barnul tn ige 1a1

1. ’fokozatosan barnává, ill. barnássá válik’ ❖ [amikor a nőstény sáskák] barnúlni kezdenek, … repléshez foghatnak (1787 Mátyus István C3069, 263) | [ha] a’ magva-is barnúlni kezd, akkor bizonyos, hogy a’ komló meg-érett (1796 Plessing József C3524, 184) | nyárson a’ szarvas’ … czombjai forogtak … sült szinüvé pirulva és barnulva (1836 Gaal József C1789, 29) | [a fekete rigó fiatal hímjének csőre] feketés, később mindinkább barnul és sárgul (1899 Chernel István CD34) | fák zöld, erősen ritkuló és barnuló lombja (1915 Móricz Zsigmond CD10) | Gyermekkorában szőke volt. A házasságunk után azonban haja barnulni kezdett (1977 Végh Antal 9768002, 39).

2. ’〈világos(abb) alapszínű anyag, dolog〉(környezeti hatás miatt) fokozatosan sötét(ebb) lesz, barnás színezetűvé válik’ ❖ Ha a’ Scorbutus öregbedik, akkor a’ beteg nehezen lélekzik, lehelléſe büdös, lábai dagadnak, ábrázattya barnul, imitt amott a’ teſtén ſetét veres, ſzederjes vagy feketés foltok támadnak (1778 Milesz József ford.–Störck 7227003, 52) | [az ilyen fajtájú körte] alíg érik meg, már kezd a’ magház körűl barnúlni, aszalni jó (1805 Pethe Ferenc 8364015, 230) | Szepesvárnak barnult falán Regét susog a rom szele (1846 Tompa Mihály 8484086, 140) | még a barnult, szinte a háttérbe húzódott régi szentképek is előbbre jöttek rámáik között, hogy az új magyar királynét megcsodálják és megáldják (1929 Krúdy Gyula CD54) | grillsütőben addig pirítom, amíg a teteje szépen megpirul, de még nem barnul (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈vki(nek a bőre v. vmely testrésze)(nap)fénytől egészségesen barna árnyalatú lesz’ ❖ Dávid fel-serdlt iúságában lévén … ábrázatjában nagyon barnúlhatott (1791 Péczeli József ford.–Maisonnet C5363, 80) | a’ barnult arató víg dalköztt hoszszu kepét rak (1799–1802 Berzsenyi Dániel 8054019, 28) | arca naptól barnult, s oly csodálatosan ép, hogy semmi korosság nyoma sem látszik rajta (1851 Jókai Mór CD18) | [Az ún. mediterrán rassznál] a haj sötétbarna, a bőr is sötétebb, könnyen barnul, tehát a napsugaraknak is könnyen ellenáll (1933 TolnaiÚjLex. C5736, 42) | [aki] mindenáron barnulni akar, annak is ajánlható, hogy napozás közben feltétlenül vigyázzon a szemére (1996 Magyar Hírlap CD09).

2b. (kissé rég, irod) ’〈ég, idő, táj stb.〉 napnyugtakor fokozatosan sötétebbé válik, sötétedik’ ❖ a nap az ellátás szélére lejutván Visszatekint, s az aranygyapjas felhőknek alóla A már barnúló erdőkre veresses arany színt Leggyent, azzal elűl (1796 k. Fazekas Mihály 8138013, 47) | Immár hajlik az est, ’s szomorún barnulnak az ormok (1819–1825 Vörösmarty Mihály C4685, 39) | fiam, megállj! legyen elég Mai utunk, ugy is barnúl az ég, S mindenfelől felhő tornyosodik (1830 e. Kisfaludy Károly CD01) | kis házak előtt, ha vasárnap alkonya barnul, Ülnek a jó öregek (1918 Juhász Gyula¹ 9284448, 152) | Barnuló este volt (1935 Révész Béla CD10).

3. (irod) ’〈barna színű(vé vált) dolog〉 ilyen színfoltként látszik, mutatkozik, ill. van vhol; barnállik’ ❖ Mint a’ széllyel szort páva toll, Úgy barnula fürtözött Haja a’ kedves illattól Bals’amozott fű között (1804 Kováts József³ C2776, 69) | A zöld lombok között szarkafészek barnúl (1841–1853 Losonczy László 8277020, 103) | Friss szántás feketéllett, ugarnak hagyott tarló barnult a Ternován túl (1913 Laczkó Géza CD10) | A csorda megjött. Vén, rokkant kapukba piros leányzók állnak illeteg. Várják az egyetlenke tehenet. Friss széna barnul már a jászolukba (1922 József Attila CD01).

3a. (rég, vál, átv is) ’sötétnek, ill. sötéten látszik vmi’ ❖ Délnyugat felől a Bogunčica […] csipkés csúcsai és gerinczei barnúlnak (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A közönség, lenn, lenn, alig néhány padsort töltött be és köztem és a közönség között félelmetesen barnult nagy mélységeivel az üres kőlejtő (1913 Babits Mihály 9014130, 150) | Tóth Árpád fordító-művészete annyira ment, hogy az idegen költeménynek még hangszínezetét is vissza tudta adni; ahol mélyhangzós szavak barnulnak az eredetiben: magyarra is mélyhangzós szavakkal hozta át (1929 Oláh Gábor CD10).

Ö: le~, meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. barna; ÉKsz.; ÚMTsz.

barnul tárgyatlan ige 1a1
1.
fokozatosan barnává, ill. barnássá válik
[amikor a nőstény sáskák] barnúlni kezdenek, … repléshez foghatnak
(1787 Mátyus István)
[ha] a’ magva-is barnúlni kezd, akkor bizonyos, hogy a’ komló meg-érett
(1796 Plessing József)
nyárson a’ szarvas’ … czombjai forogtak … sült szinüvé pirulva és barnulva
(1836 Gaal József)
[a fekete rigó fiatal hímjének csőre] feketés, később mindinkább barnul és sárgul
(1899 Chernel István)
fák zöld, erősen ritkuló és barnuló lombja
(1915 Móricz Zsigmond)
Gyermekkorában szőke volt. A házasságunk után azonban haja barnulni kezdett
(1977 Végh Antal)
2.
〈világos(abb) alapszínű anyag, dolog〉 (környezeti hatás miatt) fokozatosan sötét(ebb) lesz, barnás színezetűvé válik
Ha a’ Scorbutus öregbedik, akkor a’ beteg nehezen lélekzik, lehelléſe büdös, lábai dagadnak, ábrázattya barnul, imitt amott a’ teſtén ſetét veres, ſzederjes vagy feketés foltok támadnak
(1778 Milesz József ford.Störck)
[az ilyen fajtájú körte] alíg érik meg, már kezd a’ magház körűl barnúlni, aszalni jó
(1805 Pethe Ferenc)
Szepesvárnak barnult falán Regét susog a rom szele
(1846 Tompa Mihály)
még a barnult, szinte a háttérbe húzódott régi szentképek is előbbre jöttek rámáik között, hogy az új magyar királynét megcsodálják és megáldják
(1929 Krúdy Gyula)
grillsütőben addig pirítom, amíg a teteje szépen megpirul, de még nem barnul
(1998 Magyar Hírlap)
2a.
〈vki(nek a bőre v. vmely testrésze) (nap)fénytől egészségesen barna árnyalatú lesz
Dávid fel-serdlt iúságában lévén … ábrázatjában nagyon barnúlhatott
(1791 Péczeli József ford.Maisonnet)
a’ barnult arató víg dalköztt hoszszu kepét rak
(1799–1802 Berzsenyi Dániel)
arca naptól barnult, s oly csodálatosan ép, hogy semmi korosság nyoma sem látszik rajta
(1851 Jókai Mór)
[Az ún. mediterrán rassznál] a haj sötétbarna, a bőr is sötétebb, könnyen barnul, tehát a napsugaraknak is könnyen ellenáll
(1933 TolnaiÚjLex.)
[aki] mindenáron barnulni akar, annak is ajánlható, hogy napozás közben feltétlenül vigyázzon a szemére
(1996 Magyar Hírlap)
2b. (kissé rég, irod)
〈ég, idő, táj stb.〉 napnyugtakor fokozatosan sötétebbé válik, sötétedik
a nap az ellátás szélére lejutván Visszatekint, s az aranygyapjas felhőknek alóla A már barnúló erdőkre veresses arany színt Leggyent, azzal elűl
(1796 k. Fazekas Mihály)
Immár hajlik az est, ’s szomorún barnulnak az ormok
(1819–1825 Vörösmarty Mihály)
fiam, megállj! legyen elég Mai utunk, ugy is barnúl az ég, S mindenfelől felhő tornyosodik
(1830 e. Kisfaludy Károly)
kis házak előtt, ha vasárnap alkonya barnul, Ülnek a jó öregek
(1918 Juhász Gyula¹)
Barnuló este volt
(1935 Révész Béla)
3. (irod)
〈barna színű(vé vált) dolog〉 ilyen színfoltként látszik, mutatkozik, ill. van vhol; barnállik
Mint a’ széllyel szort páva toll, Úgy barnula fürtözött Haja a’ kedves illattól Bals’amozott fű között
(1804 Kováts József³)
A zöld lombok között szarkafészek barnúl
(1841–1853 Losonczy László)
Friss szántás feketéllett, ugarnak hagyott tarló barnult a Ternován túl
(1913 Laczkó Géza)
A csorda megjött. Vén, rokkant kapukba piros leányzók állnak illeteg. Várják az egyetlenke tehenet. Friss széna barnul már a jászolukba
(1922 József Attila)
3a. (rég, vál, átv is)
sötétnek, ill. sötéten látszik vmi
Délnyugat felől a Bogunčica […] csipkés csúcsai és gerinczei barnúlnak
(1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
A közönség, lenn, lenn, alig néhány padsort töltött be és köztem és a közönség között félelmetesen barnult nagy mélységeivel az üres kőlejtő
(1913 Babits Mihály)
Tóth Árpád fordító-művészete annyira ment, hogy az idegen költeménynek még hangszínezetét is vissza tudta adni; ahol mélyhangzós szavak barnulnak az eredetiben: magyarra is mélyhangzós szavakkal hozta át
(1929 Oláh Gábor)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. barna; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások