belebeszél ige 1b 

1. tn ’úgy beszél, hogy a hangja közvetlenül belejut vmibe’ ❖ mintha valaki egy üres hordóba beszélne bele (1854 Jókai Mór CD18) | csak bele beszél a maga zsebi fonográfjába (1892 Ágai Adolf C0549, 6) | Etelka a nagymamát mulattatta, belebeszélve a hallócsövébe (1913 Babits Mihály CD10) | Kezébe fogta a mikrofont, és belebeszélt: – Halló, halló, figyelem! (1973 Csukás István 9095021, 44).

2. tn (pejor) ’〈előadás, társalgás stb. közben〉 nem résztvevőként, zavaró módon (többször) megszólal vki’ ❖ [a karzaton] egyenesen bele beszélnek az előadásba, ami arra mutat, hogy erősen figyelnek a játékra (1857 Vajda János 8503090, 166) | nem igen tudta, hogy a templomban semmi körülmény közt nem szabad az egyházi szónoklatba belebeszélni (1876 Magyar bors C4649, 204) | Az öreg asszonyságnak szigorúan meg volt tiltva, hogy belebeszéljen a társalgásba (1890 Csiky Gergely C1305, 40) | sikerült valahol valahogyan fognom Pozsonyt. Igaz ugyan egy német állomás állandóan belebeszélt, a pesti meg időnként belecigánymuzsikált (1931 Bartók Béla C0858, 254) | A pedagógusok sokat szenvednek a kezelhetetlen gyerekektől, akik zavarják környezetüket […], a tanár előadásába belebeszélnek (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (biz) ’vmely ügybe kéretlenül v. illetéktelenül beleavatkozik’ ❖ A német generálisok semmit sem szerettek olyan kevéssé, mint ha a magyar vezérek a hadvezér titkaiba belebeszéltek (1852 Jókai Mór C2241, 108) | [A mama] szeret belebeszélni a közügyekbe (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | hadászati kérdésekbe belebeszélő politikusokról olvashatunk sok-sok tanulságos esetet (1994 Új Könyvek CD29) | hogy a józan eszemet miként használom, abba […] nem engedek belebeszélni (1999 Magyar Hírlap CD09).

2b. (biz) ’〈kártyajáték v. más társasjáték közben〉 vki nem résztvevőként, zavaró módon (többször) megszólal’ ❖ azt mondta, hogy nem játszik, ha belebeszélnek a játékba (1880 Balázs Sándor¹ C0743, 165) | ott ülnek a dominózók, kártyások háta mögött, belebeszélve a játékba (1891 Bródy Sándor C1201, 65) | [a kibicek] nem elégszenek meg a néma szereppel: azok belebeszélnek a játékba, tanácsokat adnak, biztatnak, heccelnek, beugratnak (1895 Jókai Mór CD18) | [az orosz urak] belebeszéltek a [kártya]játékba (1935 Tersánszky Józsi Jenő 9706004, 34).

3. ts (rég, irod) ’(hosszas rábeszéléssel) elhitet, elfogadtat vkivel vmit’ ❖ De bele beszéllé a’ Hertzeg, hogy nem vólna anynyi jártani [= jártányi] ereje (1778 Faludi Ferenc ford. C1666, 141) | nem bír azzal a’ tehetséggel, hogy valami dolgot bele tudjon a’ népbe beszéllni (1818 Böszörményi Pál ford.–Schlez C1179, 20) | Annyira belebeszélte magába azt a gondolatot, hogy nem is képzelhette, hogy ez másképp is lehessen (1860 Jókai Mór C2345, 34) | úgy örültem ennek a kirándulásnak, mint egy gyerek! Bele beszéltem magamba, hogy csodákat fogok megismerni (1906 Ambrus Zoltán C0592, 79).

3a. ’〈ételt, italt〉 hosszas rábeszéléssel elfogyasztat vkivel’ ❖ a csapláros atyai tanácsokat adott az ifjunak, s azalatt egy második poharat is bele beszéltek (1857 Boross Mihály C1159, 123) | amint madeirába [= portugál desszertborba] áztatott, első piskótát bele tudták beszélni: mindjárt megjött az életkedve (1889 Iványi Ödön C2186, 247) | Az ebédet már nem lehetett belebeszélni (1930 Németh László² 9485003, 134).

3b. belebeszéli magát vmibe (rég, irod) ’olyan sokat beszél vmiről, hogy vmely témába mélyen belemerül, ill. vmely érzelembe, állapotba belehajszolja magát’ ❖ [a kalandor] magát álhiedelmeibe belebeszélte (1838 Jósika Miklós C2358, 8) | Ugy belebeszélte magát e szent dolgokba, hogy a fekete kávénál már majd hogy nem ebédutáni imádságra került a dolog (1890 Mikszáth Kálmán C3150, 128) | [Saint Clare asszony] annyira belebeszélte magát boldogtalanságába (1894 Fésűs György ford.–Beecher Stowe 8143002, 98) | [a költő] maga is el birja hitetni magával, hogy őszintén érez, noha csak inkább belebeszéli magát (1903 Ferenczi Zoltán CD55).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.