bejáró mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → bejár.

II. mn 1A

1. ’Olyan 〈személy〉, aki vmilyen célból vhova rendszeresen megy.’

1a. ’olyan 〈tanuló v. dolgozó〉, aki más helységből jár be az iskolába, ill. a munkahelyére’ ❖ a legtöbb bejáró tanuló sok áldozatot vállal azért, hogy tanulhasson (1961 Népszabadság aug. 30. C4813, 9) | Az elsivárosodást [ti. a faluét] nemcsak a véglegesen kiszakadók idézték elő, de azok is, kik bejáró munkások lévén, reggel mentek, délután jöttek (1963 Csoóri Sándor 9090026, 123) | A bejáró munkásokat (köztük ácsok, kőművesek, hengerészek és más szakmabeliek is voltak), a faluról ingázó segédmunkásokat, napszámosokat sújtotta az alacsonyabb bér és a munkaviszony bizonytalansága (2000 Magyar néprajz CD47).

1b. (rég) ’olyan 〈személy〉, aki be szokott járni vkihez, ill. vhova(, és otthonos, bennfentes nála, ill. ott); bejáratos’ ❖ Ritka ember, egy csuda … mondogatá [a tanár] egy-egy jobb és bejáróbb diáknak (1882 Tolnai Lajos C4191, 41) | Gróf Toroczkai Sigmond, II. Apafi fejedelemnek […] Bécsben is tevékeny bejáró jó embere volt (1904 A magyar anekdotakincs C4256, 220).

1c. (rég) ’olyan 〈alkalmazott〉, aki a család(tagok) körüli személyes v. házi teendőket látja el’ ❖ apródok, bejáró cselédek, komornyikok jelentgetik ajtóról ajtóra az érkezőt (1851 Jókai Mór C2239, 114) | Zsuzsánna egy dajkát, szobalányt s egy bejáró inast hozott magával (1866 Szathmáry Károly C3859, 190).

1d. (rég) bejáró tanár ’megtartott órái szerint díjazott(, oktatási intézményben tanító) tanár’ ❖ voltak jól fizetett, engedelmes bejáró tanárai (1894 Malonyay Dezső C3022, 139) | [Málnai Mihály] 1886 óta rendes tanár az izraelita tanítóképzőben; 1893 óta bejáró tanár a budapesti Aranyos-féle felső kereskedelmi intézetnél (1902 Szinnyei József CD27) | [Nagyvárady Mira] nevelését a szülői háznál bejáró tanárok által nyerte (1903 Szinnyei József CD27) | [Az Eötvös-]kollégiumnak voltak saját és bejáró tanárai (1990 Róna-Tas András CD30).

2. ’〈Az ott alvóval v. ott lakóval szemben:〉 ua..’

2a. ’nem bentlakó 〈tanuló〉’ ❖ Varga József katholikus kereskedelmi tan- és nevelő-intézetbe Győrött […] az 1860/1-ik iskolai évre […] kosztos- és bejáró tanonczokat fölveend (1860 Vasárnapi Újság CD56) | A bejáró növendékeket mindig irigyelték ők, bentlakók (1920–1921 Gárdonyi Géza C5322, 62) | az általános sztrájk naponta […] 120 ezer bejáró diákot, félmillió utast érintene (1994 Magyar Hírlap CD09).

2b. (/ritk) ’kórházba kezelésre járó 〈beteg〉’ ❖ A’ bejáró szegény gyermekek’ gyógyszer-költségeit Pest városa vállalta magára (1850 Katolikus Néplap 8640001, 180) | szeretetteljes figyelem környez azóta is a Vöröskereszt budai kórházában – pedig csak „bejáró” beteg vagyok (1915 Halász Gyula CD10) | itt épült föl az alig húsz beteg fogadására alkalmas pszichoterápiai osztály […], ahol 14 bent fekvő mellett naponta 25-30 bejáró beteget fogadnak (1995 Magyar Hírlap CD09).

2c. (kissé rég) ’nem a munkáltatónál lakó 〈háztartási alkalmazott〉’ ❖ majd meglátod milyen jól főzök én! Csak egy bejáró cselédet tartok, aki elmosogat, s kijövünk a jövedelmeddel (1869 Jókai Mór CD18) | Valahol, egy ügyvédnél bejárócseléd (1940 Méliusz József 9433009, 204).

3. (/Tört) bejáró mester ’a céh elöljárójának segédkező mester’ ❖ Bé-járó-mester: Convocator cehalium (1809 Simai Kristóf C3747, 127) | Az atyamester mellé sok helyen választottak segítő tanácsadókat, egy-két bejárómestert, akik céhgyűlések alkalmával mint a legények elöljárói szerepeltek (2000 Magyar néprajz CD47).

4. (/ritk) ’olyan 〈út v. nyílás, ajtó, kapu〉, amelyen át vhova (be) lehet jutni’ ❖ szükségesképpen azon két határokban bejáró kapuhelyeket is hadni kelletett (1792 A rendtartó székely falu 7154023, 148) | azt a’ rövid útat a’ be-járó lyukig, [a méhek] gyalog-is meg-tehessék (1794 Handerla György C2013, 25) | fölirás, melly a templomnak bejáró ajtaja mellett áll (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Sári néni egyideig nézte a nyomát, de azután az egyik csirkecsontot a kezébe vette, leguggolt a bejáró út közepére, ott háromszor megfordult maga körül s utána a csontot átaldobta a vállán (1934 Tamási Áron 9701011, 28) | a pitvar [!] és a kéményalját választották el fallal s benne kis bejáró ajtóval (1981 NéprajziLex. CD47).

III. fn 1A

1. ’nem bentlakó tanuló’ ❖ összesen huszonöt benlakó növendékünk van […]. A bejárók száma hol több, hol kevesebb (1882 Tolnai Lajos C4199, 119) | Én a te helyedben nem is tudnék megmaradni itt [ti. a zárdaiskolában], bejáró volnék. […] – Olcsóbb az anyámnak, ha bennlakó vagyok (1917 Kaffka Margit 9290048, 9) | Néhány középiskolából hazaengedték a gyerekeket, hátha az újabb havazás miatt nem jutnak el otthonukba a bejárók és kollégisták (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’Vkinek a szolgálatában v. alkalmazásában álló személy.’

2a. ’az uralkodó személye körüli szolgálatot teljesítő nemes; kamarás’ ❖ két felll a’ Fejedelem hintója mellett jártak a’ F Hop-Mester, és a’ Bé-járók (1791 Balia Sámuel C0747, 275) | A fejdelemasszony körűl Fogarasban mindenik párt tartott egy-két hű embert. […] Zólyomi ott tartotta Fábián Mártont és Szatmárit, ki fejedelmi bejáró volt (1872 Deák Farkas CD57).

2b. ’uralkodó v. főnemes szolgálatában nevelkedő ifjú nemes; apród’ ❖ Küldd a bejárókat, hogy székemet egy kissé előbbre mozditsák (1873 Athenaeum C0028, 528) | Ezen adatok egyikéből megtudjuk: mikor lett az iú Mikes Kelemen II. Rákóczi Ferencz fejedelem udvarában „bejáró”-vá (1874 Thaly Kálmán CD57).

2c. ’a család(tagok) körüli személyes v. házi teendőket ellátó alkalmazott’ ❖ szakács-asszony, kukta, Szolgáló, bejáró – soha nincsen nyugta (1849–1853 Arany János C0640, 304).

2d. ’nem a munkáltatónál lakó, csak meghatározott időben nála dolgozó női háztartási alkalmazott; bejárónő’ ❖ azok mellett az asszonyok mellett, akiknek nincs esti ruhájuk, bejárót sem tarthatnak, maguk tákolják össze a gyerekek ruháit […], ezek gyémántjaikkal s pazar ruháikkal milyen semmik, senkik s milyen utolsók! (1927 Budapesti Hírlap febr. 2. C4715, 3).

3. ’Olyan dolog, amin (át) vhova be lehet jutni.’

3a. (/ritk) ’vminek az a nyílása, kül. ajtó, kapu, amelyen át oda be lehet jutni; bejárat²’ ❖ [az egyik] szobának nem lévén különös [= külön] béjárója, azt senki kinem bérelheti vagy kéntelen két szobát egyszersmind kibérelni (1800 Nyulas Ferenc C3340, 31) | hegyoldalon van [a barlang] bejárója (1853 Kőváry László 8255002, 105) | Menyét volt e vagy görény? […] A deszka mellett megtaláltuk a bejáróját (1922 e. Gárdonyi Géza C1848, 102) | A harmadik, a déli bejáró számított „főbejárónak”, ezen át léptek be a vagyonosabbak [a templomba] (2000 Magyar néprajz CD47).

3b. ’vhova (be)vezető út’ ❖ durván taszigálták le a rév bejárójáig (1886 Jakab Ödön C2197, 60) | A gazda azonnal észrevette Gábort, amint az a bejárón a tanya felé fordult (1907 Csizmadia Sándor¹ 9089011, 297) | Felgyűrt kabátujjal teszi meg az utat a szigeti bejárótól a hídfőig (1972 Mészöly Miklós 9439006, 791) | A Balaton körül mintegy 3500 stég és úgynevezett bejáró van (1997 Magyar Hírlap CD09).

Ö: játékos~, kapu~, kocsi~, művész~, színész~.

ÖU: cseléd~, hotel~, tanya~.

ÖE: ~asszony.

Sz: bejáróné, bejárós.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, bejáróasszony, bejárófalka, bejárójószág

bejáró melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévbejár
II. melléknév 1A
1.
Olyan 〈személy〉, aki vmilyen célból vhova rendszeresen megy.
1a.
olyan 〈tanuló v. dolgozó〉, aki más helységből jár be az iskolába, ill. a munkahelyére
a legtöbb bejáró tanuló sok áldozatot vállal azért, hogy tanulhasson
(1961 Népszabadság aug. 30.)
Az elsivárosodást [ti. a faluét] nemcsak a véglegesen kiszakadók idézték elő, de azok is, kik bejáró munkások lévén, reggel mentek, délután jöttek
(1963 Csoóri Sándor)
A bejáró munkásokat (köztük ácsok, kőművesek, hengerészek és más szakmabeliek is voltak), a faluról ingázó segédmunkásokat, napszámosokat sújtotta az alacsonyabb bér és a munkaviszony bizonytalansága
(2000 Magyar néprajz)
1b. (rég)
olyan 〈személy〉, aki be szokott járni vkihez, ill. vhova(, és otthonos, bennfentes nála, ill. ott); bejáratos
Ritka ember, egy csuda … mondogatá [a tanár] egy-egy jobb és bejáróbb diáknak
(1882 Tolnai Lajos)
Gróf Toroczkai Sigmond, II. Apafi fejedelemnek […] Bécsben is tevékeny bejáró jó embere volt
(1904 A magyar anekdotakincs)
1c. (rég)
olyan 〈alkalmazott〉, aki a család(tagok) körüli személyes v. házi teendőket látja el
apródok, bejáró cselédek, komornyikok jelentgetik ajtóról ajtóra az érkezőt
(1851 Jókai Mór)
Zsuzsánna egy dajkát, szobalányt s egy bejáró inast hozott magával
(1866 Szathmáry Károly)
1d. (rég)
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
bejáró tanár
megtartott órái szerint díjazott(, oktatási intézményben tanító) tanár
voltak jól fizetett, engedelmes bejáró tanárai
(1894 Malonyay Dezső)
[Málnai Mihály] 1886 óta rendes tanár az izraelita tanítóképzőben; 1893 óta bejáró tanár a budapesti Aranyos-féle felső kereskedelmi intézetnél
(1902 Szinnyei József)
[Nagyvárady Mira] nevelését a szülői háznál bejáró tanárok által nyerte
(1903 Szinnyei József)
[Az Eötvös-]kollégiumnak voltak saját és bejáró tanárai
(1990 Róna-Tas András)
2.
〈Az ott alvóval v. ott lakóval szemben:〉 ua..
2a.
nem bentlakó 〈tanuló〉
Varga József katholikus kereskedelmi tan- és nevelő-intézetbe Győrött […] az 1860/1-ik iskolai évre […] kosztos- és bejáró tanonczokat fölveend
(1860 Vasárnapi Újság)
A bejáró növendékeket mindig irigyelték ők, bentlakók
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
az általános sztrájk naponta […] 120 ezer bejáró diákot, félmillió utast érintene
(1994 Magyar Hírlap)
2b. (/ritk)
kórházba kezelésre járó 〈beteg〉
A’ bejáró szegény gyermekek’ gyógyszer-költségeit Pest városa vállalta magára
(1850 Katolikus Néplap)
szeretetteljes figyelem környez azóta is a Vöröskereszt budai kórházában – pedig csak „bejáró” beteg vagyok
(1915 Halász Gyula)
itt épült föl az alig húsz beteg fogadására alkalmas pszichoterápiai osztály […], ahol 14 bent fekvő mellett naponta 25-30 bejáró beteget fogadnak
(1995 Magyar Hírlap)
2c. (kissé rég)
nem a munkáltatónál lakó 〈háztartási alkalmazott〉
majd meglátod milyen jól főzök én! Csak egy bejáró cselédet tartok, aki elmosogat, s kijövünk a jövedelmeddel
(1869 Jókai Mór)
Valahol, egy ügyvédnél bejárócseléd
(1940 Méliusz József)
3. (/Tört)
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
bejáró mester
a céh elöljárójának segédkező mester
Bé-járó-mester: Convocator cehalium
(1809 Simai Kristóf)
Az atyamester mellé sok helyen választottak segítő tanácsadókat, egy-két bejárómestert, akik céhgyűlések alkalmával mint a legények elöljárói szerepeltek
(2000 Magyar néprajz)
4. (/ritk)
olyan 〈út v. nyílás, ajtó, kapu〉, amelyen át vhova (be) lehet jutni
szükségesképpen azon két határokban bejáró kapuhelyeket is hadni kelletett
(1792 A rendtartó székely falu)
azt a’ rövid útat a’ be-járó lyukig, [a méhek] gyalog-is meg-tehessék
(1794 Handerla György)
fölirás, melly a templomnak bejáró ajtaja mellett áll
(1858 Vasárnapi Újság)
Sári néni egyideig nézte a nyomát, de azután az egyik csirkecsontot a kezébe vette, leguggolt a bejáró út közepére, ott háromszor megfordult maga körül s utána a csontot átaldobta a vállán
(1934 Tamási Áron)
a pitvar [!] és a kéményalját választották el fallal s benne kis bejáró ajtóval
(1981 NéprajziLex.)
III. főnév 1A
1.
nem bentlakó tanuló
összesen huszonöt benlakó növendékünk van […]. A bejárók száma hol több, hol kevesebb
(1882 Tolnai Lajos)
Én a te helyedben nem is tudnék megmaradni itt [ti. a zárdaiskolában], bejáró volnék. […] – Olcsóbb az anyámnak, ha bennlakó vagyok
(1917 Kaffka Margit)
Néhány középiskolából hazaengedték a gyerekeket, hátha az újabb havazás miatt nem jutnak el otthonukba a bejárók és kollégisták
(1995 Magyar Hírlap)
2. (rég)
Vkinek a szolgálatában v. alkalmazásában álló személy.
2a.
az uralkodó személye körüli szolgálatot teljesítő nemes; kamarás
két felll a’ Fejedelem hintója mellett jártak a’ F Hop-Mester, és a’ Bé-járók
(1791 Balia Sámuel)
A fejdelemasszony körűl Fogarasban mindenik párt tartott egy-két hű embert. […] Zólyomi ott tartotta Fábián Mártont és Szatmárit, ki fejedelmi bejáró volt
(1872 Deák Farkas)
2b.
uralkodó v. főnemes szolgálatában nevelkedő ifjú nemes; apród
Küldd a bejárókat, hogy székemet egy kissé előbbre mozditsák
(1873 Athenaeum)
Ezen adatok egyikéből megtudjuk: mikor lett az iú Mikes Kelemen II. Rákóczi Ferencz fejedelem udvarában „bejáró”-vá
(1874 Thaly Kálmán)
2c.
a család(tagok) körüli személyes v. házi teendőket ellátó alkalmazott
szakács-asszony, kukta, Szolgáló, bejáró – soha nincsen nyugta
(1849–1853 Arany János)
2d.
nem a munkáltatónál lakó, csak meghatározott időben nála dolgozó női háztartási alkalmazott; bejárónő
azok mellett az asszonyok mellett, akiknek nincs esti ruhájuk, bejárót sem tarthatnak, maguk tákolják össze a gyerekek ruháit […], ezek gyémántjaikkal s pazar ruháikkal milyen semmik, senkik s milyen utolsók!
(1927 Budapesti Hírlap febr. 2.)
3.
Olyan dolog, amin (át) vhova be lehet jutni.
3a. (/ritk)
vminek az a nyílása, kül. ajtó, kapu, amelyen át oda be lehet jutni; bejárat²
[az egyik] szobának nem lévén különös [= külön] béjárója, azt senki kinem bérelheti vagy kéntelen két szobát egyszersmind kibérelni
(1800 Nyulas Ferenc)
hegyoldalon van [a barlang] bejárója
(1853 Kőváry László)
Menyét volt e vagy görény? […] A deszka mellett megtaláltuk a bejáróját
(1922 e. Gárdonyi Géza)
A harmadik, a déli bejáró számított „főbejárónak”, ezen át léptek be a vagyonosabbak [a templomba]
(2000 Magyar néprajz)
3b.
vhova (be)vezető út
durván taszigálták le a rév bejárójáig
(1886 Jakab Ödön)
A gazda azonnal észrevette Gábort, amint az a bejárón a tanya felé fordult
(1907 Csizmadia Sándor¹)
Felgyűrt kabátujjal teszi meg az utat a szigeti bejárótól a hídfőig
(1972 Mészöly Miklós)
A Balaton körül mintegy 3500 stég és úgynevezett bejáró van
(1997 Magyar Hírlap)
ÖU: cselédbejáró, hotelbejáró, tanyabejáró
ÖE: bejáróasszony
Sz: bejáróné, bejárós
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, bejáróasszony, bejárófalka, bejárójószág

Beállítások