békétlenség fn 3B8

1. ’〈(két v. több fél között):〉 harag, gyűlölködés, feszültség, ellenségesség mint állapot, ill. vki(k)nek ilyen megnyilvánulása v. tulajdonsága’ ❖ Az Amérikai közönséges Társaság és az odavaló Vad-emberek között a’ békételenség verekedésre ment (1787 Magyar Kurír C0312, 96) | Békétlenség’ ’s ellenszegűlés’ egyik fő oka abban van, hogy az emberek személyeknek tulajdonitják azt, mit sors mért rájok (1843 Wesselényi Miklós C4686, 305) | az asztali ima alatti csendzavarást pedig azonnal arra használja fel, hogy másokat megtámadjon, békétlenséget, veszekedést támasszon (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267004, 190) | ha együtt voltak [ti. Ady és Léda], minduntalan kitört köztük a békétlenség, az éles, ingerült szóváltás (1980 Kovalovszky Miklós 9362001, 69) | egymásba vagyunk zárva […]. Kis népek sorsa ez, amelyeket egykönnyen elsodor a történelem, de inkább a maguk békétlensége (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’elégedetlenség, zúgolódás mint állapot, ill. panasz(kodás) v. felháborodás mint megnyilvánulás’ ❖ ezeknek Szenvedése Békételenségre […] nem fokaszt bennünket (1781 Gombási István ford. C1883, 5) | [Báthori Boldizsár] még semmi összeköttetésben nem állott a zavargókkal, […] hogy a békétlenségnek, noha bünösebb, de szabályos és férfiasabb irányt adjon (1847 Kemény Zsigmond 8235021, 172) | gyógyír helyett békétlenséget találtam otthon is. Sok kárt tett a burgonya-bogár (1960 Tamási Áron 9701016, 120) | az ellenzéki erők jó részében belső békétlenség ütötte fel a fejét (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég) ’nyugtalanság, feszültség, ill. türelmetlenség mint lelkiállapot’ ❖ (Tekintvén Órájára) […] talám tsufot üzöl az én békétlenſégemböl, a’ te tsiga járáſoddal? (1785 Osvald Zsigmond ford.–Banks 7251001, 3) | [Az öreg] vonásai békétlenséget árultak el, ’s egy küzdés’ nemét, mellyet el akara fojtani magában (1838 Jósika Miklós 8212006, 2) | nem volt nyugodt, – ideges békétlenséget érzett (1911 Kaffka Margit 9290043, 35).

Sz: békétlenségi.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. békételenség

békétlenség főnév 3B8
1.
(két v. több fél között):〉 harag, gyűlölködés, feszültség, ellenségesség mint állapot, ill. vki(k)nek ilyen megnyilvánulása v. tulajdonsága
Az Amérikai közönséges Társaság és az odavaló Vad-emberek között a’ békételenség verekedésre ment
(1787 Magyar Kurír)
Békétlenség’ ’s ellenszegűlés’ egyik fő oka abban van, hogy az emberek személyeknek tulajdonitják azt, mit sors mért rájok
(1843 Wesselényi Miklós)
az asztali ima alatti csendzavarást pedig azonnal arra használja fel, hogy másokat megtámadjon, békétlenséget, veszekedést támasszon
(1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.Krafft-Ebing)
ha együtt voltak [ti. Ady és Léda], minduntalan kitört köztük a békétlenség, az éles, ingerült szóváltás
(1980 Kovalovszky Miklós)
egymásba vagyunk zárva […]. Kis népek sorsa ez, amelyeket egykönnyen elsodor a történelem, de inkább a maguk békétlensége
(1996 Magyar Hírlap)
2.
elégedetlenség, zúgolódás mint állapot, ill. panasz(kodás) v. felháborodás mint megnyilvánulás
ezeknek Szenvedése Békételenségre […] nem fokaszt bennünket
(1781 Gombási István ford.)
[Báthori Boldizsár] még semmi összeköttetésben nem állott a zavargókkal, […] hogy a békétlenségnek, noha bünösebb, de szabályos és férfiasabb irányt adjon
(1847 Kemény Zsigmond)
gyógyír helyett békétlenséget találtam otthon is. Sok kárt tett a burgonya-bogár
(1960 Tamási Áron)
az ellenzéki erők jó részében belső békétlenség ütötte fel a fejét
(1996 Magyar Hírlap)
3. (rég)
nyugtalanság, feszültség, ill. türelmetlenség mint lelkiállapot
(Tekintvén Órájára) […] talám tsufot üzöl az én békétlenſégemböl, a’ te tsiga járáſoddal?
(1785 Osvald Zsigmond ford.Banks)
[Az öreg] vonásai békétlenséget árultak el, ’s egy küzdés’ nemét, mellyet el akara fojtani magában
(1838 Jósika Miklós)
nem volt nyugodt, – ideges békétlenséget érzett
(1911 Kaffka Margit)
Sz: békétlenségi
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. békételenség

Beállítások