beforr ige 3a9beforrik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: nyj)

1. tn ’〈seb, sérülés stb.〉 begyógyul, beheged’ ❖ esztelenség [a fekélyeket] egyedl külsö orvosságokkal gyógyitani, és nagy szerentsétlenség ha azok által bé-fórnak (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 463) | ezen hidegenfolyó óltóviasz több tapasztalt fatenyésztő tanusitása szerint sokkal légmentesebben zárja el a sebhelyt, s ezáltal gyorsabban beforr, mint bármelly fatapasz alatt (1858 Vasárnapi Újság CD56) | [A janicsár] kopasz feje olyan volt, mint a sárga dinnye a beforrott kardvágásoktól (1901 Gárdonyi Géza C1836, 303) | [Vangeliónak] a fülbevalót kitépték a füléből, már csak az azóta jóformán beforrt lyukacska emlékeztet arra, hogy valaha volt (1969 Szőllősy Klára 9685001, 79) | akinek nincs fertőző víre, annak hamar gyógyul a sebe, hamar beforrik, behegged (2000 Az Európai Folklór Intézet kiadványai CD48).

1a. tn (ritk) ’〈élőlény vmely elvágott v. eltörött része〉 beheged, összenő, összeforr’ ❖ Bé-heged: bé-forr, p. o. a’ tsont (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 18) | Miért nem fa az ember szive, Hogy beforrna egy év alatt? (1851 Szász Károly² C3825, 55) | Az Ámor rovás-írása a legegyszerűbb; mindenki látja, érti, el tudja olvasni a padokon, a fák beforrt kérgein (1903 Mikszáth Kálmán CD04) | [a lézersugárral ejtett vágás] nem vérzik, mert a hajszálerek végei a hő hatására beforrnak (1995 Természet Világa CD50).

1b. ts (rég) ’〈fa rajta ejtett metszést, sérülést〉 kérget növesztve behegeszt’ ❖ Elszakadott ágát soká sinli a fa: Ámde sebét végre mégis csak beforrja (1858 Szokoly Viktor C4054, 145) | a faderék beforrja puskagolyó ütötte sebét, s újra lombosodik (1918 Krúdy Gyula CD54).

2. tn (ritk) ’〈rés, űr〉 kitöltődve megszűnik’ ❖ A repedések beforrnak, s a föld gazdagabb kalászokat hoz jövőre (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Sokkal ritkább, hogy az általa [ti. a forradalmár által] tört, tág rés nem szűkül vagy forr be halálával, kontáran buzgólkodó epigonok kezén (1983 Cs. Szabó László 9093005, 224).

3. tn (rég, irod) ’〈ajak, torok〉 nagy felindulástól összeszorul’ ❖ Mozdító inaim megmerevedtenek, Béforrott ajakam (1796–1801 Fazekas Mihály CD01) | Ugy érzem, hogy torkom beforr, mielőtt kimondom a titkot (1846 Petőfi Sándor C3503, 96).

4. tn (rég) ’〈idegen anyag, jelenség stb.〉 vmely szervezet részévé, alkotóelemévé válik, vhova beépül’ ❖ [a vállalat] beforrt a város életébe (1847 Hetilap CD61) | egy parasztleánynak két megfelelő, szép, egészséges fogát kirántva, az úrnő ínyébe beillesztette, ahova azok tökéletesen beforrtak (1888 Jókai Mór CD18) | Egy-egy idegen család teljesen beforr a magyar testbe (1889 Mikszáth Kálmán C3104, 23).

5. tn (rég, irod) ’〈látvány vkinek a szívébe, tudatába〉 kitörölhetetlen nyomot hagyva bevésődik’ ❖ E kép majd lassan béforr keblibe (1863 Benedek Aladár C3306, 47) | Kalandjai, hányatásai, lakomázásai közben maga [Zajtay] és Zsufa fakója a közönség képzeletébe beforr, s az ismert helyek és ismert vonások éltető ereje által ismerőseként tűnik föl (1894 Széchy Károly CD55).

6. tn (rég) ’〈embertömeg〉(feltartóztathatatlanul) betódul, beáramlik vhova’ ❖ A’ ki-kltözött Frantziák közl sokan kezdtek bé-forrni mindenfell Auſtriai Belgyiomba (1793 Magyar Hírmondó C5811, 596) | Tolongnak aztán az első padért, Egyszerre mind beforrva [a gyűlésterembe] (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 6).

7. tn (rég, ritk) ’〈víz〉 felforrva (el)párolog’ ❖ [A folyóvizet] pároltasd le mindaddig, mig fél literre beforrt (1885 Wohl Janka 8529004, 162).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. beforrik

beforr ige 3a9
beforrik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: nyj)
1. tárgyatlan
〈seb, sérülés stb.〉 begyógyul, beheged
esztelenség [a fekélyeket] egyedl külsö orvosságokkal gyógyitani, és nagy szerentsétlenség ha azok által bé-fórnak
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
ezen hidegenfolyó óltóviasz több tapasztalt fatenyésztő tanusitása szerint sokkal légmentesebben zárja el a sebhelyt, s ezáltal gyorsabban beforr, mint bármelly fatapasz alatt
(1858 Vasárnapi Újság)
[A janicsár] kopasz feje olyan volt, mint a sárga dinnye a beforrott kardvágásoktól
(1901 Gárdonyi Géza)
[Vangeliónak] a fülbevalót kitépték a füléből, már csak az azóta jóformán beforrt lyukacska emlékeztet arra, hogy valaha volt
(1969 Szőllősy Klára)
akinek nincs fertőző víre, annak hamar gyógyul a sebe, hamar beforrik, behegged
(2000 Az Európai Folklór Intézet kiadványai)
1a. tárgyatlan (ritk)
〈élőlény vmely elvágott v. eltörött része〉 beheged, összenő, összeforr
Bé-heged: bé-forr, p. o.példának okáért a’ tsont
(1792 Baróti Szabó Dávid)
Miért nem fa az ember szive, Hogy beforrna egy év alatt?
(1851 Szász Károly²)
Az Ámor rovás-írása a legegyszerűbb; mindenki látja, érti, el tudja olvasni a padokon, a fák beforrt kérgein
(1903 Mikszáth Kálmán)
[a lézersugárral ejtett vágás] nem vérzik, mert a hajszálerek végei a hő hatására beforrnak
(1995 Természet Világa)
1b. tárgyas (rég)
〈fa rajta ejtett metszést, sérülést〉 kérget növesztve behegeszt
Elszakadott ágát soká sinli a fa: Ámde sebét végre mégis csak beforrja
(1858 Szokoly Viktor)
a faderék beforrja puskagolyó ütötte sebét, s újra lombosodik
(1918 Krúdy Gyula)
2. tárgyatlan (ritk)
〈rés, űr〉 kitöltődve megszűnik
A repedések beforrnak, s a föld gazdagabb kalászokat hoz jövőre
(1883 Mikszáth Kálmán)
Sokkal ritkább, hogy az általa [ti. a forradalmár által] tört, tág rés nem szűkül vagy forr be halálával, kontáran buzgólkodó epigonok kezén
(1983 Cs. Szabó László)
3. tárgyatlan (rég, irod)
〈ajak, torok〉 nagy felindulástól összeszorul
Mozdító inaim megmerevedtenek, Béforrott ajakam
(1796–1801 Fazekas Mihály)
Ugy érzem, hogy torkom beforr, mielőtt kimondom a titkot
(1846 Petőfi Sándor)
4. tárgyatlan (rég)
〈idegen anyag, jelenség stb.〉 vmely szervezet részévé, alkotóelemévé válik, vhova beépül
[a vállalat] beforrt a város életébe
(1847 Hetilap)
egy parasztleánynak két megfelelő, szép, egészséges fogát kirántva, az úrnő ínyébe beillesztette, ahova azok tökéletesen beforrtak
(1888 Jókai Mór)
Egy-egy idegen család teljesen beforr a magyar testbe
(1889 Mikszáth Kálmán)
5. tárgyatlan (rég, irod)
〈látvány vkinek a szívébe, tudatába〉 kitörölhetetlen nyomot hagyva bevésődik
E kép majd lassan béforr keblibe
(1863 Benedek Aladár)
Kalandjai, hányatásai, lakomázásai közben maga [Zajtay] és Zsufa fakója a közönség képzeletébe beforr, s az ismert helyek és ismert vonások éltető ereje által ismerőseként tűnik föl
(1894 Széchy Károly)
6. tárgyatlan (rég)
〈embertömeg〉 (feltartóztathatatlanul) betódul, beáramlik vhova
A’ ki-kltözött Frantziák közl sokan kezdtek bé-forrni mindenfell Auſtriai Belgyiomba
(1793 Magyar Hírmondó)
Tolongnak aztán az első padért, Egyszerre mind beforrva [a gyűlésterembe]
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
7. tárgyatlan (rég, ritk)
〈víz〉 felforrva (el)párolog
[A folyóvizet] pároltasd le mindaddig, mig fél literre beforrt
(1885 Wohl Janka)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. beforrik

Beállítások