bariton mn és fn 4A1

I. mn

1. (Zene is) ’középfekvésű 〈férfiénekhang (mint hangfaj, hangosztály)〉’ ❖ [Beck] eleinte el volt fogulva, de később neki bátorodván, mindinkább kifejté szép bariton hangjának erejét (1847 Pesti Divatlap C5840, 282) | A bariton hangokat aszerint, amint azok inkább fel- vagy lefelé terjednek, tenor-, illetőleg bassz-baritonoknak nevezzük (1893 PallasLex. CD02) | [Palló] a tenorra írt szerepet bariton fekvésben is elfogadtatta (1972 Rónay László 2057037, 353) | Bozay Attila Pezzo Sinfonico című, zenekarra és kórusra, valamint bariton hangra írt művét (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’kellemes hangzású középmély 〈férfibeszédhang〉’ ❖ még szavának hangja is […] bariton, pedig én épen azt leginkább nem szenvedhetem (1840 Nagy Ignác 8324005, 10) | szép bariton hangja van a polgármesternek, hajlékony, fülbemászó, s ott tudja megríkatni az embereket vagy felbőszíteni, ahol akarja (1897 Mikszáth Kálmán 8312012, 143) | [az álombeli jegyellenőr] lágy bariton hangon Arany-, Radnóti- és Pilinszky-verseket szaval (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (Zene) ’〈többszólamú zeneműben:〉 erre a hangra írt, a tenor és basszus szólam közötti 〈szólam〉’ ❖ csak a lienzi vidéken hasonlít az énekelőadás módja [ti. a tiroli népdalé] inkább a szomszédos karinthiaihoz, a hol a bariton-szólamé a dallam (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

2a. (Zene) ’ehhez a szólamhoz tartozó, ill. középfekvésű férfiénekhangra írt 〈zenemű(részlet), ill. zeneirodalom〉’ ❖ Bignio a „Tannhäuser” operából egy bariton-áriát fog énekelni (1860 Vasárnapi Újság CD56) | a lienzi vidéken hasonlít az énekelőadás módja inkább a szomszédos karinthiaihoz, a hol a bariton-szólamé a dallam (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | kamaraszvit bariton-szólóval (1931 ZeneiLex. CD49) | [Anatolij Fokanov] a különösen nehéz bariton szerepet Sir Richard Forthot érzékenyen és érzékletesen szólaltatta meg (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. (Zene) ’középfekvésű férfiénekhangú 〈énekes〉’ ❖ [Betz] német bariton énekes (1893 PallasLex. CD02) | [Ormai] 1866-ig a Follinusz társulatánál Kolozsvárt működött, mint bariton énekes (1903 Szinnyei József CD27) | [Faure] a Nagyopera ünnepelt bariton-énekese volt (1913 RévaiNagyLex. C5703, 210) | Tito Gobbi bariton énekes 1915. október 24-én, nyolcvan éve született (1995 Magyar Hírlap CD09).

4. (rendsz. összetételek előtagjaként) (Zene) ’egy-egy hangszercsaládban az a 〈hangszer〉, amelynek hangfekvése a tenor és a basszus hangszer fekvése közé esik’ ❖ ismeretes még egy réz-fúvóhangszer, t. i. a baritonkürt, melyet lágy és tömör hangja miatt euphonium-nak is neveznek (1893 PallasLex. CD02) | 2 altkürt, 2 trombita, 3 bariton szaxkürt, 3 harsona, 1 basszus szaxkürt (1927 TolnaiÚjLex. C5725, 154) | Az alt- vagy baritonklarinét néha Esz-hangolásban is használatos (1930 ZeneiLex. CD49) | [a szaxofon] legkisebb (piccolo- és szoprán-) típusainál egyenes, nagyobb (alt-, tenor-, bariton- és basszus-) típusainál pipaszerűen meggörbül (1931 ZeneiLex. CD49).

II. fn

1. (Zene is) ’középfekvésű férfiénekhang (mint hangfaj, hangosztály)’ ❖ [Reina] tiszta, csengő, erőteljes baritonja épen olly hajlékony, mint terjedelmes (1847 Pesti Divatlap C5840, 698) | a baritontól a sopránhoz fogok érni (1870 Ozoray Árpád ford.–Kock 8343005, 115) | Dankó, Bársony hegedűje, Gyenes baritonja áthangzott az egész házon keresztül (1928 Feszty Árpádné CD10) | [Bende Zsoltot] behízelgő baritonja mellett remek színészi készségek jellemezték (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’kellemes hangzású középmély férfibeszédhang’ ❖ Szava, egy gyönge, de rendkívül kellemetes bariton (1838 Csató Pál C1266, 219) | Leülni! – zengett a tanár baritonja (1956 e. Babay József 9013002, 11) | Jó napot! – hallatszott ekkor egy kissé rekedtes bariton a hátunk mögött (1964 Lázár Ervin 9388012, 10) | A vonal másik végén felcsendült egy lágy, lírai bariton. Kardos [György] beszélt (1973 Marosán György 9425003, 35).

2. (Zene) ’a középfekvésű férfiénekhangra írt, a tenor és a basszus közötti szólam, ill. erre az énekhangra írt(, ehhez a szólamhoz tartozó) zenemű(részlet)’ ❖ a geniális báró a legszebb fistulákat vágta, mihez Miszti gyönyörű tremolo félhangon gargarizálta a contrealte-ot, Emmanuel barátunk küzdvén gugaszakadtából a baritonnal (1854 Jókai Mór C2244, 229) | Don Juan, Mozart operájában baritont énekel (1940 Komor András CD10).

3. (Zene) ’középfekvésű férfiénekhangú énekes’ ❖ [a színháznak] két jó baritonja van (1847 Pesti Divatlap C5840, 254) | amit Petrichevich Horváth Lázár a Honderű 1846. nyári számaiban még hiányolt (még egy első énekesnő és első tenor, második bariton, hárfa a zenekarban, több vonós, […]) – az zömmel 1848-ra meg is valósul (1981 Kerényi Ferenc 1077003, 473) | A bariton soha nem erőlteti túl a hangját (2000 Magyar Hírlap CD09).

Ö: bassz~.

ÖE: ~kulcs.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

bariton melléknév és főnév 4A1
I. melléknév
1. (Zene is)
középfekvésű 〈férfiénekhang (mint hangfaj, hangosztály)
[Beck] eleinte el volt fogulva, de később neki bátorodván, mindinkább kifejté szép bariton hangjának erejét
(1847 Pesti Divatlap)
A bariton hangokat aszerint, amint azok inkább fel- vagy lefelé terjednek, tenor-, illetőleg bassz-baritonoknak nevezzük
(1893 PallasLex.)
[Palló] a tenorra írt szerepet bariton fekvésben is elfogadtatta
(1972 Rónay László)
Bozay Attila Pezzo Sinfonico című, zenekarra és kórusra, valamint bariton hangra írt művét
(1999 Magyar Hírlap)
1a.
kellemes hangzású középmély 〈férfibeszédhang〉
még szavának hangja is […] bariton, pedig én épen azt leginkább nem szenvedhetem
(1840 Nagy Ignác)
szép bariton hangja van a polgármesternek, hajlékony, fülbemászó, s ott tudja megríkatni az embereket vagy felbőszíteni, ahol akarja
(1897 Mikszáth Kálmán)
[az álombeli jegyellenőr] lágy bariton hangon Arany-, Radnóti- és Pilinszky-verseket szaval
(1997 Magyar Hírlap)
2. (Zene)
〈többszólamú zeneműben:〉 erre a hangra írt, a tenor és basszus szólam közötti 〈szólam〉
csak a lienzi vidéken hasonlít az énekelőadás módja [ti. a tiroli népdalé] inkább a szomszédos karinthiaihoz, a hol a bariton-szólamé a dallam
(1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
2a. (Zene)
ehhez a szólamhoz tartozó, ill. középfekvésű férfiénekhangra írt 〈zenemű(részlet), ill. zeneirodalom〉
Bignio a „Tannhäuser” operából egy bariton-áriát fog énekelni
(1860 Vasárnapi Újság)
a lienzi vidéken hasonlít az énekelőadás módja inkább a szomszédos karinthiaihoz, a hol a bariton-szólamé a dallam
(1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
kamaraszvit bariton-szólóval
(1931 ZeneiLex.)
[Anatolij Fokanov] a különösen nehéz bariton szerepet Sir Richard Forthot érzékenyen és érzékletesen szólaltatta meg
(1996 Magyar Hírlap)
3. (Zene)
középfekvésű férfiénekhangú 〈énekes〉
[Betz] német bariton énekes
(1893 PallasLex.)
[Ormai] 1866-ig a Follinusz társulatánál Kolozsvárt működött, mint bariton énekes
(1903 Szinnyei József)
[Faure] a Nagyopera ünnepelt bariton-énekese volt
(1913 RévaiNagyLex.)
Tito Gobbi bariton énekes 1915. október 24-én, nyolcvan éve született
(1995 Magyar Hírlap)
4. (rendsz. összetételek előtagjaként) (Zene)
egy-egy hangszercsaládban az a 〈hangszer〉, amelynek hangfekvése a tenor és a basszus hangszer fekvése közé esik
ismeretes még egy réz-fúvóhangszer, t. i.tudniillik a baritonkürt, melyet lágy és tömör hangja miatt euphonium-nak is neveznek
(1893 PallasLex.)
2 altkürt, 2 trombita, 3 bariton szaxkürt, 3 harsona, 1 basszus szaxkürt
(1927 TolnaiÚjLex.)
Az alt- vagy baritonklarinét néha Esz-hangolásban is használatos
(1930 ZeneiLex.)
[a szaxofon] legkisebb (piccolo- és szoprán-) típusainál egyenes, nagyobb (alt-, tenor-, bariton- és basszus-) típusainál pipaszerűen meggörbül
(1931 ZeneiLex.)
II. főnév
1. (Zene is)
középfekvésű férfiénekhang (mint hangfaj, hangosztály)
[Reina] tiszta, csengő, erőteljes baritonja épen olly hajlékony, mint terjedelmes
(1847 Pesti Divatlap)
a baritontól a sopránhoz fogok érni
(1870 Ozoray Árpád ford.Kock)
Dankó, Bársony hegedűje, Gyenes baritonja áthangzott az egész házon keresztül
(1928 Feszty Árpádné)
[Bende Zsoltot] behízelgő baritonja mellett remek színészi készségek jellemezték
(1998 Magyar Hírlap)
1a.
kellemes hangzású középmély férfibeszédhang
Szava, egy gyönge, de rendkívül kellemetes bariton
(1838 Csató Pál)
Leülni! – zengett a tanár baritonja
(1956 e. Babay József)
Jó napot! – hallatszott ekkor egy kissé rekedtes bariton a hátunk mögött
(1964 Lázár Ervin)
A vonal másik végén felcsendült egy lágy, lírai bariton. Kardos [György] beszélt
(1973 Marosán György)
2. (Zene)
a középfekvésű férfiénekhangra írt, a tenor és a basszus közötti szólam, ill. erre az énekhangra írt(, ehhez a szólamhoz tartozó) zenemű(részlet)
a geniális báró a legszebb fistulákat vágta, mihez Miszti gyönyörű tremolo félhangon gargarizálta a contrealte-ot, Emmanuel barátunk küzdvén gugaszakadtából a baritonnal
(1854 Jókai Mór)
Don Juan, Mozart operájában baritont énekel
(1940 Komor András)
3. (Zene)
középfekvésű férfiénekhangú énekes
[a színháznak] két jó baritonja van
(1847 Pesti Divatlap)
amit Petrichevich Horváth Lázár a Honderű 1846. nyári számaiban még hiányolt (még egy első énekesnő és első tenor, második bariton, hárfa a zenekarban, több vonós, […]) – az zömmel 1848-ra meg is valósul
(1981 Kerényi Ferenc)
A bariton soha nem erőlteti túl a hangját
(2000 Magyar Hírlap)
ÖE: baritonkulcs
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások