barka¹ fn 6A

1. (Növ) ’vékony, hajlékony tengelyű, rendsz. lecsüngő füzérvirágzat, amely elvirágzás után egészben hullik le; berke¹’ ❖ barka; rekettye- dió- mogyoró-fa virág (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, A[v]) | a’ Dió- ’s Mogyorófánn a’ hímvirágok hoſzſzú hengeres barkákbann letsüggenek (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 501) | a nagy terepély nyárfák éppen tele voltak piros barkákkal (1877 Jókai Mór CD18) | Barka, Hazslinszkynál Berke is […], a füzér virágzatnak az a fajtája, melynek a tengelye gyenge, hajlékony, s végre elvirágzás (himbarka) v. gyümölcsérés után a fáról mindenestül lehull (1893 PallasLex. CD02) | [A nyírfa] porzós, valamint termő virágzata is barka. A porzós barka nyáron keletkezik, télen át a lombtalan fán csüng (1916 RévaiNagyLex. C5710, 601) | a fán megtalálhatók az előző évi sötétebb tobozok és az új barkák is (1997 Természet Világa CD50).

1a. ’fűzfa tojásdad alakú, bársonyos tapintású virágzata, ill. ilyen virágzatokkal borított ága, vesszője’ ❖ Pimpót, v. barkát szentelni (1792 Kisded szótár C0816, 178) | egy virágvasárnapi barkával jónagy kört huza maga körül (1834 Garasos Tár 8625002, 95) | mindenik ráma mögött egy-egy gally szentelt barka beszúrva (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | Selymit a barka már kitakarta (1923 Áprily Lajos 9008053, 7) | Baranyában a szentelt barkát kivitték a mezőre, s a föld négy sarkába egy-egy szálat tűztek, hogy az Isten oltalmazza meg a termést (1982 NéprajziLex. CD47) | Vihar közeledtekor katolikus falvakban a tűzbe dobtak néhány szem barkát; vagy a barkás ágat az eresz alá tűzték, vagy lelógatták a mestergerendáról, hogy ne csapjon villám a házba (1990 Magyar néprajz CD47).

2. (Áll v. Vad) ’szarvas fiatal agancsát borító szőrös bőrréteg’ ❖ A finom, szőrrel benőtt bőr, mely az agancsot a tavaszi fejlődés idején kb. a nyár derekáig borítja: a barka vagy háncs (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 13) | [amikor] az agancs növekedése befejeződik, a finom szőrrel borított barka vérkeringése megszűnik (1995 Magyarország állatvilága CD14).

Ö: fűz~.

ÖU: cica~, fűzfa~.

ÖE: ~ág, ~vessző.

Sz: barkázik.

Vö. CzF. barka¹; ÉrtSz. barka¹; TESz. barka¹; ÉKsz. barka¹; ÚMTsz. barka¹

barka¹ főnév 6A
1. (Növ)
vékony, hajlékony tengelyű, rendsz. lecsüngő füzérvirágzat, amely elvirágzás után egészben hullik le; berke¹
barka; rekettye- dió- mogyoró-fa virág
(1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz)
a’ Dió- ’s Mogyorófánn a’ hímvirágok hoſzſzú hengeres barkákbann letsüggenek
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
a nagy terepély nyárfák éppen tele voltak piros barkákkal
(1877 Jókai Mór)
Barka, Hazslinszkynál Berke is […], a füzér virágzatnak az a fajtája, melynek a tengelye gyenge, hajlékony, s végre elvirágzás (himbarka) v.vagy gyümölcsérés után a fáról mindenestül lehull
(1893 PallasLex.)
[A nyírfa] porzós, valamint termő virágzata is barka. A porzós barka nyáron keletkezik, télen át a lombtalan fán csüng
(1916 RévaiNagyLex.)
a fán megtalálhatók az előző évi sötétebb tobozok és az új barkák is
(1997 Természet Világa)
1a.
fűzfa tojásdad alakú, bársonyos tapintású virágzata, ill. ilyen virágzatokkal borított ága, vesszője
Pimpót, v.vagy barkát szentelni
(1792 Kisded szótár)
egy virágvasárnapi barkával jónagy kört huza maga körül
(1834 Garasos Tár)
mindenik ráma mögött egy-egy gally szentelt barka beszúrva
(1895 Mikszáth Kálmán)
Selymit a barka már kitakarta
(1923 Áprily Lajos)
Baranyában a szentelt barkát kivitték a mezőre, s a föld négy sarkába egy-egy szálat tűztek, hogy az Isten oltalmazza meg a termést
(1982 NéprajziLex.)
Vihar közeledtekor katolikus falvakban a tűzbe dobtak néhány szem barkát; vagy a barkás ágat az eresz alá tűzték, vagy lelógatták a mestergerendáról, hogy ne csapjon villám a házba
(1990 Magyar néprajz)
2. (Áll v. Vad)
szarvas fiatal agancsát borító szőrös bőrréteg
A finom, szőrrel benőtt bőr, mely az agancsot a tavaszi fejlődés idején kb.körülbelül a nyár derekáig borítja: a barka vagy háncs
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
[amikor] az agancs növekedése befejeződik, a finom szőrrel borított barka vérkeringése megszűnik
(1995 Magyarország állatvilága)
Ö: fűzbarka
ÖU: cicabarka, fűzfabarka
ÖE: barkaág, barkavessző
Sz: barkázik
Vö. CzF. barka¹; ÉrtSz. barka¹; TESz. barka¹; ÉKsz. barka¹; ÚMTsz. barka¹

Beállítások