áztató fn 1A

1. (nyj) ’folyó, tó, patak sekély vizű része, ahol a kendert, lent stb. áztatják’ ❖ az áztatókbol ki-vétettetvén illendképpen meg-szárattak a’ len-tsomók (1796 Mezei és házi gazdaságnak kalendárioma ford. C2961, 186) | a kendert Áztatóba hordja (1847 Petőfi Sándor C3502, 88) | odább lakik a „bobó”, tudod az a rémes kísértet, aki az ilyen kis lányokat elviszi az áztató legfenekére (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | [ősszel] az asszonyok combig feltűrt szoknyában dolgoznak a büdös, piócás, tintaszínű vízben. Ilyenkor [a muzsikusok] körbejárják az áztatókat (1966 Örkény István 9500020, 368) | Folyóvizeknél főleg a part melletti sekélyebb és lassúbb mozgású vízben jelölték ki az áztatók helyét (1991 Magyar néprajz CD47).

1a. ’áztatás, puhítás stb. céljára készített széles, öblös medence, tartály v. edény’ ❖ mesterséges áztatóval berendezett kendergyár (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A megtisztított árpát vasból v. cementből készült áztatókba teszik és annyi vizet eresztenek rá, hogy a viz az árpát necsak fedje, hanem még néhány cm.-nyire magasabbra emelkedjék (1896 PallasLex. CD02).

2. ’ruhanemű áztatásához használt (mosó)szer’ ❖ [a termék] kiváló áztató és folt eltávolító (1979 Varga György 1160006, 134).

3. (rég) ’len, kender, fa stb. (ipari) feldolgozásának az a munkafázisa, amikor puhítás, tisztítás stb. céljából az anyagot (huzamosabb ideig) áztatják’ ❖ ditsértetik az Helvetziai avagy Svaitzer dió-fa; mert a’ rakott munkára ásztató nélkül-is külömböző erekkel kedveskedik; fö-képpen a’ gyökere (1783 Molnár János C0291, 334) | A’ Fonásra készítend tsomók, mihelyest … jól ki-száradtak, és a’ gazdának foglalatosságai meg-engedik azoknak az ásztatóra vitelét, tüstént a’ hoz kell fogni (1798 Fekete Gergely ford.–Whatmann C1747, 79).

ÖU: kender~, len~.

Sz: áztatós.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~csatorna, ~kád; ÚMTsz.

áztató főnév 1A
1. (nyj)
folyó, tó, patak sekély vizű része, ahol a kendert, lent stb. áztatják
az áztatókbol ki-vétettetvén illendképpen meg-szárattak a’ len-tsomók
(1796 Mezei és házi gazdaságnak kalendárioma ford.)
a kendert Áztatóba hordja
(1847 Petőfi Sándor)
odább lakik a „bobó”, tudod az a rémes kísértet, aki az ilyen kis lányokat elviszi az áztató legfenekére
(1878 Mikszáth Kálmán)
[ősszel] az asszonyok combig feltűrt szoknyában dolgoznak a büdös, piócás, tintaszínű vízben. Ilyenkor [a muzsikusok] körbejárják az áztatókat
(1966 Örkény István)
Folyóvizeknél főleg a part melletti sekélyebb és lassúbb mozgású vízben jelölték ki az áztatók helyét
(1991 Magyar néprajz)
1a.
áztatás, puhítás stb. céljára készített széles, öblös medence, tartály v. edény
mesterséges áztatóval berendezett kendergyár
(1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
A megtisztított árpát vasból v.vagy cementből készült áztatókba teszik és annyi vizet eresztenek rá, hogy a viz az árpát necsak fedje, hanem még néhány cm.centiméter-nyire magasabbra emelkedjék
(1896 PallasLex.)
2.
ruhanemű áztatásához használt (mosó)szer
[a termék] kiváló áztató és folt eltávolító
(1979 Varga György)
3. (rég)
len, kender, fa stb. (ipari) feldolgozásának az a munkafázisa, amikor puhítás, tisztítás stb. céljából az anyagot (huzamosabb ideig) áztatják
ditsértetik az Helvetziai avagy Svaitzer dió-fa; mert a’ rakott munkára ásztató nélkül-is külömböző erekkel kedveskedik; fö-képpen a’ gyökere
(1783 Molnár János)
A’ Fonásra készítend tsomók, mihelyest … jól ki-száradtak, és a’ gazdának foglalatosságai meg-engedik azoknak az ásztatóra vitelét, tüstént a’ hoz kell fogni
(1798 Fekete Gergely ford.Whatmann)
ÖU: kenderáztató, lenáztató
Sz: áztatós
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~csatorna, ~kád; ÚMTsz.

Beállítások