balta fn 6Abálta (rég)

1. ’faanyag durva megmunkálásához, ill. tűzifa aprításához haszn., ék alakú fejjel ellátott, rövid nyelű kéziszerszám (mint az ezzel végzett cselekvés jelképe)’ ❖ A’ fák-is vénhednek , El-betegeſednek, Ágai meg-ſzáradnak, Öſzſzel adgy báltákot, Nékik: mert almákat Azok többé nem adnak (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 75) | kimegyen az erdőre egy sereg ember botokkal, baltákkal, vasvillával fölfegyverkezve (1861 Eredeti népmesék 8306006, 147) | A forgószélbe hajitott baltát a népbabona is ismeri, ott is a rossz szellemek, tündérek ellen használják (1907 Benedek Marcell 9042005, 158) | az első hasítást a baltával neki kell tenni a fába (1932 Krúdy Gyula CD54) | Az odvas rönköt baltával és más famegmunkáló eszközzel [tisztították ki] (1980 NéprajziLex. CD47).

1a. ’ennek rendsz. acélból készült feje, amelybe a nyél ékelődik’ ❖ Mit ér a balta, meg a nyél, hogy kössük össze? (1929 Móricz Virág CD10).

2. (/Népr) ’〈pásztorok, kül. kanászok munka- és önvédelmi eszközeként, ill. foglalkozásuk jelvényeként:〉 fejsze v. csákány alakú fejjel ellátott, hosszú, rendsz. díszesen kidolgozott nyelű vágó- és zúzóeszköz; kanászbalta, fokos¹’ ❖ [a fák] nem egy sebet mutathatának, mit e’ pásztorok’ pajkossága baltákkal sötét kérgökbe vágott (1845 Eötvös József 8126005, 124) | a csodaszép leány nem szeretett mást, mint a szegény kecskepásztort, Juont, akinek egy szűrén, egy baltáján kívül semmije sincsen (1860 Jókai Mór CD18) | A kanásznak arra kell balta, hogy szükség esetén védhesse magát a nekivadult gonosz kandisznóval szemben (1911 Malonyay Dezső CD07) | Megesmered a kanászt Magas csákójáról, Gombra kötött hajáról, Fényes baltájáról (1988 Magyar néprajz CD47).

3. (Tört) ’kül. a középkorban haszn. rövid nyelű harci szekerce; csatabárd’ ❖ Fekete Mustafa tíz fontos baltával, Tsuporly fél mázsát nyomó buzgányával (1777 Barcsay Ábrahám 7019014, 206) | A Középkor első századaiban egyszerű baltákat használtak fegyverül (1895 Bárczay Oszkár C0793, 114) | [az avarkori sírokban talált] fegyverek az egyetlen baltától eltekintve nyugati típusúak (2000 Szőke Béla Miklós CD52).

4. (Tört) ’a kőkorszakban vadászatra és harcra haszn. ütő- és zúzófegyver, ill. ennek kőből pattintott feje; kőbalta’ ❖ különbözhetnek a vélemények […], hogy egy balta a paleolithkorszakból való-e, vagy a neolith-ből (1934 Kosztolányi Dezső 9359243, 206) | a kemény, kovából pattintott balta szétmállott és lemezekre hasadt (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 16) | [a Miháldy-gyűjtemény] tíz darab csiszolt kőeszközt, trapéz és kaptafa alakú baltát is tartalmazott (2000 Boross István–Márkusné Vörös Hajnalka CD36).

Ö: kanász~, kis~, kő~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

balta főnév 6A
bálta 6A (rég)
1.
faanyag durva megmunkálásához, ill. tűzifa aprításához haszn., ék alakú fejjel ellátott, rövid nyelű kéziszerszám (mint az ezzel végzett cselekvés jelképe)
A’ fák-is vénhednek , El-betegeſednek, Ágai meg-ſzáradnak, Öſzſzel adgy báltákot, Nékik: mert almákat Azok többé nem adnak
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
kimegyen az erdőre egy sereg ember botokkal, baltákkal, vasvillával fölfegyverkezve
(1861 Eredeti népmesék)
A forgószélbe hajitott baltát a népbabona is ismeri, ott is a rossz szellemek, tündérek ellen használják
(1907 Benedek Marcell)
az első hasítást a baltával neki kell tenni a fába
(1932 Krúdy Gyula)
Az odvas rönköt baltával és más famegmunkáló eszközzel [tisztították ki]
(1980 NéprajziLex.)
1a.
ennek rendsz. acélból készült feje, amelybe a nyél ékelődik
Mit ér a balta, meg a nyél, hogy kössük össze?
(1929 Móricz Virág)
2. (/Népr)
〈pásztorok, kül. kanászok munka- és önvédelmi eszközeként, ill. foglalkozásuk jelvényeként:〉 fejsze v. csákány alakú fejjel ellátott, hosszú, rendsz. díszesen kidolgozott nyelű vágó- és zúzóeszköz; kanászbalta, fokos¹
[a fák] nem egy sebet mutathatának, mit e’ pásztorok’ pajkossága baltákkal sötét kérgökbe vágott
(1845 Eötvös József)
a csodaszép leány nem szeretett mást, mint a szegény kecskepásztort, Juont, akinek egy szűrén, egy baltáján kívül semmije sincsen
(1860 Jókai Mór)
A kanásznak arra kell balta, hogy szükség esetén védhesse magát a nekivadult gonosz kandisznóval szemben
(1911 Malonyay Dezső)
Megesmered a kanászt Magas csákójáról, Gombra kötött hajáról, Fényes baltájáról
(1988 Magyar néprajz)
3. (Tört)
kül. a középkorban haszn. rövid nyelű harci szekerce; csatabárd
Fekete Mustafa tíz fontos baltával, Tsuporly fél mázsát nyomó buzgányával
(1777 Barcsay Ábrahám)
A Középkor első századaiban egyszerű baltákat használtak fegyverül
(1895 Bárczay Oszkár)
[az avarkori sírokban talált] fegyverek az egyetlen baltától eltekintve nyugati típusúak
(2000 Szőke Béla Miklós)
4. (Tört)
a kőkorszakban vadászatra és harcra haszn. ütő- és zúzófegyver, ill. ennek kőből pattintott feje; kőbalta
különbözhetnek a vélemények […], hogy egy balta a paleolithkorszakból való-e, vagy a neolith-ből
(1934 Kosztolányi Dezső)
a kemény, kovából pattintott balta szétmállott és lemezekre hasadt
(1937 Szentiványi Jenő)
[a Miháldy-gyűjtemény] tíz darab csiszolt kőeszközt, trapéz és kaptafa alakú baltát is tartalmazott
(2000 Boross István–Márkusné Vörös Hajnalka)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások