bájoló mn-i ign, mn és fn  bájló (rég)

I. mn-i ign → bájol.

II. mn 11A1

1. ’igéző, bűbájos, ill. varázserejű v. -hatású’ ❖ a’ Bájoló veſzſzvel jó tágoſan körl keríti magát (1793 Simai Kristóf ford.–Weisse 7088009, 339) | ősrégi bájoló szövegeket (1928 Szekfű Gyula CD42) | Olvass fejére bájoló igéket. Eridu átkát mondd a Gonoszra, így a testből az kifut legottan (1963 Rákos Sándor ford. 9550044, 89) | melyik és miféle Mirigy küldte rá a bájoló rontást (1996 Szabó Magda 9630009, 155).

2. (irod)(bája, kedvessége, megnyerő volta miatt) elragadó, elbűvölő, igéző 〈kül. nő〉’ ❖ Imádd e bájoló szép kísérteteket (1790 Dayka Gábor 7075011, 71) | Szép ’s bájoló volt a’ leány, Tündérek gyermeke (1837 Vörösmarty Mihály 8524254, 219) | Oh boldog ember, hogy oly bájló nője van! (1872 Szász Károly² ford.–Molière C3175, 24) | keletiesen érzéki és bájoló teremtés volt (1930 Krúdy Gyula CD54).

2a. (irod) ’bájt, kedvességet tükröző, megnyerő 〈testrész, ill. fizikai megnyilvánulás〉’ ❖ egy bájoló tekintete Minden nyúgodalmom elvette (1789–1796 Fazekas Mihály 8138035, 18) | igen szép, sőt éppen bájoló képű gyermek (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 200) | mentül erősebben szorítám szivemhez, arca annál igézőbben, bájolóbban mosolygott reám (1851 Jókai Mór CD18) | [A kisded Jézus] bájolón gagyog S egy pintyőkét néz, mely szent szeliden A Szüz Mária vállán megpihen (1924 Juhász Gyula¹ 9284579, 321).

2b. (irod) ’ilyen emberre jellemző, valló 〈tulajdonság, viselkedés〉’ ❖ a’ te bájoló nyájasságod győz-meg … a’ felől, hogy Te örökre öszve vagy kötve velem (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 436) | bájoló zavarral ült a zongora mellé (1824 Fáy András¹ 8139001, 298) | távolról vasból való gépésznek nézheted, szemtől-szembe meg bájoló modorú főrend áll előtted (1921 Szép Ernő CD10).

3. (irod)(természetességében) üde szépségű, kedves (és így megragadó, vonzó)(természeti) dolog, jelenség〉’ ❖ szerelemmel égnek bájoló fáklyáid (1784 Ákáb István C0575, 34) | Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!!! (1803 Csokonai Vitéz Mihály 7069072, 181) | Hát már ezután Széphalmon fogsz lakni? A’ neve is szép, fekvése pedig, a’ mint leirásodból látom, épen bájoló (1806 Kis János¹ C2557, 229) | minden lépéssel új bájló kilátás nyílik előttünk (1861 Eötvös József C1597, 142) | Bájoló tölgy- és magyalfaerdő árnyéka borúl ránk (1898 Berzeviczy Albert C1069, 63) | tetszetős, bájoló, üde tájnak is vélhetné (1999 Györffy Miklós ford.–Széchenyi CD1502).

III. fn 1A

1. (rég) ’kuruzslással, bűbájossággal foglalkozó, ördöngös ember; bájos’ ❖ A’ bájolók és orvosok kétségeskednek felgyógyúlásán (1796 Vitéz Imre ford.–Spiess C4519, 118) | [Bornemisza Péter szerint] az ördöngös bájolók Jézus Krisztusra és a Szűz Máriára kitalált dolgokat költenek, hozzájuk kötik s nevükben a tengerbe küldik a betegségeket, szentnek nevezik a szamarat is, szóval ezer hazugságra tanítják a szegény bolond emberi nemzetet (1930 Pintér Jenő CD44).

2. ’bűvös erejűnek tartott szöveg, varázsló mondóka, ráolvasás’ ❖ [Nagy László költészete] ősének tekintheti Adyt, Berzsenyit, Szenci Molnárt, Balassit, a regősöket, a magyar és bolgár bájolókat (1980 Csoóri Sándor 9090077, 252) | a bájolók és ráolvasók pogány varázslata (1986 Kiss Ferenc CD53) | [Gabnai Katalin könyvében] szerepelnek gyermekjátékokkal kapcsolatos kötött, ritmikus szövegek, Kiszámolók, csúfolódók, a természeti erőket megszelídíteni igyekvő Bájolók (1998 Új Könyvek CD29).

Vö. CzF. bájló, ~; ÉrtSz.; TESz. báj; ÉKsz.; ÚMTsz.

bájoló melléknévi igenév, melléknév és főnév
bájló I. 11A1 II. 1A (rég)
I. melléknévi igenévbájol
II. melléknév 11A1
1.
igéző, bűbájos, ill. varázserejű v. -hatású
a’ Bájoló veſzſzvel jó tágoſan körl keríti magát
(1793 Simai Kristóf ford.Weisse)
ősrégi bájoló szövegeket
(1928 Szekfű Gyula)
Olvass fejére bájoló igéket. Eridu átkát mondd a Gonoszra, így a testből az kifut legottan
(1963 Rákos Sándor ford.)
melyik és miféle Mirigy küldte rá a bájoló rontást
(1996 Szabó Magda)
2. (irod)
(bája, kedvessége, megnyerő volta miatt) elragadó, elbűvölő, igéző 〈kül. nő〉
Imádd e bájoló szép kísérteteket
(1790 Dayka Gábor)
Szép ’s bájoló volt a’ leány, Tündérek gyermeke
(1837 Vörösmarty Mihály)
Oh boldog ember, hogy oly bájló nője van!
(1872 Szász Károly² ford.Molière)
keletiesen érzéki és bájoló teremtés volt
(1930 Krúdy Gyula)
2a. (irod)
bájt, kedvességet tükröző, megnyerő 〈testrész, ill. fizikai megnyilvánulás〉
egy bájoló tekintete Minden nyúgodalmom elvette
(1789–1796 Fazekas Mihály)
igen szép, sőt éppen bájoló képű gyermek
(1806 Kazinczy Ferenc)
mentül erősebben szorítám szivemhez, arca annál igézőbben, bájolóbban mosolygott reám
(1851 Jókai Mór)
[A kisded Jézus] bájolón gagyog S egy pintyőkét néz, mely szent szeliden A Szüz Mária vállán megpihen
(1924 Juhász Gyula¹)
2b. (irod)
ilyen emberre jellemző, valló 〈tulajdonság, viselkedés〉
a’ te bájoló nyájasságod győz-meg … a’ felől, hogy Te örökre öszve vagy kötve velem
(1789 Kazinczy Ferenc)
bájoló zavarral ült a zongora mellé
(1824 Fáy András¹)
távolról vasból való gépésznek nézheted, szemtől-szembe meg bájoló modorú főrend áll előtted
(1921 Szép Ernő)
3. (irod)
(természetességében) üde szépségű, kedves (és így megragadó, vonzó) (természeti) dolog, jelenség〉
szerelemmel égnek bájoló fáklyáid
(1784 Ákáb István)
Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!!!
(1803 Csokonai Vitéz Mihály)
Hát már ezután Széphalmon fogsz lakni? A’ neve is szép, fekvése pedig, a’ mint leirásodból látom, épen bájoló
(1806 Kis János¹)
minden lépéssel új bájló kilátás nyílik előttünk
(1861 Eötvös József)
Bájoló tölgy- és magyalfaerdő árnyéka borúl ránk
(1898 Berzeviczy Albert)
tetszetős, bájoló, üde tájnak is vélhetné
(1999 Györffy Miklós ford.Széchenyi)
III. főnév 1A
1. (rég)
kuruzslással, bűbájossággal foglalkozó, ördöngös ember; bájos
A’ bájolók és orvosok kétségeskednek felgyógyúlásán
(1796 Vitéz Imre ford.Spiess)
[Bornemisza Péter szerint] az ördöngös bájolók Jézus Krisztusra és a Szűz Máriára kitalált dolgokat költenek, hozzájuk kötik s nevükben a tengerbe küldik a betegségeket, szentnek nevezik a szamarat is, szóval ezer hazugságra tanítják a szegény bolond emberi nemzetet
(1930 Pintér Jenő)
2.
bűvös erejűnek tartott szöveg, varázsló mondóka, ráolvasás
[Nagy László költészete] ősének tekintheti Adyt, Berzsenyit, Szenci Molnárt, Balassit, a regősöket, a magyar és bolgár bájolókat
(1980 Csoóri Sándor)
a bájolók és ráolvasók pogány varázslata
(1986 Kiss Ferenc)
[Gabnai Katalin könyvében] szerepelnek gyermekjátékokkal kapcsolatos kötött, ritmikus szövegek, Kiszámolók, csúfolódók, a természeti erőket megszelídíteni igyekvő Bájolók
(1998 Új Könyvek)
Vö. CzF. bájló, ~; ÉrtSz.; TESz. báj; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások