bágyad tn ige 1a1 (vál)

1. ’〈ember v. állat (teste v. testének vmely része)〉 erejét vesztve gyengül, fárad, lankad, ill. gyenge, fáradt állapotban van’ ❖ Bádjadva siralmas jaj szókat formálnak (1774 Vesmás Márton C4461, 22) | Egy óráig ſemmi bajok ſem vólt a’ Madaraknak: de azutánn bádjadni kezdtek; két óra felé roſſzúl lettek; és nem tölt belé három óra egeſſzen, hogy meg-döglöttek (1793 Segesvári István ford.–Derham 7289001, 7) | Már nagy utat tnek, mikoron bádgyadva panaszlá Elmérgedt sebeit (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358007, 335) | Úgy szédült, úgy bágyadt, olyan nagy vágya támadt leomlani ide a hideg hullámba (1854 Jókai Mór C2244, 195) | bágyadó szemed (1877–1879 Várady Antal 8509007, 17) | Karja lankad, szive bágyad, A pusztának nekivágtat (1907 Juhász Gyula¹ 9284087, 152) | [a pupilla] olyan volt, mintha egy halálba bágyadó bogár végső erőmegfeszítéssel kapaszkodnék az életbe (1911 Bródy Miksa CD10) | Az öreg szívben a lüktető sejtek elmeszesednek, vagy elzsírosodnak, […] és velük együtt bágyad és hanyatlik hirtelen az egész test (1914 Barta Lajos CD10) | bágyadó szempillával körültekintett az asztalok között (1947 Karinthy Ferenc 2052003, 90).

1a. (ritk) ’ilyen állapotában pihen v. gubbaszt vhol’ ❖ az ünnepi ebéd utáni sziesztaidőben az alkotóval, Elek Lászlóval együtt bágyadunk (1996 Magyar Hírlap CD09).

1b. bágyad vmire(lassan, erőtlenül) hanyatlik, (le)ereszkedik vmire’ ❖ a párna barna árnya a fehér ajtóra bágyad (1910 Kosztolányi Dezső CD01) | A nyugati ég peremére bágyadó nap (1913 Laczkó Géza CD10) | Fáradt fejünk fatörzsre bágyad (1936 Keszthelyi Zoltán 9543018, 531).

2. ’〈növény, virág〉 hervad, (le)konyul’ ❖ Bágyadnak a füvek, fejeket lehajtják (1772 Bessenyei György¹ CD01) | A’ Rózsa mikor már ſzárad, ’s hervadozik, Vagy a’ nap hevétl bádjad, lankadozik A’kor-is terjeſzti Ambroſia ſzagát (1787 Főldi János ford.–Cats 7112001, 43) | már elvesztette a bimbó merevségét, zárkózottságát – de viszont a teljesen kinyilt virágnak ellomposodó, bágyadni kezdő formáját még nem érte el (1899 Szász Károly³ 8427003, 74) | Bágyad már bágyad a hársfák sora (1910 Lesznai Anna CD10) | Ha keveset locsoltam [a dinnyebokrot]: sárgult; ha sokat locsoltam: feketedett; ha a nap sütött: fonnyadt; ha a nap nem sütött: bágyadt (1934 Móra Ferenc C3203, 40).

3. ’〈jelenség, érzés, dolog stb. (ereje)〉 csökken, alábbhagy, lankad, gyengül’ ❖ Érzésében a’ ſzív, bádjad, ’s ſzúnnyadozik (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 10) | Ily ékítés nélkül a vers bágyadni fog, A költészet kihal, vagy csak tipeg topog (1844 Erdélyi János² ford.–Boileau 8131108, 46) | az ivlámpák izzása bágyad (1910 Juhász Gyula¹ 9284209, 243) | Bánattá bágyadt rejtelmes dühét (1916 Balázs Béla 9019026, 79) | Szeptember végén a magyar Alföld végeláthatatlan síkján még melegen süt a nap, ha már bágyad is kánikulai bika-tüze (1931 Sárközi György 9587011, 200) | lankad a kedv és bágyad az erő (1940 Rónay György 9573071, 24) | bágyad az érdeklődés (2000 Magyar Hírlap CD09).

