bandázik tn ige 14a1bandáz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)

1. ’〈(fiatal) személy〉 kisebb csoportban szórakozva tölti az időt’ ❖ Én hogy mit csináltam? – hát bandáztam a komáimmal, mint te János (1894 Justh Zsigmond C2458, 21) | Anyám nem volt odahaza. Elment bandázni valamelyik szomszédhoz. Ez persze csak ürügy volt, mert anyám nem volt soha társaságkedvelő (1937 Darvas József CD10) | a kocsmában mulató legények be-behívtak valakit az arra bandázó leányok közül és táncra perdültek vele (1990 Magyar néprajz CD47) | [Az intézetis gyerekek] a városban elkallódnának, bandáznának, drogoznának (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. (Áll is) ’〈vmely állat, kül. hal〉(fajtársaival) összeverődött csoportban tartózkodik, csapatosan jár vhol’ ❖ A pöndölhálót [= pendelyhálót, vagyis egyfajta vetőhálót] tavasszal akkor használják leginkább, amikor a hal ivik, „csomóban jár”, „bandázik”, ilyenkor a halász látja a halat (1937 Néprajzi Múzeum Értesítője C6817, 395) | Eső után a hal föladja magát, de a nagy meleg is fölhajtja, mert a víz fölforr, ilyenkor aztán megindul, üti a nádszálakat, vagy ugrik, sokszor egycsomóban bandázik (1952 Solymos Ede C6004, 212) | varjak bandáznak fönn a fák hegyében (1986 Szepesi Attila 9666003, 23) | a parti vizekben csapatosan bandázó szélhajtó küszöket (1995 Magyarország állatvilága CD14).

2. (kissé rég) ’〈szórakoztató zenét, kül. cigány- v. katonazenét játszó (hangszer)együttes, ill. ennek tagja〉 zenekarban zenél, muzsikál’ ❖ A város apraja, nagyja […] mind zenél, quartettez, bandázik, hangversenyez (1893 Alvinczy Sándor C0581, 177) | a bandáz előtte [= korábban] csak abban az értelemben volt ismeretes: többedmagával zenél (1902 Bérczi Fülöp C0360, 44) | innen nem messzire bandázó katonai zenekar (1930 Krúdy Gyula CD54).

Vö. ÚMTsz.

bandázik tárgyatlan ige 14a1
bandáz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)
1.
(fiatal) személy〉 kisebb csoportban szórakozva tölti az időt
Én hogy mit csináltam? – hát bandáztam a komáimmal, mint te János
(1894 Justh Zsigmond)
Anyám nem volt odahaza. Elment bandázni valamelyik szomszédhoz. Ez persze csak ürügy volt, mert anyám nem volt soha társaságkedvelő
(1937 Darvas József)
a kocsmában mulató legények be-behívtak valakit az arra bandázó leányok közül és táncra perdültek vele
(1990 Magyar néprajz)
[Az intézetis gyerekek] a városban elkallódnának, bandáznának, drogoznának
(1996 Magyar Hírlap)
1a. (Áll is)
〈vmely állat, kül. hal〉 (fajtársaival) összeverődött csoportban tartózkodik, csapatosan jár vhol
A pöndölhálót [= pendelyhálót, vagyis egyfajta vetőhálót] tavasszal akkor használják leginkább, amikor a hal ivik, „csomóban jár”, „bandázik”, ilyenkor a halász látja a halat
(1937 Néprajzi Múzeum Értesítője)
Eső után a hal föladja magát, de a nagy meleg is fölhajtja, mert a víz fölforr, ilyenkor aztán megindul, üti a nádszálakat, vagy ugrik, sokszor egycsomóban bandázik
(1952 Solymos Ede)
varjak bandáznak fönn a fák hegyében
(1986 Szepesi Attila)
a parti vizekben csapatosan bandázó szélhajtó küszöket
(1995 Magyarország állatvilága)
2. (kissé rég)
〈szórakoztató zenét, kül. cigány- v. katonazenét játszó (hangszer)együttes, ill. ennek tagja〉 zenekarban zenél, muzsikál
A város apraja, nagyja […] mind zenél, quartettez, bandázik, hangversenyez
(1893 Alvinczy Sándor)
a bandáz előtte [= korábban] csak abban az értelemben volt ismeretes: többedmagával zenél
(1902 Bérczi Fülöp)
innen nem messzire bandázó katonai zenekar
(1930 Krúdy Gyula)
Vö. ÚMTsz.

Beállítások