banális mn 15A (kissé vál, pejor is)

1. ’mindennapi, hétköznapi, (unalomig) megszokott’ ❖ Az arcok lassanként levetik az udvariasság banális álarcát, a pillantás élénkülni kezd, az arc izmai izgatottságba jőnek (1869 Toldy István 8482003, 31) | Háromkor a Zay fiuk vernek fel, városerdőbe ismét – – délutáni banális elegantia, semmi a reggel varázsából (1889 Justh Zsigmond 8213009, 373) | A idősebb gyermek féltékenysége, szorongása, depressziója, amikor a kistestvér megjelenik, banális és mindenütt többé-kevésbé megtalálható jelenség (1965 György Júlia 1062002, 103).

2. ’elcsépelt, elkoptatott, közhelyes (fordulatokkal, eszközökkel élő) 〈szöveg, zene stb.〉’ ❖ banalis kifejezésekkel (1846 Szalay László 8419019, 154) | az igazán komoly és mély föladatokra termett magyar zeneszerzőket elcsábítják a könnyelmű, a népszerű, a banális zene régióiba (1906 Juhász Gyula¹ 9284838, 103) | Kollontay a „Szerelem utjai” banális cim alatt a szervesen ebből az uj életből előretörő szerelmet krónikázza (1929 Fábry Zoltán 9131003, 52) | Tüneményes reggelre virradtunk. Igen, körülbelül így, ilyen ünnepélyes, ilyen banálisan régi regényfordulattal éltem (1984 Somlyó György 9608052, 63).

3. ’eredetiség híján levő, gyakr. jelentéktelen, kisstílű 〈személy〉’ ❖ Gyurkovics Géza, a ki akkoriban még nem tudta, hogy a szerető nőknek egyik legkedvesebb foglalkozása az, hogy megvetetteknek érzik magukat, majdnem dühbe jött. Hogy is lehet valaki ennyire banális? (1895 Herczeg Ferenc 9241012, 80) | [a szomorúfűz] örök modellje a vergődő szíveknek, a fájdalmas költőknek és a banális piktoroknak (1937 Zsigray Julianna 9804001, 102) | Nem akarok banálissá válni, öreg hülyévé, aki régi ihletek romjából épít új palotát (1979 Domahidy András 1036002, 124).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

banális melléknév 15A (kissé vál, pejor is)
1.
mindennapi, hétköznapi, (unalomig) megszokott
Az arcok lassanként levetik az udvariasság banális álarcát, a pillantás élénkülni kezd, az arc izmai izgatottságba jőnek
(1869 Toldy István)
Háromkor a Zay fiuk vernek fel, városerdőbe ismét – – délutáni banális elegantia, semmi a reggel varázsából
(1889 Justh Zsigmond)
A idősebb gyermek féltékenysége, szorongása, depressziója, amikor a kistestvér megjelenik, banális és mindenütt többé-kevésbé megtalálható jelenség
(1965 György Júlia)
2.
elcsépelt, elkoptatott, közhelyes (fordulatokkal, eszközökkel élő) 〈szöveg, zene stb.〉
banalis kifejezésekkel
(1846 Szalay László)
az igazán komoly és mély föladatokra termett magyar zeneszerzőket elcsábítják a könnyelmű, a népszerű, a banális zene régióiba
(1906 Juhász Gyula¹)
Kollontay a „Szerelem utjai” banális cim alatt a szervesen ebből az uj életből előretörő szerelmet krónikázza
(1929 Fábry Zoltán)
Tüneményes reggelre virradtunk. Igen, körülbelül így, ilyen ünnepélyes, ilyen banálisan régi regényfordulattal éltem
(1984 Somlyó György)
3.
eredetiség híján levő, gyakr. jelentéktelen, kisstílű 〈személy〉
Gyurkovics Géza, a ki akkoriban még nem tudta, hogy a szerető nőknek egyik legkedvesebb foglalkozása az, hogy megvetetteknek érzik magukat, majdnem dühbe jött. Hogy is lehet valaki ennyire banális?
(1895 Herczeg Ferenc)
[a szomorúfűz] örök modellje a vergődő szíveknek, a fájdalmas költőknek és a banális piktoroknak
(1937 Zsigray Julianna)
Nem akarok banálissá válni, öreg hülyévé, aki régi ihletek romjából épít új palotát
(1979 Domahidy András)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások