beidegzettség fn 3B8

1. (rendsz. birtokszóként) ’vmely cselekvésre, működésre való reflexszerű, automatikus készség, képesség v. beállítódás, ill. cselekvések, működések ilyen volta’ ❖ a mennyei birodalom művészei már a ködös ókorban is a teljes beidegzettségre törekedtek [a festészetben] (1914 Felvinczi Takáts Zoltán CD10) | ama belső támasztékok […], melyeket nekünk, polgári sorból kerekedetteknek az iskola, a szellemi munka gyermekkor óta megszakítás nélküli beidegzettsége adott (1932 Schöpflin Aladár CD10) | Az írómozgást és az ember egyéb lokomóciós [= mozgásos] készségeit, szokásait tükröző ismérvek az emberi pszichikus tevékenységen keresztül jutnak ugyan kifejezésre, de éppen nagyfokú beidegzettségük miatt a tudati funkciók megkerülésével (1972 Kertész Imre¹ 1079001, 109) | a távol-keleti tradicionális zene kutatásával is foglalkozó professzor a felhangképzésre próbálja megtanítani az európai beidegzettséggel éneklő hallgatókat (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ’mélyen gyökerező, reflexszerűen működő(, megrögzött) elképzelés, gondolat’ ❖ Az a beidegzettség ugyanis […] éppen ezeknek [a festményeknek] megrajzolásánál nyilatkozott meg a leghatározottabb formában (1913 Felvinczi Takáts Zoltán CD10) | A művészet hatása, mint a nyelvé, asszociációkon sarkallik s az asszociáció már mindig ősi hagyományszerű beidegzettségeket feltételez (1917 Babits Mihály 9014159, 254) | A gyilkost nem találják meg, már nem is keresik, és a történet nem ott végződik, ahol beidegzettségeink szerint elvártuk volna (1982 Radnóti Zsuzsa 1128003, 184).

Vö. ÉKsz.

beidegzettség főnév 3B8
1. (rendsz. birtokszóként)
vmely cselekvésre, működésre való reflexszerű, automatikus készség, képesség v. beállítódás, ill. cselekvések, működések ilyen volta
a mennyei birodalom művészei már a ködös ókorban is a teljes beidegzettségre törekedtek [a festészetben]
(1914 Felvinczi Takáts Zoltán)
ama belső támasztékok […], melyeket nekünk, polgári sorból kerekedetteknek az iskola, a szellemi munka gyermekkor óta megszakítás nélküli beidegzettsége adott
(1932 Schöpflin Aladár)
Az írómozgást és az ember egyéb lokomóciós [= mozgásos] készségeit, szokásait tükröző ismérvek az emberi pszichikus tevékenységen keresztül jutnak ugyan kifejezésre, de éppen nagyfokú beidegzettségük miatt a tudati funkciók megkerülésével
(1972 Kertész Imre¹)
a távol-keleti tradicionális zene kutatásával is foglalkozó professzor a felhangképzésre próbálja megtanítani az európai beidegzettséggel éneklő hallgatókat
(1998 Magyar Hírlap)
2.
mélyen gyökerező, reflexszerűen működő(, megrögzött) elképzelés, gondolat
Az a beidegzettség ugyanis […] éppen ezeknek [a festményeknek] megrajzolásánál nyilatkozott meg a leghatározottabb formában
(1913 Felvinczi Takáts Zoltán)
A művészet hatása, mint a nyelvé, asszociációkon sarkallik s az asszociáció már mindig ősi hagyományszerű beidegzettségeket feltételez
(1917 Babits Mihály)
A gyilkost nem találják meg, már nem is keresik, és a történet nem ott végződik, ahol beidegzettségeink szerint elvártuk volna
(1982 Radnóti Zsuzsa)
Vö. ÉKsz.

Beállítások