becsületszó fn 8A1

’vmely cselekedet megtételére vonatk., a becsületet mint biztosítékot megjelölő, nyomatékos, kimondóját elkötelező szóbeli ígéret, ill. állításnak, ígéretnek ezzel a biztosítékkal történő megerősítése; becsszó’ ❖ betsületadó szó, betsületszó (1823 Márton József¹ C3047, 596) | becsületszavával köti le magát (1845 Deák Ferenc beszédei 8096005, 538) | becsületszóra minden könnyelmű fráternek nem kölcsönöz (1862 Vajda János 8503083, 37) | le kell tennie a titoktartási becsületszót (1907 Molnár Ferenc² 9453001, 103) | annyit füllentenek, hogy mikor igazat beszélnek, azt rögtön becsületszóval és esküvel kell hitelesíteni (1935 Szép Ernő 9665044, 116) | Polgárnál, pórnál, más szegény embernél nem számított a becsületszó. Egyéb biztosíték kellett (1957 Ráth-Végh István 9556005, 350) | becsületszava pecsétjével (1989 Börtön volt a hazám 1024001, 25) | a kormány szava nem úri becsületszó (1995 Magyar Hírlap CD09) becsületszavát adja(vmire) ’ilyen ígérettel mint biztosítékkal felelősséget vállal (vmiért)’ ❖ adja az úr elébb becsűlet-szavát (1832 Fáy András¹ C1704, 309) | Még senkinek sem kivántam rosszat, becsületszavamat adom (1838 Lombok C0263, 10) | A levelet lepecsételtem és átadtam Csiky bácsinak, azon szigorú meghagyással, hogy azt csak egy év mulva bontsa föl. Csiky erre becsületszavát adta (1912–1913 Zichy Géza 8538023, 107) | miniszterelnöki becsületszavát adta arra (1994 Országgyűlési Napló CD62).

a. (birtokszóként, -ra raggal, msz-szerűen) ’〈állítás igaz voltának v. ígéret kötelező érvényének megerősítésére, nyomatékosítására〉’ ❖ Becsületszavamra, csaknem megesküdhetnék az ember, hogy értik egymást (1841 Tóth Lőrinc ford. C5761, 277) | – Mindjárt itt leszek! – kiáltott vissza Miklós erőltetett nevetéssel. – Becs? becs?… kacagott a szőke lány s kisebb barátnőjét szorongatta, szinte szerelmes öleléssel. Miklós intett, hogy becsületszavára, igen! – Igy görbüljön meg? – s feltartotta az ujját (1918 Móricz Zsigmond 9462007, 289) | Stefaits: Elsején, mikor megjön a pénzem, hármat veszek a Fanglernél. Egy az enyém, egy a tied, egy a Pintéré. Dósa: Becsületszavadra? Stefaits: Becsületszavamra! (1921 Réti Ödön CD10) | mondd meg, Grácikám, de őszintén… nekünk megmondhatod, magunk között marad, becsületszavunkra… kit szeretsz az egész színházban a legjobban? (1961 e. Bókay János 9065002, 323).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

becsületszó főnév 8A1
vmely cselekedet megtételére vonatk., a becsületet mint biztosítékot megjelölő, nyomatékos, kimondóját elkötelező szóbeli ígéret, ill. állításnak, ígéretnek ezzel a biztosítékkal történő megerősítése; becsszó
betsületadó szó, betsületszó
(1823 Márton József¹)
becsületszavával köti le magát
(1845 Deák Ferenc beszédei)
becsületszóra minden könnyelmű fráternek nem kölcsönöz
(1862 Vajda János)
le kell tennie a titoktartási becsületszót
(1907 Molnár Ferenc²)
annyit füllentenek, hogy mikor igazat beszélnek, azt rögtön becsületszóval és esküvel kell hitelesíteni
(1935 Szép Ernő)
Polgárnál, pórnál, más szegény embernél nem számított a becsületszó. Egyéb biztosíték kellett
(1957 Ráth-Végh István)
becsületszava pecsétjével
(1989 Börtön volt a hazám)
a kormány szava nem úri becsületszó
(1995 Magyar Hírlap)
becsületszavát adja (vmire)
ilyen ígérettel mint biztosítékkal felelősséget vállal (vmiért)
adja az úr elébb becsűlet-szavát
(1832 Fáy András¹)
Még senkinek sem kivántam rosszat, becsületszavamat adom
(1838 Lombok)
A levelet lepecsételtem és átadtam Csiky bácsinak, azon szigorú meghagyással, hogy azt csak egy év mulva bontsa föl. Csiky erre becsületszavát adta
(1912–1913 Zichy Géza)
miniszterelnöki becsületszavát adta arra
(1994 Országgyűlési Napló)
a. (birtokszóként, -ra raggal, msz-szerűen)
〈állítás igaz voltának v. ígéret kötelező érvényének megerősítésére, nyomatékosítására〉
Becsületszavamra, csaknem megesküdhetnék az ember, hogy értik egymást
(1841 Tóth Lőrinc ford.)
– Mindjárt itt leszek! – kiáltott vissza Miklós erőltetett nevetéssel. – Becs? becs?… kacagott a szőke lány s kisebb barátnőjét szorongatta, szinte szerelmes öleléssel. Miklós intett, hogy becsületszavára, igen! – Igy görbüljön meg? – s feltartotta az ujját
(1918 Móricz Zsigmond)
Stefaits: Elsején, mikor megjön a pénzem, hármat veszek a Fanglernél. Egy az enyém, egy a tied, egy a Pintéré. Dósa: Becsületszavadra? Stefaits: Becsületszavamra!
(1921 Réti Ödön)
mondd meg, Grácikám, de őszintén… nekünk megmondhatod, magunk között marad, becsületszavunkra… kit szeretsz az egész színházban a legjobban?
(1961 e. Bókay János)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások