beiszapol ts ige 1a

1. ’〈vmely területet v. azon levő növényt〉 iszappal eláraszt, ellep, beborít’ ❖ Iszap. A’ víz-áradás bé-iszapolta a’ rétet (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 100) | Az őszi ültetést is kell iszapolni (1842 Mentor C3078, 21) | Elárasztás, a föld öntözésének egy módja, mikor a hosszúkás négyzetekre osztott parcellákra kis folyókák útján vizet vezetünk s azt ott állni hagyjuk, hogy a talajt átáztassa és beiszapolja (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 112) | az áradások az egyébként dús kaszálókat folyton beiszapolták (1999 Magyar néprajz CD47).

1a. ’〈áramló víz〉 iszapba süllyeszt, temet vmit’ ❖ [a fatörzsek] mélyedésekben völgyekben összetoroltatván s csakhamar „beiszapoltatván,” légtől el lévén zárva, elkorhadtak (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Uszadékfa a víz által úsztatott, végre annak fenekén megakadt, részben beiszapolt fatörzsek (1925 RévaiNagyLex. C5714, 649).

1b. ’〈áramló víz v. eső mélyedést, árkot〉 iszappal telehord, feltölt’ ❖ a’ helyett, hogy uj csatornák épittetnének, megérjük, hogy a’ már meglevők is beiszapoltatnak (1843 Pesti Hírlap CD61) | Télen az őszi lyukakat bedugdossák, vagy az eső iszapolja be, úgyhogy tavasszal rendesen csak egy nyílás vezet ki a halom tetején (1929 Az állatok világa ford. CD46) | holtág – a folyónak az az ága, melynek egyik végét a folyó sodrának megváltozása következtében beiszapolta (1998 Természet Világa CD50).

2. (rég, átv is) ’beszennyez, bemocskol’ ❖ Sokkal nagyobb betsületben volnának nálunk is a’ tudományos munkák, ha a’ számtalan kiforditásokkal, áthurtzolásokkal … be nem iszapolták volna Hazánkat (1824 Maróthy Mátyás–Nátly József C3312, 44) | Gondom volt béiszapoltt ruháimat a’ víz partján hagyni (1832 Nefelejcs C3313, 242) | lelkünket az elasszonyosodás beiszapolhatja (1865 Toldy István C4186, 35).

Vö. CzF.; SzT. ~, beiszapoltatik

beiszapol tárgyas ige 1a
1.
〈vmely területet v. azon levő növényt〉 iszappal eláraszt, ellep, beborít
Iszap. A’ víz-áradás bé-iszapolta a’ rétet
(1792 Baróti Szabó Dávid)
Az őszi ültetést is kell iszapolni
(1842 Mentor)
Elárasztás, a föld öntözésének egy módja, mikor a hosszúkás négyzetekre osztott parcellákra kis folyókák útján vizet vezetünk s azt ott állni hagyjuk, hogy a talajt átáztassa és beiszapolja
(1926 TolnaiÚjLex.)
az áradások az egyébként dús kaszálókat folyton beiszapolták
(1999 Magyar néprajz)
1a.
〈áramló víz〉 iszapba süllyeszt, temet vmit
[a fatörzsek] mélyedésekben völgyekben összetoroltatván s csakhamar „beiszapoltatván,” légtől el lévén zárva, elkorhadtak
(1854 Vasárnapi Újság)
Uszadékfa a víz által úsztatott, végre annak fenekén megakadt, részben beiszapolt fatörzsek
(1925 RévaiNagyLex.)
1b.
〈áramló víz v. eső mélyedést, árkot〉 iszappal telehord, feltölt
a’ helyett, hogy uj csatornák épittetnének, megérjük, hogy a’ már meglevők is beiszapoltatnak
(1843 Pesti Hírlap)
Télen az őszi lyukakat bedugdossák, vagy az eső iszapolja be, úgyhogy tavasszal rendesen csak egy nyílás vezet ki a halom tetején
(1929 Az állatok világa ford.)
holtág – a folyónak az az ága, melynek egyik végét a folyó sodrának megváltozása következtében beiszapolta
(1998 Természet Világa)
2. (rég, átv is)
beszennyez, bemocskol
Sokkal nagyobb betsületben volnának nálunk is a’ tudományos munkák, ha a’ számtalan kiforditásokkal, áthurtzolásokkal … be nem iszapolták volna Hazánkat
(1824 Maróthy Mátyás–Nátly József)
Gondom volt béiszapoltt ruháimat a’ víz partján hagyni
(1832 Nefelejcs)
lelkünket az elasszonyosodás beiszapolhatja
(1865 Toldy István)
Vö. CzF.; SzT. ~, beiszapoltatik

Beállítások