Ö: el~.

Sz: bágyadás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bágyad tárgyatlan ige 1a1 (vál)
1.
〈ember v. állat (teste v. testének vmely része) erejét vesztve gyengül, fárad, lankad, ill. gyenge, fáradt állapotban van
Bádjadva siralmas jaj szókat formálnak
(1774 Vesmás Márton)
Egy óráig ſemmi bajok ſem vólt a’ Madaraknak: de azutánn bádjadni kezdtek; két óra felé roſſzúl lettek; és nem tölt belé három óra egeſſzen, hogy meg-döglöttek
(1793 Segesvári István ford.Derham)
Már nagy utat tnek, mikoron bádgyadva panaszlá Elmérgedt sebeit
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
Úgy szédült, úgy bágyadt, olyan nagy vágya támadt leomlani ide a hideg hullámba
(1854 Jókai Mór)
bágyadó szemed
(1877–1879 Várady Antal)
Karja lankad, szive bágyad, A pusztának nekivágtat
(1907 Juhász Gyula¹)
[a pupilla] olyan volt, mintha egy halálba bágyadó bogár végső erőmegfeszítéssel kapaszkodnék az életbe
(1911 Bródy Miksa)
Az öreg szívben a lüktető sejtek elmeszesednek, vagy elzsírosodnak, […] és velük együtt bágyad és hanyatlik hirtelen az egész test
(1914 Barta Lajos)
bágyadó szempillával körültekintett az asztalok között
(1947 Karinthy Ferenc)
1a. (ritk)
ilyen állapotában pihen v. gubbaszt vhol
az ünnepi ebéd utáni sziesztaidőben az alkotóval, Elek Lászlóval együtt bágyadunk
(1996 Magyar Hírlap)
1b. bágyad vmire
(lassan, erőtlenül) hanyatlik, (le)ereszkedik vmire
a párna barna árnya a fehér ajtóra bágyad
(1910 Kosztolányi Dezső)
A nyugati ég peremére bágyadó nap
(1913 Laczkó Géza)
Fáradt fejünk fatörzsre bágyad
(1936 Keszthelyi Zoltán)
2.
〈növény, virág〉 hervad, (le)konyul
Bágyadnak a füvek, fejeket lehajtják
(1772 Bessenyei György¹)
A’ Rózsa mikor már ſzárad, ’s hervadozik, Vagy a’ nap hevétl bádjad, lankadozik A’kor-is terjeſzti Ambroſia ſzagát
(1787 Főldi János ford.Cats)
már elvesztette a bimbó merevségét, zárkózottságát – de viszont a teljesen kinyilt virágnak ellomposodó, bágyadni kezdő formáját még nem érte el
(1899 Szász Károly³)
Bágyad már bágyad a hársfák sora
(1910 Lesznai Anna)
Ha keveset locsoltam [a dinnyebokrot]: sárgult; ha sokat locsoltam: feketedett; ha a nap sütött: fonnyadt; ha a nap nem sütött: bágyadt
(1934 Móra Ferenc)
3.
〈jelenség, érzés, dolog stb. (ereje) csökken, alábbhagy, lankad, gyengül
Érzésében a’ ſzív, bádjad, ’s ſzúnnyadozik
(1772 Bessenyei György¹)
Ily ékítés nélkül a vers bágyadni fog, A költészet kihal, vagy csak tipeg topog
(1844 Erdélyi János² ford.Boileau)
az ivlámpák izzása bágyad
(1910 Juhász Gyula¹)
Bánattá bágyadt rejtelmes dühét
(1916 Balázs Béla)
Szeptember végén a magyar Alföld végeláthatatlan síkján még melegen süt a nap, ha már bágyad is kánikulai bika-tüze
(1931 Sárközi György)
lankad a kedv és bágyad az erő
(1940 Rónay György)
bágyad az érdeklődés
(2000 Magyar Hírlap)
Ö: elbágyad
Sz: bágyadás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások