belehajszol ts ige 1a

1. ’〈embert, állatot〉 vmibe, vminek a belsejébe v. vmik közé menni kényszerít, kerget’ ❖ a védteleneknek nem fizetik munkájukat értéke szerint, s e körülményeknél fogva mintegy belehajszolják őket a prostituczió karjaiba (1893 Alvinczy Sándor C0582, 136) | [A fecske] három napig kereste a kijárást a sötét piszkos kéményből, ahová a szél belehajszolta (1909 Jász Dezső CD10) | [A gebe] irtózott a víztől, de a gyerekek fölkapaszkodtak a hátára s kegyetlenül belehajszolták a sebesen rohanó folyóba (1930 Kassák Lajos CD10).

2. ’vkit akarata ellenére vmilyen helyzetbe, cselekvésbe kényszerít’ ❖ A velenczei követ azonban nem bízott a porta ígéreteiben, hanem úgy vélekedett, hogy Bethlent nem fogja megsegíteni; csak bele akarja hajszolni a háborúba azon titkos czélzatból, hogy maga annál előnyösebben megalkudhassék a császárral (1890 Acsády Ignác–Gindely Antal CD55) | a kétségbeesés, amelybe [Albert] belehajszolt, megölt bennem minden lovagiasságot (1917 Schöpflin Aladár ford.–Barbey d’Aurevilly 9590007, 34) | Az olasz közönség tombolva biztatta versenyzőjét, szinte belehajszolta [a vívót] a támadásba (1960 Magyar Nemzet szept. 3. C0355, 6) | A munkaadók egyre nagyobb része évek óta belehajszolja alkalmazottait abba, hogy vállalkozóként, számla ellenében végezzék munkájukat (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. belehajszolja magát ’〈érzelemnek, indulatnak, gondolatnak〉 teljesen átadja, átengedi magát, belelovalja magát vmibe’ ❖ Nagy volt a haragja az elűzött fiú ellen, s igyekezett magát ebbe az indulatba még jobban belehajszolni (1885 Jókai Mór CD18) | belehajszolta magát abba a gondolatba, hogy nem szabad [engedni] (1891 Kemechey Jenő C2585, 85) | minden erejével bele akarta magát hajszolni a tragikus apa pózába (1954 Vidor Miklós 9778002, 200) | [a kishúgom] addig ismételgette a [furcsa, elnyújtott, sírós] hangot, míg valóban sírni kezdett, beleringatva, belehajszolva magát a sírásába (1986 Nádas Péter 9466003, 226).

Vö. ÉKsz.

belehajszol tárgyas ige 1a
1.
〈embert, állatot〉 vmibe, vminek a belsejébe v. vmik közé menni kényszerít, kerget
a védteleneknek nem fizetik munkájukat értéke szerint, s e körülményeknél fogva mintegy belehajszolják őket a prostituczió karjaiba
(1893 Alvinczy Sándor)
[A fecske] három napig kereste a kijárást a sötét piszkos kéményből, ahová a szél belehajszolta
(1909 Jász Dezső)
[A gebe] irtózott a víztől, de a gyerekek fölkapaszkodtak a hátára s kegyetlenül belehajszolták a sebesen rohanó folyóba
(1930 Kassák Lajos)
2.
vkit akarata ellenére vmilyen helyzetbe, cselekvésbe kényszerít
A velenczei követ azonban nem bízott a porta ígéreteiben, hanem úgy vélekedett, hogy Bethlent nem fogja megsegíteni; csak bele akarja hajszolni a háborúba azon titkos czélzatból, hogy maga annál előnyösebben megalkudhassék a császárral
(1890 Acsády Ignác–Gindely Antal)
a kétségbeesés, amelybe [Albert] belehajszolt, megölt bennem minden lovagiasságot
(1917 Schöpflin Aladár ford.Barbey d’Aurevilly)
Az olasz közönség tombolva biztatta versenyzőjét, szinte belehajszolta [a vívót] a támadásba
(1960 Magyar Nemzet szept. 3.)
A munkaadók egyre nagyobb része évek óta belehajszolja alkalmazottait abba, hogy vállalkozóként, számla ellenében végezzék munkájukat
(1997 Magyar Hírlap)
2a. belehajszolja magát
〈érzelemnek, indulatnak, gondolatnak〉 teljesen átadja, átengedi magát, belelovalja magát vmibe
Nagy volt a haragja az elűzött fiú ellen, s igyekezett magát ebbe az indulatba még jobban belehajszolni
(1885 Jókai Mór)
belehajszolta magát abba a gondolatba, hogy nem szabad [engedni]
(1891 Kemechey Jenő)
minden erejével bele akarta magát hajszolni a tragikus apa pózába
(1954 Vidor Miklós)
[a kishúgom] addig ismételgette a [furcsa, elnyújtott, sírós] hangot, míg valóban sírni kezdett, beleringatva, belehajszolva magát a sírásába
(1986 Nádas Péter)
Vö. ÉKsz.

Beállítások