bece fn 6B (rég)

1. (nyj)(kis)borjú, ill. tehén; boci’ ❖ eredj menny-el, és térengesd-meg a betzéket (1782 Kónyi János C2729, 92) | Betze: Vitulus (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, 36) | Becze, […] borju (1840 Thewrewk József C4142, 34) | beccze, boczi (1899 Akadémiai Értesítő C0013, 537).

2. (rendsz. birtokszóként) ’elkényeztetett (kis)gyermek, kedvenc’ ❖ a’ Meleg feredök […] [az] érzékeny testü betzéknek […] nagy hasznu eszközöknek tartattak (1793 Mátyus István C3072, 219) | Eduard a vén rókának valóságos beczéjévé lőn (1853 Kemény Zsigmond C2591, 7) | Fáber Editke, a doktor leánya, törzsökös, gőgös idevalósi család és gyermektelen tántik agyonnevelt becéje, a kényes, helyeske leány (1913 Kaffka Margit 9290042, 32) | a harmadik fiú is apányi fickó volt már, jóval túl a húszon. De még nőtlen volt s még mindig úgy szerepelt, mint az anyja becéje (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

2a. (nők által) körülrajongott, ajnározott kedvenc (férfi)’ ❖ [bemutatták Irmának] a nők elkényeztetett beczéjét, a különcz Ágody Dezsőt (1868 Podmaniczky Frigyes C3525, 132) | [Goethe] egy nagy nemzet ünnepelt költője, egy szellemben és bájban vetélkedő hölgyvilág elkényeztetett beczéje (1886 Rákosi Jenő C3587, 112).

3. (ritk) ’becenév’ ❖ a kisasszony nem leány, hanem fiú, s az Emma név csak az Emmánuelnek a becéje (1885 Jókai Mór CD18).

Vö. CzF.; TESz.; ÚMTsz.

bece főnév 6B (rég)
1. (nyj)
(kis)borjú, ill. tehén; boci
eredj menny-el, és térengesd-meg a betzéket
(1782 Kónyi János)
Betze: Vitulus
(1809 Végtagokra szedett szótár)
Becze, […] borju
(1840 Thewrewk József)
beccze, boczi
(1899 Akadémiai Értesítő)
2. (rendsz. birtokszóként)
elkényeztetett (kis)gyermek, kedvenc
a’ Meleg feredök […] [az] érzékeny testü betzéknek […] nagy hasznu eszközöknek tartattak
(1793 Mátyus István)
Eduard a vén rókának valóságos beczéjévé lőn
(1853 Kemény Zsigmond)
Fáber Editke, a doktor leánya, törzsökös, gőgös idevalósi család és gyermektelen tántik agyonnevelt becéje, a kényes, helyeske leány
(1913 Kaffka Margit)
a harmadik fiú is apányi fickó volt már, jóval túl a húszon. De még nőtlen volt s még mindig úgy szerepelt, mint az anyja becéje
(1924 Tersánszky Józsi Jenő)
2a.
(nők által) körülrajongott, ajnározott kedvenc (férfi)
[bemutatták Irmának] a nők elkényeztetett beczéjét, a különcz Ágody Dezsőt
(1868 Podmaniczky Frigyes)
[Goethe] egy nagy nemzet ünnepelt költője, egy szellemben és bájban vetélkedő hölgyvilág elkényeztetett beczéje
(1886 Rákosi Jenő)
3. (ritk)
a kisasszony nem leány, hanem fiú, s az Emma név csak az Emmánuelnek a becéje
(1885 Jókai Mór)
Vö. CzF.; TESz.; ÚMTsz.

Beállítások