beismer ts ige 1b

’vmit valónak, igaznak ismer el, és ezt ki is nyilvánítja’ ❖ Engem az ünnepélynek csak nemzetiségi [ti. magyar nemzeti] oldala érdekelt, azt beismerve széttekinték a pálya körül (1846 Hetilap CD61) | [a főispán] beismeri, hogy Madarász Józsefnek volt igaza (1881 Madarász József 8282008, 333) | Alvinczi – noha beismeri, hogy maga nem látta az idézett könyvet – kétségbe vonja néhány idézetének hitelességét (1939 Sík Sándor 9598002, 162) | „Hány ilyen nyolcvanévessel találkozott?” „Eggyel se!” – ismeri be a sofőr (1975 Fodor András 9148024, 57) | de hát – ismerjük be – ahol piacgazdaság van, ott spekuláció is van (1994 Magyar Hírlap CD09).

a. ’〈faggatásra, vallatásra vmely szégyellni való dolgot, ill. bűntettet〉 valónak, igaznak, ill. általa elkövetettként ismer el, és ezt ki is nyilvánítja’ ❖ A vádlottak a tényállást beismerték (1858 Vasárnapi Újság CD56) | mert hibái mindenkinek vannak, de azokat beösmerni és megjavítani csak a nagy lelkek sajátja (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | Csak a kínvallatás alatt ismerik be, hogy zsírral kenték magukat, kiröpültek a kéményen, aztán boszorkány-kapitányokkal mulattak, csíkot ettek, bort ittak (1931 Kosztolányi Dezső 9359219, 120) | Az összes vádlott mindent beismert? – mindent vállaltak (1990 …én nem vállaltam a statáriumot! 1086001, 24).

J: bevall.

Sz: beismerő.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

beismer tárgyas ige 1b
vmit valónak, igaznak ismer el, és ezt ki is nyilvánítja
Engem az ünnepélynek csak nemzetiségi [ti. magyar nemzeti] oldala érdekelt, azt beismerve széttekinték a pálya körül
(1846 Hetilap)
[a főispán] beismeri, hogy Madarász Józsefnek volt igaza
(1881 Madarász József)
Alvinczi – noha beismeri, hogy maga nem látta az idézett könyvet – kétségbe vonja néhány idézetének hitelességét
(1939 Sík Sándor)
„Hány ilyen nyolcvanévessel találkozott?” „Eggyel se!” – ismeri be a sofőr
(1975 Fodor András)
de hát – ismerjük be – ahol piacgazdaság van, ott spekuláció is van
(1994 Magyar Hírlap)
a.
〈faggatásra, vallatásra vmely szégyellni való dolgot, ill. bűntettet〉 valónak, igaznak, ill. általa elkövetettként ismer el, és ezt ki is nyilvánítja
A vádlottak a tényállást beismerték
(1858 Vasárnapi Újság)
mert hibái mindenkinek vannak, de azokat beösmerni és megjavítani csak a nagy lelkek sajátja
(1877 Mikszáth Kálmán)
Csak a kínvallatás alatt ismerik be, hogy zsírral kenték magukat, kiröpültek a kéményen, aztán boszorkány-kapitányokkal mulattak, csíkot ettek, bort ittak
(1931 Kosztolányi Dezső)
Az összes vádlott mindent beismert? – mindent vállaltak
(1990 …én nem vállaltam a statáriumot!)
J: bevall
Sz: beismerő
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások