bebeszél ige 1b

1. tn (ritk) ’vmi felé irányulva, rendsz. kívülről vhova befelé beszél’ ❖ [Bakody] keze alatt még egy cholerikus sem halt meg; ő azzal is ajánlja magát, hogy betegjeivel épen olly bátran bánik, mint eddig, midőn a többi csak ajtóból beszél be, s rendeli az orvosszereket (1831 Guzmics Izidor C4938, 643) | bebeszélendek a’ világba, ’s reménylem számtalan társaim igen örömest hallgatándják szalonnás és boros pajtások hangját (1834 Garasos Tár 8625003, 83) | [ablaka előtt] megállhat és bebeszélhet akárki (1857 Jókai Mór C2234, 45).

2. ts (rég) ’〈vkinek a szívébe, lelkébe érzelmet, egyéb tartalmat〉(sok) beszéddel bejuttat, elültet’ ❖ [Konstancia] meg nem ſznt azonban azt a’ férjfiaktól retteg irtózatot, mellyel maga telt-el, Szilviának-is ártatlan kis ſzívébe bé-beſzéllni (1800 Döme Károly C1453, [197]) | azt a menyei aiszthesziszt, csak nem lehet bebeszélleni más lelkébe (1824 Guzmics Izidor C4936, 239).

3. ts bebeszél vkinek vmit ’vmit, ami nem igaz, (hosszasan mondva, magyarázva) elhitet vkivel; bemesél’ ❖ Azt akarja bebeszélni nekem, hogy nélkülem nem tud működni otthon (1901 Ady Endre C0535, 81) | Egész bebeszélte már magának, hogy én vagyok mindennek az oka (1954 Darvas József 9101013, 64) | Ki beszélte be nektek ezt a marhaságot? (1987 Márton László 1107003, 169).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

bebeszél ige 1b
1. tárgyatlan (ritk)
vmi felé irányulva, rendsz. kívülről vhova befelé beszél
[Bakody] keze alatt még egy cholerikus sem halt meg; ő azzal is ajánlja magát, hogy betegjeivel épen olly bátran bánik, mint eddig, midőn a többi csak ajtóból beszél be, s rendeli az orvosszereket
(1831 Guzmics Izidor)
bebeszélendek a’ világba, ’s reménylem számtalan társaim igen örömest hallgatándják szalonnás és boros pajtások hangját
(1834 Garasos Tár)
[ablaka előtt] megállhat és bebeszélhet akárki
(1857 Jókai Mór)
2. tárgyas (rég)
〈vkinek a szívébe, lelkébe érzelmet, egyéb tartalmat〉 (sok) beszéddel bejuttat, elültet
[Konstancia] meg nem ſznt azonban azt a’ férjfiaktól retteg irtózatot, mellyel maga telt-el, Szilviának-is ártatlan kis ſzívébe bé-beſzéllni
(1800 Döme Károly)
azt a menyei aiszthesziszt, csak nem lehet bebeszélleni más lelkébe
(1824 Guzmics Izidor)
3. tárgyas bebeszél vkinek vmit
vmit, ami nem igaz, (hosszasan mondva, magyarázva) elhitet vkivel; bemesél
Azt akarja bebeszélni nekem, hogy nélkülem nem tud működni otthon
(1901 Ady Endre)
Egész bebeszélte már magának, hogy én vagyok mindennek az oka
(1954 Darvas József)
Ki beszélte be nektek ezt a marhaságot?
(1987 Márton László)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások