báj fn 2A10
1. ’〈kül. nőre v. gyermekre vonatkoztatva:〉(kellemes, megnyerő külsővel, ill. viselkedéssel párosult) természetes kedvesség, szeretetreméltóság’ ❖ De legottan megjelenvén Ő [ti. a szeretett nő] temérdek bájával (1798 Kisfaludy Sándor 8243001, 89) | Parthoz száll a’ jővevény Ifju kellemében, Báj ’s erő szép termetén, Láng lobog szemében (1835 Bajza József 8021019, 144) | megjelenésében báj, mozdulataiban kecs, szoknyája suhogásában varázs (1882 Mikszáth Kálmán 8312030, 104) | Négy esztendő óta nem láttam a gyerekeket. Azóta nagyobbak lettek, bizonyosan vesztettek a bájukból (1913 Nagy Lajos 9472011, 40) | [Annus] mozgása bizonytalan és suta, de a kis medvebocs bumfordi, esetlen bája van benne (1936 Földes Jolán 9155001, 87) | [Erósz] szárnyas kamasz angyal, […] a legcsábítóbb bájat a szerelem istennőjétől örökölte (1985 Életünk 2007001, 290) | Laurának érdekes arca volt, szép szeme, hollófekete haja, könnyed, karcsú termete, de legfőbb bája mégis vidám szellemében nyilatkozott meg (1996 Szabó Magda 9630010, 163).
2. (tbsz-ban) (gúny is) ’nő ingerlő, szexuális vonzerővel bíró testrésze, ill. testrészeinek, idomainak ilyen hatású együttese’ ❖ Itt lábaidnál, bájos ismeretlen Hűséget és szerelmet esküszöm, Szerelmet még nem látott bájaidnak (1834 Vörösmarty Mihály 8524403, 199) | A helybeli lágyszivü kántor Még mindig pislogatott A szemérmetes Erzsók Ötvenöt éves bájaira (1844 Petőfi Sándor 8366067, 130) | Ujjaival tapogatózva, lopva mind Fölebb fölebb lebbenti, tolja az Ingerlő bájakat fedő lepelt (1875 Vajda János 8503062, 166) | [nem a szabó vette fel] rosszul a mértéket, hanem a nő bájai nevekedtek meg azóta (1877 Mikszáth Kálmán 8312050, 174) | a hatalmas bájak [ti. Lívia vastag lábai] láttára egy pár csitri leány nevetni kezdett (1908 Ambrus Zoltán C0599, 10) | Oh vig éj! vad mámor, buja barlang! Hány drága mell husát dagasztja lágy nyomás! s becézett bájakon boldog kéz orgonáz (1921 Babits Mihály ford.–Chénier C0587, 129) | A legősibb mesterség leányai szállodákban, exkluzív klubokban, újságokban és természetesen az utcán kínálják bájaikat (1996 Magyar Hírlap CD09).
3. (vál) ’〈természetben, műalkotásban stb.:〉 szépséggel, üdeséggel, szelídséggel párosult mesterkéletlen kedvesség’ ❖ hímes rét, sziszeg patak, ernys tserje, ’s ezer báj Innepel útja eltt! (1805 Tavaszi virágok C4100, 126) | Az volt Kazinczy kora, ki bájt adott a nyelvnek, Kölcsey gondolatot, érzést, tartalmat tőn bele (1862 e. Szemere Bertalan 8437009, 142) | Ez a közvetlenség, melyben megvan a naiv természetesség bája és a művész elragadó tüze, ez az, a mi Petőfit legkedveltebb költőnkké teszi (1893 Riedl Frigyes 8393002, 37) | négy egyszerű hangból ismétli önmagát ez a zene: a muzsika elragadó báját e hangok színe és lágysága adja inkább, mint egymásutánja (1916 Karinthy Frigyes 9309081, 17) | A kisebb mesék is egyedülálló bájjal, nagy fantáziagazdagsággal tanítgatják, egyben szórakoztatják a gyerekeket (1996 Új Könyvek CD29).
4. (rég) ’(ártó hatású) bűbájosság, varázslás, igézés, ill. ennek eredménye(ként létrejött állapot)’ ❖ bbáj [=] báj, bójolás [!], kuruslás, bvölés (1784 Kisded szótár C0815, 12) | vad Gorgonok’ szörnyü nézésiből Kővé tevő báj szállt-e tagjaidba? (1833 Kis János¹ ford.–Goethe C0438, 54) | szeméről e bájt nem veszem le (1864 Arany János ford.–Shakespeare C3723, 161) | Mely drága bűbáj, égi báj! Ma rám a titkok álma száll (1912 Lányi Viktor ford.–Wagner¹ CD10) | jőjjön a báj és babona (1935 Weöres Sándor 9788053, 35).
Ö: bű~.
ÖE: ~alak, ~hang, ~tekintet, ~teli, ~teljes, ~telt, ~tenger, ~teremtés, ~termet, ~tündér, ~tünemény, ~vidék, ~világ, ~virág, ~völgy.
Vö. CzF. báj¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.