bántás fn 4A

1. ’a bánt igével kifejezett cselekvés’ ❖ Fövény [= vesehomok] kit gyakran bánt, fözzön-meg egy latot ez füböl […], és igyék belöle minden nap éhomra, a’ fövénytöl nem leſzſz több bántáſa (1775 Csapó József 7062001, 166).

2. (birtokszóként, tagadó szerkezetben) (rég) ’vkit bosszúból, büntetésből stb. érő támadás, ill. (testi) sértés; bántódás’ ❖ Péntek esküdt minden ſzentekre, hogy ſemmi bántások nem leſzſz (1787 Gelei József ford.–Campe 7117005, 337) | A’ Polizeytol nem volt semmi bántásom, mert rá okot nem adtam (1815 Kazinczy Ferenc C4939, 498) | ha azt akarod, hogy semmi bántásod ne történjék, felelj igazán (1856 Jókai Mór C2257, 49) | A töröktől visszajött deákoknak csak ott nem esett bántásuk, a hol a török volt az úr (1915 Takáts Sándor 9696001, 65).

3. (vál) ’vkinek szándékosan okozott, kül. lelki fájdalom, sértés, sérelem’ ❖ atyafiságos indúlatunkat […] bántásokkal viszontaglották (1781 Magyar Hírmondó C0269, 26) | ne szünjél meg szeretni még akkor is, ha hallgatásom olykor-olykor bántásodra találna lenni (1831 Szemere Pál 8439078, 319) | beteg ember olyan, mint a finom húrú hangszer, minden parányi illetést fölfog és visszazeng, de minden bántás háromszorozva háborog végig rajta (1910 Oláh Gábor 9487065, 137) | Tekintsük a pofon szót képletesnek és értsünk rajta minden bántást, ami az életben úgyis elkerülhetetlenül ér bennünket (1949 Nagy Lajos 9472005, 184) | Sokféle méltatlan bántás érte Galyasit (1994 Új Könyvek CD29).

ÖU: felség~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bánt; SzT.; ÚMTsz.

bántás főnév 4A
1.
a bánt igével kifejezett cselekvés
Fövény [= vesehomok] kit gyakran bánt, fözzön-meg egy latot ez füböl […], és igyék belöle minden nap éhomra, a’ fövénytöl nem leſzſz több bántáſa
(1775 Csapó József)
2. (birtokszóként, tagadó szerkezetben) (rég)
vkit bosszúból, büntetésből stb. érő támadás, ill. (testi) sértés; bántódás
Péntek esküdt minden ſzentekre, hogy ſemmi bántások nem leſzſz
(1787 Gelei József ford.Campe)
A’ Polizeytol nem volt semmi bántásom, mert rá okot nem adtam
(1815 Kazinczy Ferenc)
ha azt akarod, hogy semmi bántásod ne történjék, felelj igazán
(1856 Jókai Mór)
A töröktől visszajött deákoknak csak ott nem esett bántásuk, a hol a török volt az úr
(1915 Takáts Sándor)
3. (vál)
vkinek szándékosan okozott, kül. lelki fájdalom, sértés, sérelem
atyafiságos indúlatunkat […] bántásokkal viszontaglották
(1781 Magyar Hírmondó)
ne szünjél meg szeretni még akkor is, ha hallgatásom olykor-olykor bántásodra találna lenni
(1831 Szemere Pál)
beteg ember olyan, mint a finom húrú hangszer, minden parányi illetést fölfog és visszazeng, de minden bántás háromszorozva háborog végig rajta
(1910 Oláh Gábor)
Tekintsük a pofon szót képletesnek és értsünk rajta minden bántást, ami az életben úgyis elkerülhetetlenül ér bennünket
(1949 Nagy Lajos)
Sokféle méltatlan bántás érte Galyasit
(1994 Új Könyvek)
ÖU: felségbántás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bánt; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások