bárha partikula és ksz 0 (vál)

I. partikula

’〈óhajtás kif-ére:〉 jó lenne, ha…; bár²’ ❖ Okosság, nyájjasság és tsendes méltóság, Anyai vezérlés, férjed iránt jóság Nemesitettek meg érdemes véredben Bár ha ma is példa lehetnél nemedben! (1799 Bessenyei György¹ 7044016, 314) | Bárha e sorok által ajánlott józan felfogást osztaná borász közönségünk többsége! (1874 Borászati Lapok 8607002, 225) | Ó bárha kicsinyke vigaszod lenne Mester! (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Bár csak ott lehettem volna a nézőtéren, bárha személyes élményként írhatnék fellépéséről! (1996 Nyárády Gábor CD52).

II. ksz (gyakr. az is ksz-val együtt)

1. (megengedő mellékmondatban)(még) ha… is; ámbár, bár², habár’ ❖ Bár ha e [ti. Léonorka] nem ſokat értettis a’ tántzhoz, éſzre vette mindazonáltal jeles modgyábol, és könnyü mozgáſaibol a’ Grofnak, hogy vagyon valami oly kellemeteſſég benne, mely az oſtoba faluſiaknak tántzokban fel nem tanáltatik (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel 7031005, 246) | A’ kinek jó Szó-tárjai vagynak, bár ha keveſet tanúlt is, mindent tud az a’ ſzerént, a’ mint valamire ſzüksége vagyon (1791 Mindenes Gyűjtemény 7457064, 88) | Bárha tót is az ajakam Hű magyarnak vallom magam (1842 Lukács Pál 8279017, 101) | Bárha nagyot nevettem e képzelgéseken magam is akkor, de nem őszintén (1933 Füst Milán CD10) | [az úrnő] ilyen idő tájban már felkelt, és meg is reggelizett, bárha még pongyolában volt (1985 Hegedüs Géza 9233001, 103).

2. (feltételes mellékmondatban) ’〈a főmondat és a mellékmondat ellentétes tartalmának kiemelésével:〉 ha¹’ ❖ Kezében hord vala eggy veszszőt, mellyel ki tsapintani kezdé a’ Daliák ruha-rántzaiból […] a’ porokat; mellyekből, a’ ki halandó, bár ha akarná is, meg nem tisztúlhat egészen (1791 Verseghy Ferenc CD01) | De égy olyan magát el-tökéllett Férjfiúnak mint a’ milyen Pizarró vala, bár ha mindjárt maga a’ Világ Tengere lett vólna-is elötte, még-is ö el-nem-rettene (1793 Amerikának feltalálásáról ford. 7500003, 83) | Elvetném tollamat, nem írnék, bárha lenne Minden vonásomért egy-egy ország a bér (1844 Petőfi Sándor CD01) | Úr mindenütt van, a szegény ember csak az urakból élhet. Bárha iparra mennél is, akkor is feletted van a mester, a felett meg az adószedő urak (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 87).

Vö. CzF.; ÉrtSz. bárha¹, bárha²; TESz. bár-; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bárha partikula és kötőszó 0 (vál)
I. partikula
〈óhajtás kif-ére:〉 jó lenne, ha…; bár²
Okosság, nyájjasság és tsendes méltóság, Anyai vezérlés, férjed iránt jóság Nemesitettek meg érdemes véredben Bár ha ma is példa lehetnél nemedben!
(1799 Bessenyei György¹)
Bárha e sorok által ajánlott józan felfogást osztaná borász közönségünk többsége!
(1874 Borászati Lapok)
Ó bárha kicsinyke vigaszod lenne Mester!
(1924 Tersánszky Józsi Jenő)
Bár csak ott lehettem volna a nézőtéren, bárha személyes élményként írhatnék fellépéséről!
(1996 Nyárády Gábor)
II. kötőszó (gyakr. az is ksz-val együtt)
1. (megengedő mellékmondatban)
(még) ha… is; ámbár, bár², habár
Bár ha e [ti. Léonorka] nem ſokat értettis a’ tántzhoz, éſzre vette mindazonáltal jeles modgyábol, és könnyü mozgáſaibol a’ Grofnak, hogy vagyon valami oly kellemeteſſég benne, mely az oſtoba faluſiaknak tántzokban fel nem tanáltatik
(1775 Báróczi Sándor ford.Marmontel)
A’ kinek jó Szó-tárjai vagynak, bár ha keveſet tanúlt is, mindent tud az a’ ſzerént, a’ mint valamire ſzüksége vagyon
(1791 Mindenes Gyűjtemény)
Bárha tót is az ajakam Hű magyarnak vallom magam
(1842 Lukács Pál)
Bárha nagyot nevettem e képzelgéseken magam is akkor, de nem őszintén
(1933 Füst Milán)
[az úrnő] ilyen idő tájban már felkelt, és meg is reggelizett, bárha még pongyolában volt
(1985 Hegedüs Géza)
2. (feltételes mellékmondatban)
〈a főmondat és a mellékmondat ellentétes tartalmának kiemelésével:〉 ha¹
Kezében hord vala eggy veszszőt, mellyel ki tsapintani kezdé a’ Daliák ruha-rántzaiból […] a’ porokat; mellyekből, a’ ki halandó, bár ha akarná is, meg nem tisztúlhat egészen
(1791 Verseghy Ferenc)
De égy olyan magát el-tökéllett Férjfiúnak mint a’ milyen Pizarró vala, bár ha mindjárt maga a’ Világ Tengere lett vólna-is elötte, még-is ö el-nem-rettene
(1793 Amerikának feltalálásáról ford.)
Elvetném tollamat, nem írnék, bárha lenne Minden vonásomért egy-egy ország a bér
(1844 Petőfi Sándor)
Úr mindenütt van, a szegény ember csak az urakból élhet. Bárha iparra mennél is, akkor is feletted van a mester, a felett meg az adószedő urak
(1935 Móricz Zsigmond)
Vö. CzF.; ÉrtSz. bárha¹, bárha²; TESz. bár-; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások