atyus fn 4A8 (biz v. kedvesk)
1. ’〈az apa megnevezéseként gyermekéhez való viszonyában, ill. megszólításaként kül. gyermeke részéről:〉 apuka; apus’ ❖ Óh édes Atyus, kérünk; igen ſzomorú ne légyen (1787 Gelei József ford.–Campe 7117003, 8) | Édes mamikám, hiszen az atyus Csokor Dani bácsival gyülésbe ment (1848 Bernát Gáspár 8052002, 29) | mért taníttatott Atyus táncolni, ha nem bálozunk? (1857 Szigligeti Ede C3992, 28) | atyust megütötte a guta, amikor megtudta, hogy én voltam a főkolompos (1979 László-Bencsik Sándor 9383005, 155).
1a. ’〈férj megszólításaként a felesége részéről〉’ ❖ megállítá férjét, begombolá rajta felül a nyiltan hagyott mellényt – Lám atyus, mondá, mi kár volt túladni a jó téli otthonkán (1853 e. Fáy András¹ 8139003, 239) | [anyám azt] hajtogatta: atyusom, lelkem, megérjük mi azt, hogy ebből a kálváriai latorból nem lesz semmi! (1894 Herman Ottó C2085, 112) | – Nahát, kitűnő ez a nyúl! – dicsérgette az öregasszony nyájasan, biztatón. – Igaz-e, atyus, hagyunk alatta a menyecskének! (1913 Kaffka Margit CD10).
1b. ’〈após megszólításaként gyermeke házastársa részéről〉’ ❖ Adjatok egy pípát, – mondotta [az öregúr] a vejének. […] – Pípát? Nem pípázunk mink. Tessék szivar, atyus (1905 Gárdonyi Géza C1833, 31) | Mit akar atyus avval? – kérdezte a meny (1916 Móricz Zsigmond C3213, 4).
1c. (rég) ’apaként v. apai szerepénél fogva ismertté vált (régen élt) személy’ ❖ Jákob atyus […] két pogány hajadont vett el nőül (1847 Malatides Dániel 8291001, 19) | Saturn, Priamus király, a vén Nestor szép arczképei s a jó Anchises atyusé, fia vállain (1864 e. Kazinczy Gábor ford.–Molière 8230001, 59).
2. (rég) ’〈idősebb férfi megnevezéseként v. (lekezelő) megszólításaként〉’ ❖ csak gyakorolja magát az alatt, őrmester atyus (1842 Kazinczy Gábor ford.–Raupach C5774, 377) | Reggel, mikor az atyus és az anyóka beléptek, hogy a vendégnek reggelit vigyenek be, összecsapták a kezeiket ijedtökben. A vendég nem volt sehol (1883 Mikszáth Kálmán CD04, 105) | Márkus, az öreg harangozó, nyögve, két lábra sántítva jött be … – Mi baj atyus? – kérdezte a kis cseléd (1909 Móricz Zsigmond C3219, 17) | Mondtam az öreg Hózernak: – Atyus, egy fél litert a kadarból, de tisztán! (1969 Mándy Iván 9420026, 211).
2a. (rég) ’〈tiszteletet kifejező megnevezésként〉’ ❖ most még azt is dicsérik Shakespeare atyus müveiben, a mit máséban iszonyuan ócsárolnak (1847 Pesti Divatlap C5840, 776) | Turgenjev atyus […] irhatná meg csak ilyen gyönyörüen egy huszéves fiu történetét (1900 Krúdy Gyula C2833, 66) | A népnyelvben: cár-batyuska (cár atyus) (1926 TolnaiÚjLex. C5720, 49).
3. (rég) ’〈pap megnevezéseként v. megszólításaként:〉 atya’ ❖ Hej, atyus [– mondja a papnak –] mit búsul itt Kegyelmed? (1837 Czuczor Gergely C1241, 163) | Szűz erkölcsöket hoz ide a nagy szennyesbe, ha ugyan hoz és ki nem papolja a kerületből a főtisztelendő atyus: Pán Szeberényi (1881 Mikszáth Kálmán CD04).
ÖU: nagy~, öreg~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. atya; ÉKsz.; ÚMTsz.