháromság első személye; atya’ ❖ Mellyik az elsö ſzemély? Az Atya Iſten (1773 Györi magyar alfabétum 7418001, 5) | Az atyaisten, fiuisten és szentlélekisten nevében kerékbetörés (1891 Mikszáth Kálmán C3134, 48) | [a festett szárnyasoltár felső részén] az Atyaisten, Mária és Keresztelő János életnagyságon felüli alakjai trónolnak ünnepélyes testtartással (1973 Entz Géza² 9124003, 194) | A keresztényeket az Atyaisten öröktől fogva kiválasztja, a Szentlélek megszenteli őket, hogy engedelmeskedjenek Jézus törvényeinek (1996 Katolikus Biblia jegyzetei CD1202).

1a. ’főisten’ ❖ Jupiter vólt a’ Pogányoknak Atya Istene (1794 Mátyási József C3065, 10) | [Tiberius tizenkét palotája közül] a középső volt az atyaistené, Jupiteré (1887 Jókai Mór CD18) | a Közbülső Ég felett is Ataj-Ulán lesz Atya-isten (1971 Képes Géza ford. 9323052, 65).

1b. ’〈rendsz. indulatos beszédben tiltakozás, hárítás, tagadás kif-ére〉’ ❖ Ez tradiczio, a melyet […] még az atyaisten kedvéért sem szabad megváltoztatni (1889 Reviczky Gyula C3627, 7) | Fél az atyaisten – felelt hetykén (1911 Kádár Endre CD10) | Akkor már régóta tudtam úgy inni, hogy az atyaisten se vette észre rajtam a piát (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (isz-szerűen) ’〈megdöbbenés, meglepődés, csodálkozás, ill. megelégedettség, öröm kif-ére〉’ ❖ atyaisten! A németek! Ezek lőnek! (1914 Nyugat CD10) | Atyaisten, de gyönyörű ének volt! (1937 Dallos Sándor CD10) | Szentséges atyaisten! Vajjon mit szed be ez? (1947 Gáspár Endre ford.–Joyce 9175005, 99) | Micsoda női vádlik, atyaisten, az nem is igaz! (1954 Vidor Miklós 9778002, 232) | Hát amikor először előztem országúton és… Hú, mondom, atyaisten (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (isz-szerűen) (durva) ’〈káromkodásban〉’ ❖ Azt a szentséges atyaistenit az ilyen állatoknak! (1916 Babits Mihály CD10).

3. (biz) ’〈munkahelyen, ill. vmely művészeti ág v. tudomány területén〉 különlegesen nagy hatalommal rendelkező, ill. jelentős hatású, befolyásos, tekintélyes személy’ ❖ Nyilván azt gondolja, hogy ő valami atyaisten! (1907 Csizmadia Sándor¹ 9089011, 279) | Isten volt, atyaisten a felvételi vizsgán (1964 Urbán Ernő C5279, 1257) | A gonzo műfaj atyaistenének, Hunter S. Thompsonnak az egyik könyvét én fordítottam magyarra (1998 Magyar Hírlap CD09) | otthagytuk a sok diplomatát, minisztert, atyaistent, s bedobtunk két-két deci vodkát (2000 Magyar Hírlap CD09).

Sz: atyaisteni, atyaistenkedik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.

atyaisten főnév 4B
1. (tulajdonnévként) (Vall)
〈a keresztény tanítás szerint〉 a Szentháromság első személye; atya
Mellyik az elsö ſzemély? Az Atya Iſten
(1773 Györi magyar alfabétum)
Az atyaisten, fiuisten és szentlélekisten nevében kerékbetörés
(1891 Mikszáth Kálmán)
[a festett szárnyasoltár felső részén] az Atyaisten, Mária és Keresztelő János életnagyságon felüli alakjai trónolnak ünnepélyes testtartással
(1973 Entz Géza²)
A keresztényeket az Atyaisten öröktől fogva kiválasztja, a Szentlélek megszenteli őket, hogy engedelmeskedjenek Jézus törvényeinek
(1996 Katolikus Biblia jegyzetei)
1a.
Jupiter vólt a’ Pogányoknak Atya Istene
(1794 Mátyási József)
[Tiberius tizenkét palotája közül] a középső volt az atyaistené, Jupiteré
(1887 Jókai Mór)
a Közbülső Ég felett is Ataj-Ulán lesz Atya-isten
(1971 Képes Géza ford.)
1b.
〈rendsz. indulatos beszédben tiltakozás, hárítás, tagadás kif-ére〉
Ez tradiczio, a melyet […] még az atyaisten kedvéért sem szabad megváltoztatni
(1889 Reviczky Gyula)
Fél az atyaisten – felelt hetykén
(1911 Kádár Endre)
Akkor már régóta tudtam úgy inni, hogy az atyaisten se vette észre rajtam a piát
(1998 Magyar Hírlap)
2. (isz-szerűen)
〈megdöbbenés, meglepődés, csodálkozás, ill. megelégedettség, öröm kif-ére〉
atyaisten! A németek! Ezek lőnek!
(1914 Nyugat)
Atyaisten, de gyönyörű ének volt!
(1937 Dallos Sándor)
Szentséges atyaisten! Vajjon mit szed be ez?
(1947 Gáspár Endre ford.Joyce)
Micsoda női vádlik, atyaisten, az nem is igaz!
(1954 Vidor Miklós)
Hát amikor először előztem országúton és… Hú, mondom, atyaisten
(1997 Magyar Hírlap)
2a. (isz-szerűen) (durva)
〈káromkodásban〉
Azt a szentséges atyaistenit az ilyen állatoknak!
(1916 Babits Mihály)
3. (biz)
〈munkahelyen, ill. vmely művészeti ág v. tudomány területén〉 különlegesen nagy hatalommal rendelkező, ill. jelentős hatású, befolyásos, tekintélyes személy
Nyilván azt gondolja, hogy ő valami atyaisten!
(1907 Csizmadia Sándor¹)
Isten volt, atyaisten a felvételi vizsgán
(1964 Urbán Ernő)
A gonzo műfaj atyaistenének, Hunter S. Thompsonnak az egyik könyvét én fordítottam magyarra
(1998 Magyar Hírlap)
otthagytuk a sok diplomatát, minisztert, atyaistent, s bedobtunk két-két deci vodkát
(2000 Magyar Hírlap)
Sz: atyaisteni, atyaistenkedik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.

Beállítások