báró fn 1A

1. (Tört is) ’〈Nyugat-Európában a középkorban:〉 a királytól közvetlenül függő, uradalmát hivatali javadalomként v. örökletesen birtokló nagyhűbéres’ ❖ A grófok és a bárók látva, hogy Northumberland szövetkezett vele, Hozzá siettek térdet hajtani, Födetlen fővel nagyja, apraja (1867 Lévay József ford.–Shakespeare CD11) | a norman királyok és bárók megvetették és rabszolgának tekintették a leigázott angolszász fajt (1888 Csiky Gergely CD11) | Nápolyban és Capuában a bárók, nemesek és városi polgárok összegyűlve a templomban, ünnepélyes eskűt tettek az oltári szentségre, hogy királyuk mellett híven ki fognak tartani (1908 Berzeviczy Albert CD55) | A Winsdor melletti Rumnimede mezőn Földnélküli János fegyverbeöltözött bárókkal találta magát szembe, kik a hagyományos hűbéri formák betartásával mondták fel neki a hűséget (1939 Váczy Péter CD43).

2. (Tört) ’〈a középkori Magyarországon:〉 az országnak vmely világi főtisztségviselője, ill. ennek nem örökletes címe; országbáró’ ❖ Els a’ Palatinus, kinek jobb kezéhez lnek a’ két Érsekek […] Bal kezéhez az Ország Bárói, a’ Szent Koronának két rizi, és a’ f Ispányok (1775 Kazinczy Ferenc C2534, 59) | A csapatok élén eljöttek [IV. Béla] összes bárói, Loránt nádor, Henrik országbíró, István szlavón herceg és a többiek (1928 Hóman Bálint CD42) | A mindenkori vasi–soproni ispán – nem utolsósorban a honorjához [= hivatalához] tartozó hatalmas vagyonnál fogva – egyike volt a báróknak, azaz a királyság főméltóságainak (1994 Engel Pál CD17).

3. (jelzőként is) ’a királytól közvetlenül függő, nagy magánvagyonnal rendelkező, a grófi cím elterjedése után a legalacsonyabb rangú főnemes, ill. ennek örökletes címe’ ❖ Meddig kel még, barátom, Generális Báró Orczi után loposkodnunk, hogy el-rejtett munkajit kezébül ki-lophauk (1777 Bessenyei György¹ 7044058, 17) | A főrendek házában helye van a magyarországi főurak, tehát herczegek, grófok és bárók közül azoknak, kiket a király meghiv (1873 Jánosi Ferenc 8205001, 13) | Meginstállom alássan méltóságos báró, levehetek a polcról egy kevés sót, meg törött borsot? (1938 Kemény János¹ 9319002, 29) | báró Huszár Bella festőművésznő, aki lakberendezéssel is foglalkozott, a Bulyovszki utcában festőtanfolyamot nyitott hölgyek számára (1991 Batári Gyula CD17).

4. (gyakr. birtokszóként) (biz) ’vmely területen (gazdagsága miatt) nagy befolyással bíró személy’ ❖ Az ajtón belül szelid nyájasságal üdvözöl minden belépőt a szinház bárója (1860 Jókai Mór C2338, 58) | Te Sanyika! – nevetett [Mária]. – Rossz prédikátor vagy! Azt mondják, kilószám dugod el az aranyat. Hát báró úr lettél! A demokrácia bárója! (1962 Fejes Endre 9139001, 221) | kiérdemesült kágébések, nyugdíjas, sőt aktív katonatisztek, az ipari-katonai komplexum bárói, végül már diplomaták és bankigazgatók is egymásnak adták a kilincset a Liberális Demokrata Párt török vendégmunkások által szépen rendbe hozott háromszintes székházában (1995 Magyar Hírlap CD09).

Ö: drog~, ipar~, olaj~, ország~, zöld~.

Fr: szabad.

ÖU: bánya~.

ÖE: ~család, ~fi, ~fiú, ~kisasszony, ~lány, ~leány.

Sz: bárócska, bárói, bárósít.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

báró főnév 1A
1. (Tört is)
〈Nyugat-Európában a középkorban:〉 a királytól közvetlenül függő, uradalmát hivatali javadalomként v. örökletesen birtokló nagyhűbéres
A grófok és a bárók látva, hogy Northumberland szövetkezett vele, Hozzá siettek térdet hajtani, Födetlen fővel nagyja, apraja
(1867 Lévay József ford.Shakespeare)
a norman királyok és bárók megvetették és rabszolgának tekintették a leigázott angolszász fajt
(1888 Csiky Gergely)
Nápolyban és Capuában a bárók, nemesek és városi polgárok összegyűlve a templomban, ünnepélyes eskűt tettek az oltári szentségre, hogy királyuk mellett híven ki fognak tartani
(1908 Berzeviczy Albert)
A Winsdor melletti Rumnimede mezőn Földnélküli János fegyverbeöltözött bárókkal találta magát szembe, kik a hagyományos hűbéri formák betartásával mondták fel neki a hűséget
(1939 Váczy Péter)
2. (Tört)
〈a középkori Magyarországon:〉 az országnak vmely világi főtisztségviselője, ill. ennek nem örökletes címe; országbáró
Els a’ Palatinus, kinek jobb kezéhez lnek a’ két Érsekek […] Bal kezéhez az Ország Bárói, a’ Szent Koronának két rizi, és a’ f Ispányok
(1775 Kazinczy Ferenc)
A csapatok élén eljöttek [IV. Béla] összes bárói, Loránt nádor, Henrik országbíró, István szlavón herceg és a többiek
(1928 Hóman Bálint)
A mindenkori vasi–soproni ispán – nem utolsósorban a honorjához [= hivatalához] tartozó hatalmas vagyonnál fogva – egyike volt a báróknak, azaz a királyság főméltóságainak
(1994 Engel Pál)
3. (jelzőként is)
a királytól közvetlenül függő, nagy magánvagyonnal rendelkező, a grófi cím elterjedése után a legalacsonyabb rangú főnemes, ill. ennek örökletes címe
Meddig kel még, barátom, Generális Báró Orczi után loposkodnunk, hogy el-rejtett munkajit kezébül ki-lophauk
(1777 Bessenyei György¹)
A főrendek házában helye van a magyarországi főurak, tehát herczegek, grófok és bárók közül azoknak, kiket a király meghiv
(1873 Jánosi Ferenc)
Meginstállom alássan méltóságos báró, levehetek a polcról egy kevés sót, meg törött borsot?
(1938 Kemény János¹)
báró Huszár Bella festőművésznő, aki lakberendezéssel is foglalkozott, a Bulyovszki utcában festőtanfolyamot nyitott hölgyek számára
(1991 Batári Gyula)
4. (gyakr. birtokszóként) (biz)
vmely területen (gazdagsága miatt) nagy befolyással bíró személy
Az ajtón belül szelid nyájasságal üdvözöl minden belépőt a szinház bárója
(1860 Jókai Mór)
Te Sanyika! – nevetett [Mária]. – Rossz prédikátor vagy! Azt mondják, kilószám dugod el az aranyat. Hát báró úr lettél! A demokrácia bárója!
(1962 Fejes Endre)
kiérdemesült kágébések, nyugdíjas, sőt aktív katonatisztek, az ipari-katonai komplexum bárói, végül már diplomaták és bankigazgatók is egymásnak adták a kilincset a Liberális Demokrata Párt török vendégmunkások által szépen rendbe hozott háromszintes székházában
(1995 Magyar Hírlap)
Fr: szabad
ÖU: bányabáró
ÖE: bárócsalád, bárófi, bárófiú, bárókisasszony, bárólány, báróleány
Sz: bárócska, bárói, bárósít
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások