barbár mn és fn 

I. mn 14A

1. (Tört is) ’az emberi történelemben az őskor egy (korai) szakaszában, a barbárság korszakában élő, ill. 〈az államisággal rendelkező népekkel szemben:〉 nem az államiság keretei között élő(, nomád) 〈nép(csoport)〉, ill. ilyen néphez tartozó 〈személy〉’ ❖ a keleti népek, első sorban a mongolok nem felejtették el az ázsiai barbár király [ti. Attila] tetteit (1893 PallasLex. CD02) | Nemcsak az őskor minden művelt és barbár népeinél: a hindu, perzsa, egyiptomi, zsidó, görög, római, kelta, germán, szláv és finn népnél divatozott [az emberáldozat], hanem manapság is feltalálható számos afrikai vadnépnél (1912 RévaiNagyLex. C5702, 447) | barbár nomádoknak (1935 Hóman Bálint munkái CD42) | [Orosz István munkájában] nyomon követhetjük legelőször a népvándorlás fázisait, majd a különböző barbár törzsek államalapításának történetét (1994 Radó Bálint CD58).

1a. (Tört is) ’〈az ókori görögökkel és rómaiakkal szemben:〉 olyan 〈nép(csoport)〉, amely nem rész(es)e a görög v. római népnek, kultúrának, ill. ilyen néphez tartozó 〈személy〉’ ❖ Leonidas megjelenik a Termopiléknél, hogy az emberi műveltséget és görög szabadságot megvédje a barbár tömeg ellen (1847 Vasvári Pál C4683, 118) | a barbár pannonokra (1878 Salamon Ferenc CD57) | Az olympiai játékok utolsó évszázadaiban […] barbárok is versenyezhettek, s a győztesek lajstromát épen barbár ember, egy Ardavazd nevű örmény zárja (1904 ÓkoriLex. CD28) | Róma – bár tisztában volt a várható tragikus következményekkel – rá volt utalva a területére törekvő barbár embertömegekre (1991 Visy Zsolt CD17).

1b. (Tört is) ’ilyen népcsoportra v. személyre jellemző, hozzá tartozó, általa végrehajtott v. megvalósított’ ❖ keresztyénség, római s barbar szokások egybevegyültiből, egészen külön társasági rendszer s jellem született (1841 Teleki László² C4109, IV) | rómaikori barbár lándsa (1900 Nagy Géza CD20) | megkezdődött egy olyan vad mulatás, amilyet a rómaiak sose ismertek, se a görögök, mert ehhez pogány, vad, barbár vér kell (1928 Móricz Zsigmond 9462005, 126) | mért lett a Rajna a barbár hódítás után is germán-latin határ (1940 Németh László² 9485011, 77) | az antik és a barbár elemek az élet minden vonatkozásában, a gazdaságban, a társadalmi struktúrában, a jogban, a művelődésben bonyolult módon ötvöződnek össze (1974 Szűcs Jenő 9688002, 393) | a barbár rítusok behatoltak Görögországba, de eredeti értelmüket elvesztették (1989 HaagLex. ford. CD1208).

2. ’a civilizációs fejlődésben elmaradottabb, alacsonyabb fokon levő, ill. műveletlen, tudatlan, faragatlan 〈közösség, ember(i megnyilvánulás)〉’ ❖ Azon, hogy előttem mondhatták, a magyarok barbárok, jobban megpirultam és szégyenkeztem, mintha a leggyalázatosb gonosz tetten kaptak volna rajta (1839 Hunfalvy Pál 8192001, 79) | a müvelt nyugot a barbár kelettel összeütközik (1862 Vajda János 8503083, 17) | elszenvedek mindent, még azt a barbár kiejtésedet is (1881 Teleki Sándor C4110, 170) | Kultúra s irodalom mind kevésbbé érdeklik korunkat: kábulatra vágyó barbár tömegek kora ez (1927 Babits Mihály C0697, 172).

3. ’az eredeti vadság, primitívség ősi állapotát tükröző, azt idéző, ill. kezdetleges, a kifinomult ízlésnek nem megfelelő 〈állapot, jelenség, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ Az angolok étkezési rendszere igen közel áll a’ vademberekéhez […], ’s annyira távol van a’ gastronomiától, hogy a’ francziák által méltán neveztetik barbárnak (1844 Tóth Lőrinc 8490017, 18) | a Nibelungen hősei […] a lovagias szokások mellett megtartják barbár ösztönszerűségüket (1856 Salamon Ferenc 8402017, 82) | barbár indulatok és szenvedélyek (1927 Kárpáti Aurél 9312003, 161) | fia holttestén az anya […] barbár jaját okádja (1933 Kosztolányi Dezső 9359135, 309) | tamtamok meg szaxofonok barbár dörömbölése (1965 Radványi Ervin ford.–Ilf–Petrov 9546003, 69) | barbár őserőt sugárzó szobrászatot (1982 Berend T. Iván 9049003, 81).

4. ’durva, kegyetlen, kíméletlen 〈ember, ill. megnyilvánulás, cselekedet, jelenség〉’ ❖ az ész és emberség azt parancsolja, hogy az illy okból [ti. a haza érdekében] harczoló barbár soha se legyen, hogy foglyaival szelíden bánjon, hogy a’ rablást utálja, a’ fegyvertelent kímélje (1830 Imre János 8195003, 66) | barbar kritika (1842 Nagy Ignác–Vajda Péter ford.–Scribe C5293, 312) | Kertem, ódd a magvat ami megmaradt kincses tavaly füvéből és barbár szelekkel ne törődj! (1925 Babits Mihály 9014164, 8) | barbár merénylet (1941 Karácsony Sándor 9302003, 10) | [Joyce] szembenézett a barbár borzalmakkal (1960 Cs. Szabó László 9093008, 564).

II. fn 4A9

1. (tbsz-ban, jelzővel) (Tört) ’az emberi történelemben az őskor egy (korai) szakaszában, a barbárság korszakában élő, ill. 〈az államisággal rendelkező népekkel szemben:〉 nem az államiság keretei között élő(, nomád) népcsoport’ ❖ a természet-nyújtotta e védhelyet, már az őskorban lakásúl használták. Hogy a várlakók más barbárok ellen megvédhessék magukat, bazalt-omladékokkal körűlfalazták a fennsíkot (1870 Nyáry Jenő CD57) | ahol [Adad-narári asszír uralkodó] megjelent, az asszír fegyverek tiszteletét véste be a hegyi barbárok emlékezetébe (1935 Hóman Bálint munkái CD42).

1a. (tbsz-ban, rendsz. hat ne-vel) (Tört is) ’〈az ókori görögökkel és rómaiakkal szemben:〉 olyan nép(csoport), amely nem rész(es)e a görög v. római népnek, kultúrának’ ❖ Iphigenia ragadtatik a barbárok közt heves örömre, midőn füleiben valahára ismét görög szó zeng (1808 Kazinczy Ferenc C2532, 128) | [a Római Birodalom] felbomlását inkább a közvéleménynek az állam eszméivel ellenkező folyamának kell tulajdonitanunk, mint a barbarok betörése anyagi tényének (1871 e. Eötvös József C1600, 199) | a görög és római ember a maga fajtáján kívüli emberiséget egyszerűen a barbárok színtelen tömegébe sorolta (1910 Katona Lajos 8227001, 62) | mint barbárok közt római fogoly (1971 Petri György 9530013, 46).

1b. ’ilyen néphez tartozó személy’ ❖ [az ütközetben] a görög írók szerint, 3000 avar, 8000 szláv és 6200 másféle barbár esett el (1879 Hunfalvy Pál CD57) | a római zsoldba állt barbárok, ha duhaj hellyé tették is az udvart – ritkán váltak, mint cinkosok és idegenvezetők, hűtlenekké a birodalomhoz (1940 Németh László² 9485011, 60) | Gladiátorok. […] Az ötödik században vagyunk, repedezik a római birodalom, a páston egy görög iú egy barbár ellenében (1978 Kabdebó Tamás 9816002, 76) | A győző lova alatt összegörnyedő barbár. Egy Britanniában szolgált római tiszt, Longinus sírköve a colchesteri múzeumban (1992 Petneki Áron CD17).

2. (túlzó) ’az eredeti vadság, primitívség ősi állapotához hasonlóan, elmaradottságban élő ember’ ❖ a viszonyok belekényszeríték [az öreg grófot], hogy lejöjjön ide a barbárok közé rendet csinálni (1877 Mikszáth Kálmán C5260, 165) | Egészségesen nőtt fel, mint egy vidéki barbár (1912 Kosztolányi Dezső 9359183, 73) | [Európában] népek élnek a nemzet alatt, barbárok a civilizáció alján (1936 Németh László² 9485021, 136) | A tagbaszakadt, mázsástestű barbárok könnyedek és szellemesek próbálnak lenni (1938 Hevesi András 9246002, 165).

J: barbarus.

Ö: fél~, szak~.

ÖU: új~.

ÖE: ~kor.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

barbár melléknév és főnév
I. melléknév 14A
1. (Tört is)
az emberi történelemben az őskor egy (korai) szakaszában, a barbárság korszakában élő, ill. 〈az államisággal rendelkező népekkel szemben:〉 nem az államiság keretei között élő(, nomád) 〈nép(csoport), ill. ilyen néphez tartozó 〈személy〉
a keleti népek, első sorban a mongolok nem felejtették el az ázsiai barbár király [ti. Attila] tetteit
(1893 PallasLex.)
Nemcsak az őskor minden művelt és barbár népeinél: a hindu, perzsa, egyiptomi, zsidó, görög, római, kelta, germán, szláv és finn népnél divatozott [az emberáldozat], hanem manapság is feltalálható számos afrikai vadnépnél
(1912 RévaiNagyLex.)
barbár nomádoknak
(1935 Hóman Bálint munkái)
[Orosz István munkájában] nyomon követhetjük legelőször a népvándorlás fázisait, majd a különböző barbár törzsek államalapításának történetét
(1994 Radó Bálint)
1a. (Tört is)
〈az ókori görögökkel és rómaiakkal szemben:〉 olyan 〈nép(csoport), amely nem rész(es)e a görög v. római népnek, kultúrának, ill. ilyen néphez tartozó 〈személy〉
Leonidas megjelenik a Termopiléknél, hogy az emberi műveltséget és görög szabadságot megvédje a barbár tömeg ellen
(1847 Vasvári Pál)
a barbár pannonokra
(1878 Salamon Ferenc)
Az olympiai játékok utolsó évszázadaiban […] barbárok is versenyezhettek, s a győztesek lajstromát épen barbár ember, egy Ardavazd nevű örmény zárja
(1904 ÓkoriLex.)
Róma – bár tisztában volt a várható tragikus következményekkel – rá volt utalva a területére törekvő barbár embertömegekre
(1991 Visy Zsolt)
1b. (Tört is)
ilyen népcsoportra v. személyre jellemző, hozzá tartozó, általa végrehajtott v. megvalósított
keresztyénség, római s barbar szokások egybevegyültiből, egészen külön társasági rendszer s jellem született
(1841 Teleki László²)
rómaikori barbár lándsa
(1900 Nagy Géza)
megkezdődött egy olyan vad mulatás, amilyet a rómaiak sose ismertek, se a görögök, mert ehhez pogány, vad, barbár vér kell
(1928 Móricz Zsigmond)
mért lett a Rajna a barbár hódítás után is germán-latin határ
(1940 Németh László²)
az antik és a barbár elemek az élet minden vonatkozásában, a gazdaságban, a társadalmi struktúrában, a jogban, a művelődésben bonyolult módon ötvöződnek össze
(1974 Szűcs Jenő)
a barbár rítusok behatoltak Görögországba, de eredeti értelmüket elvesztették
(1989 HaagLex. ford.)
2.
a civilizációs fejlődésben elmaradottabb, alacsonyabb fokon levő, ill. műveletlen, tudatlan, faragatlan 〈közösség, ember(i megnyilvánulás)
Azon, hogy előttem mondhatták, a magyarok barbárok, jobban megpirultam és szégyenkeztem, mintha a leggyalázatosb gonosz tetten kaptak volna rajta
(1839 Hunfalvy Pál)
a müvelt nyugot a barbár kelettel összeütközik
(1862 Vajda János)
elszenvedek mindent, még azt a barbár kiejtésedet is
(1881 Teleki Sándor)
Kultúra s irodalom mind kevésbbé érdeklik korunkat: kábulatra vágyó barbár tömegek kora ez
(1927 Babits Mihály)
3.
az eredeti vadság, primitívség ősi állapotát tükröző, azt idéző, ill. kezdetleges, a kifinomult ízlésnek nem megfelelő 〈állapot, jelenség, megnyilvánulás stb.〉
Az angolok étkezési rendszere igen közel áll a’ vademberekéhez […], ’s annyira távol van a’ gastronomiától, hogy a’ francziák által méltán neveztetik barbárnak
(1844 Tóth Lőrinc)
a Nibelungen hősei […] a lovagias szokások mellett megtartják barbár ösztönszerűségüket
(1856 Salamon Ferenc)
barbár indulatok és szenvedélyek
(1927 Kárpáti Aurél)
fia holttestén az anya […] barbár jaját okádja
(1933 Kosztolányi Dezső)
tamtamok meg szaxofonok barbár dörömbölése
(1965 Radványi Ervin ford.Ilf–Petrov)
barbár őserőt sugárzó szobrászatot
(1982 Berend T. Iván)
4.
durva, kegyetlen, kíméletlen 〈ember, ill. megnyilvánulás, cselekedet, jelenség〉
az ész és emberség azt parancsolja, hogy az illy okból [ti. a haza érdekében] harczoló barbár soha se legyen, hogy foglyaival szelíden bánjon, hogy a’ rablást utálja, a’ fegyvertelent kímélje
(1830 Imre János)
barbar kritika
(1842 Nagy Ignác–Vajda Péter ford.Scribe)
Kertem, ódd a magvat ami megmaradt kincses tavaly füvéből és barbár szelekkel ne törődj!
(1925 Babits Mihály)
barbár merénylet
(1941 Karácsony Sándor)
[Joyce] szembenézett a barbár borzalmakkal
(1960 Cs. Szabó László)
II. főnév 4A9
1. (tbsz-ban, jelzővel) (Tört)
az emberi történelemben az őskor egy (korai) szakaszában, a barbárság korszakában élő, ill. 〈az államisággal rendelkező népekkel szemben:〉 nem az államiság keretei között élő(, nomád) népcsoport
a természet-nyújtotta e védhelyet, már az őskorban lakásúl használták. Hogy a várlakók más barbárok ellen megvédhessék magukat, bazalt-omladékokkal körűlfalazták a fennsíkot
(1870 Nyáry Jenő)
ahol [Adad-narári asszír uralkodó] megjelent, az asszír fegyverek tiszteletét véste be a hegyi barbárok emlékezetébe
(1935 Hóman Bálint munkái)
1a. (tbsz-ban, rendsz. hat ne-vel) (Tört is)
〈az ókori görögökkel és rómaiakkal szemben:〉 olyan nép(csoport), amely nem rész(es)e a görög v. római népnek, kultúrának
Iphigenia ragadtatik a barbárok közt heves örömre, midőn füleiben valahára ismét görög szó zeng
(1808 Kazinczy Ferenc)
[a Római Birodalom] felbomlását inkább a közvéleménynek az állam eszméivel ellenkező folyamának kell tulajdonitanunk, mint a barbarok betörése anyagi tényének
(1871 e. Eötvös József)
a görög és római ember a maga fajtáján kívüli emberiséget egyszerűen a barbárok színtelen tömegébe sorolta
(1910 Katona Lajos)
mint barbárok közt római fogoly
(1971 Petri György)
1b.
ilyen néphez tartozó személy
[az ütközetben] a görög írók szerint, 3000 avar, 8000 szláv és 6200 másféle barbár esett el
(1879 Hunfalvy Pál)
a római zsoldba állt barbárok, ha duhaj hellyé tették is az udvart – ritkán váltak, mint cinkosok és idegenvezetők, hűtlenekké a birodalomhoz
(1940 Németh László²)
Gladiátorok. […] Az ötödik században vagyunk, repedezik a római birodalom, a páston egy görög iú egy barbár ellenében
(1978 Kabdebó Tamás)
A győző lova alatt összegörnyedő barbár. Egy Britanniában szolgált római tiszt, Longinus sírköve a colchesteri múzeumban
(1992 Petneki Áron)
2. (túlzó)
az eredeti vadság, primitívség ősi állapotához hasonlóan, elmaradottságban élő ember
a viszonyok belekényszeríték [az öreg grófot], hogy lejöjjön ide a barbárok közé rendet csinálni
(1877 Mikszáth Kálmán)
Egészségesen nőtt fel, mint egy vidéki barbár
(1912 Kosztolányi Dezső)
[Európában] népek élnek a nemzet alatt, barbárok a civilizáció alján
(1936 Németh László²)
A tagbaszakadt, mázsástestű barbárok könnyedek és szellemesek próbálnak lenni
(1938 Hevesi András)
ÖU: újbarbár
ÖE: barbárkor
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások