beharap ige 2a

1. tn (kissé rég) ’fogait belemélyeszti vmibe; beleharap’ ❖ Murkomba-is [= répámba is] be-fog mindenik [ember] harapni (1793 Gvadányi József C1940, 162) | most tetszik nem tetszik … Be kell harapni a keserü almába (1878 Boruth Elemér C1170, 30) | Fogai gyengültek, inye vérzett. Mikor beharapott a kenyérbe, piros lett a kenyér bele (1920 Kosztolányi Dezső CD10) | Most indul… lecsap a cápa! beharap a holdvilágba, nagyot nyel, nyeli a semmit, de nem veszti el a kedvit… (1940 Urr Ida 9743010, 21).

1a. ts (irod) ’vminek egy részét fogai v. ajkai közé szorítja’ ❖ És ha vagy eggy vagy más ravasz a’ horgot be-harapvánn Eszre vesz is, hogy utánna leselkedel, arra ne csüggedj (1817 Édes Gergely ford.–Horatius C1547, 121) | Felállott, a szivarját még jobban beharapta (1916 Móricz Zsigmond 9462047, 45) | Öklét előrelöki a tökhéjjal beszórt asztalon, hátradől ültében, beharapja a bajúszát (1933 Kodolányi János CD10) | Az ölbeli vadállat Ge-Og ökle felé kapkodott. Beharapta, elengedte (1937 Szentiványi Jenő 1145002, 93).

1b. ts (nyj) ’mohón v. sietve megeszik vmit’ ❖ Belenyúlt a tányérkába s beharapott egy fanyar paprikát (1914 Móricz Zsigmond CD10) | A napot lopják, és evés előtt pálinkáznak, vagy egy-két bélest beharapnak (1940 Veres Péter C4411, 66).

2. ts ’〈ajkát〉 ijedtében, ill. vmely (indulatos) megnyilatkozás megakadályozása céljából két fogsora közé zárja’ ❖ ajkait béharapva (1818 Lexicon trilingve C3044, 154. hasáb) | beharapta alsó ajakát, mert remegve észlelé, hogy nevető kedve erőt kezd venni rajta (1879 Vajkay Károly C4677, 13) | Beharapta ajkát, hogy ne szólhasson (1891 Kemechey Jenő C2585, 87) | A fiu beharapta a szája szélét s kis vizes szemeivel rémülten bámult a levegőbe (1910 Móricz Zsigmond C5283, 250) | a brigádvezető lapátfogai kivillantak, amint beharapta indulattól vonagló ajkát (1950 Horváth István C3634, 192) | felszegett állal, beharapott szájjal merednek egymásra (1994 Szántó Piroska 1166004, 264).

2a. (rég) ’〈szót, mondanivalót〉 részben elhallgat, nem mond végig; elharap’ ❖ Eleonóra erre nem tudott mit mondani, hanem a’ Grófnak kezeit ſzorongatta, mert ha ſzólt vólna is, bé-kellett vólna harapni, mivel a’ Báró […] bé-jött a’ házba (1785 Mándi Sámuel ford. 7223001, 241) | a jelen érzelmi művet, ha csak egyetlenegy, de megtört, mintegy beharapott, tehát zordon hangú szóval, mint soh’sem, szüntetni meg, czélhoz vezető és dalmüvészt tanúsitó … eszköz volt (1881 e. Szemere Miklós C3945, 75).

3. tn (rég) ’〈káros jelenség〉 vhol mindinkább tért hódít, elterjed; elharapódzik’ ❖ az emberi Nemzetnek egy részetskéjét az  tulajdon régi ártatlanságában attól a’ romlástól, melly Europában mindenütt be-harapott, állandóvá tegye (1804 Molnár János C0310, 42).

Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.

beharap ige 2a
1. tárgyatlan (kissé rég)
fogait belemélyeszti vmibe; beleharap
Murkomba-is [= répámba is] be-fog mindenik [ember] harapni
(1793 Gvadányi József)
most tetszik nem tetszik … Be kell harapni a keserü almába
(1878 Boruth Elemér)
Fogai gyengültek, inye vérzett. Mikor beharapott a kenyérbe, piros lett a kenyér bele
(1920 Kosztolányi Dezső)
Most indul… lecsap a cápa! beharap a holdvilágba, nagyot nyel, nyeli a semmit, de nem veszti el a kedvit…
(1940 Urr Ida)
1a. tárgyas (irod)
vminek egy részét fogai v. ajkai közé szorítja
És ha vagy eggy vagy más ravasz a’ horgot be-harapvánn Eszre vesz is, hogy utánna leselkedel, arra ne csüggedj
(1817 Édes Gergely ford.Horatius)
Felállott, a szivarját még jobban beharapta
(1916 Móricz Zsigmond)
Öklét előrelöki a tökhéjjal beszórt asztalon, hátradől ültében, beharapja a bajúszát
(1933 Kodolányi János)
Az ölbeli vadállat Ge-Og ökle felé kapkodott. Beharapta, elengedte
(1937 Szentiványi Jenő)
1b. tárgyas (nyj)
mohón v. sietve megeszik vmit
Belenyúlt a tányérkába s beharapott egy fanyar paprikát
(1914 Móricz Zsigmond)
A napot lopják, és evés előtt pálinkáznak, vagy egy-két bélest beharapnak
(1940 Veres Péter)
2. tárgyas
〈ajkát〉 ijedtében, ill. vmely (indulatos) megnyilatkozás megakadályozása céljából két fogsora közé zárja
ajkait béharapva
(1818 Lexicon trilingve)
beharapta alsó ajakát, mert remegve észlelé, hogy nevető kedve erőt kezd venni rajta
(1879 Vajkay Károly)
Beharapta ajkát, hogy ne szólhasson
(1891 Kemechey Jenő)
A fiu beharapta a szája szélét s kis vizes szemeivel rémülten bámult a levegőbe
(1910 Móricz Zsigmond)
a brigádvezető lapátfogai kivillantak, amint beharapta indulattól vonagló ajkát
(1950 Horváth István)
felszegett állal, beharapott szájjal merednek egymásra
(1994 Szántó Piroska)
2a. (rég)
〈szót, mondanivalót〉 részben elhallgat, nem mond végig; elharap
Eleonóra erre nem tudott mit mondani, hanem a’ Grófnak kezeit ſzorongatta, mert ha ſzólt vólna is, bé-kellett vólna harapni, mivel a’ Báró […] bé-jött a’ házba
(1785 Mándi Sámuel ford.)
a jelen érzelmi művet, ha csak egyetlenegy, de megtört, mintegy beharapott, tehát zordon hangú szóval, mint soh’sem, szüntetni meg, czélhoz vezető és dalmüvészt tanúsitó … eszköz volt
(1881 e. Szemere Miklós)
3. tárgyatlan (rég)
〈káros jelenség〉 vhol mindinkább tért hódít, elterjed; elharapódzik
az emberi Nemzetnek egy részetskéjét az  tulajdon régi ártatlanságában attól a’ romlástól, melly Europában mindenütt be-harapott, állandóvá tegye
(1804 Molnár János)
Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások