beesik ige 14b3 

1. tn ’vminek a belsejébe v. a mélyére esik vki v. vmi’ ❖ a’ ki elöl ment, maga ſem látta az útat elötte, bé-esék egy mély verembe (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunyan 7353007, 175) | a bal felől való szekér beesett a mély árokba lovakkal rajta levő emberekkel együtt (1823 Fogarasi Sámuel 7109011, 263) | Nálam beesik az eső a padláson át (1890 Jókai Mór CD18) | az orrát mozgatta gúnyosan Szlimóczkyné, a lorgnette lefordult róla és szerencsétlenül beesett a leveses tányérjába (1895–1896 Mikszáth Kálmán CD04) | a zötyögő kerék nagy sárdarabokat vert föl a kocsiba, Cézár ruhájára, s az oldalt csapó eső is beesett hozzá (1931 Sárközi György 9587011, 224) | hajózni voltunk, és a Csibor beesett a vízbe (1980 Janikovszky Éva 1071001, 7) | [a könyv] beesett a mosógép mögé (1989 Esterházy Péter 2015023, 31).

1a. ts (irod) ’〈(folyamatosan) hulló dolog, kül. hó〉 belep, betakar vmit v. vkit’ ❖ Neápolisban [= Nápolyban] olyan nagy hó hullott, hogy néhány utzákat bé-esett (1795 Bécsi Magyar Merkurius C0344, 61) | Fehér volt a világ, szép Fejér hó este be (1849 Petőfi Sándor C3502, 442) | A harmat beeste már az alsó bokrokat (1896 Bársony István C0844, 21) | A száraz lomb már jól beeste Az ősznek sárguló gyepét (1910 Babits Mihály ford.–Gautier² CD01) | a hó beeste a kapitány urat (1916 Móricz Zsigmond C3213, 144).

1b. tn (ált. folyamatos mn-i ign-i alakban) ’〈fény(sugár)〉 vmin keresztül vhova vetül, irányul’ ❖ Sötét szobába kis nyíláson keresztül beeső napfény útjába tett ernyőn a napnak kis kerek, fehér képe támad (1893 PallasLex. CD02) | [Mariska] kicsikét kidugva fejét dunyhája alól, látta az ajtónyíláson beeső fényt (1915 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [Novák] egy fénysávot nézett a padlón, mely a csukott ablaktáblán beesett (1925 Kosztolányi Dezső 9359017, 378) | Kis porszemek remegnek a kávéház ablakán át a vörös padlószőnyegre beeső fényoszlopban (1989 Konrád György 9351005, 28).

1c. tn (Fiz) ’〈fény(részecske)〉 haladása közben vmely síkkal találkozik’ ❖ a közvetlen lemérés tárgyát a prizma törőszöge s a prizmára beeső és a prizmából kilépő fénysugár közötti fénykülönbség képezi (1894 PallasLex. CD02) | A sarkított fényre jellemző, hogy mindig található oly sík, melyben a sarkítás szöge alatt beesve, a visszavert fény intenzitása zérus (1913 RévaiNagyLex. C5703, 896) | a félvezetőkben a beeső fotonok elektron-lyukpárokat hoznak létre (1997 Természet Világa CD50).

2. tn ’váratlanul(, a sietségtől kimerülve) bemegy, bejön v. megjelenik vki vhol, megérkezik vki vhova; bebukik’ ❖ Ide alig hogy béesett, ’s már […] két betyárral egyszeribe megesmérkedett (1817 Czövek István ford. C1237, 61) | Egyszer csak beesett [Korponay] abba a szobába, a hol Fabriczius feküdt (1884 Jókai Mór C2310, 169) | az asszony hazáig futott. Az udvarra már úgy esett be (1897 Gárdonyi Géza C1845, 137) | Zsolt fél kilenckor esett be az osztályra (1989 Bólya Péter 1023008, 173) | Az ég óvjon attól, hogy beessen egy-egy új vevő, mert nincs árunk (1995 Figyelő CD2601).

2a. ’kimerülten vhova, vmibe roskad, dől vki’ ❖ csak beesik az ágyba és már alszik is (1998 Lakáskultúra CD39).

3. tn (ritk) ’belapul, behorpad vmi’ ❖ Belégzéskor a bordák emelkednek, kilégzéskor beesnek (1893 PallasLex. CD02) | [a köpeny] szakadásig feszült a tiszt széles vállain, lapockái között beesett, a csontokon meg kidudorodott (1955 Szőllősy Klára ford.–Csernisevszkij 9685004, 125).

3a. ’〈testrész, kül. arc〉(betegségtől, nélkülözéstől stb.) lesoványodik, behorpad’ ❖ az ábrázat meg halaványodik, és bé eſik (1776 Rácz Sámuel 7278016, 80) | [a betegnek] halántékja bé-eſett, ortzája meg-tsappant (1793 Szűts István ford. 7339002, 42) | Az a nagy, nagy, fekete szeme le volt húnyva; az a duzzadó, piros kis szája beesve (1891 Bársony István C0836, 43) | A sok virrasztástól beesett az arcom, karikát kaptak a szemeim (1913 Babits Mihály C0694, 177) | [A dózse] pofacsontja messze kiugrik, a pofa mélyen beesik (1965 Szentkuthy Miklós 9664011, 155).

3b. ’〈szem〉(kimerültségtől, betegségtől stb.) mélyen ülővé, ill. karikássá válik’ ❖ [az elszegényedett embernek] az Éhségtl bé eſtek Szemei (1790 Nagyváthy János ford.–Fridrich 7239003, 32) | Arcza megsárgult, sugárzó szemei beestek (1885 Marosi Kálmán C3035, 38) | Kék szemei beestek s a bőr megpetyhüdött alatta (1911 Móricz Zsigmond C3228, 200) | Szemeim beesve, mint a képnek (1965 Szécsi Margit 9646025, 41).

4. tn (rég) ’〈kártevő〉 megtelepszik vhol, ill. 〈betegség〉 kitör vkin’ ❖ a’ hurkákba bé-esett a fene (1786 Domby Sámuel ford.–Rosenstein C1430, 152) | rossz változások érték a’ F-Hertzeg Kisaszszonyt, a’ nélkl, hogy a’ Himlk beestek volna (1799 Kiss József¹ C2701, 12) | kevés a’ liſztünk és kenyerünk: a’ peſzmegünkbe [= kétszersültünkbe] be-esett a’ ſzú (1802 Magyar Könyvház 7445029, 121).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.