belehel ige 1b

1. ts (tárgy n. is) (rég) ’〈levegőt〉 tüdejébe szív, belélegez’ ❖ A’ melly-vizkorságban fekv betegek soha méllyen és szabadon -nem lehellhetnek (1778 Rácz Sámuel ford.–Störck C3570, 114) | a lég, melyet belehelünk … tisztán marad (1854 Csengery Antal C2996, 279) | A test melegének egy részét a belehelt levegőnek és a táplálkozásra használt élelmiszereknek és italoknak a felmelegítésére használja (1927 TolnaiÚjLex. C5724, 62).

1a. (vál, átv is) ’lélegzéssel (önkéntelenül) beszív, magába szív vmit’ ❖ a’ mi bennünket az e’féle Verſekben [ti. az eklogákban] gyönyörködtet, nem annyíra a’ mezei élet, mint az az ártatlan tsendeſség, mellyet az emberek ottan bé-lehellnek (1792 Mindenes Gyűjtemény 7457089, 376) | [az arzén és a hidrogén vegyüléséből származó gőznek] legkisebb mennyisége is belehelve az egészségre nézve igen veszedelmes következményeket, sőt magát a halált is huzhatja maga után (1844 Nendtvich Károly 8330009, 253) | [bánatot] a tuberkulózissal egyszerre lehel be az ember a magyar levegőből (1927 Németh László² 9485024, 30) | a pipereasztalon ott állott a kristály üveg, a permetező, a szagos szeszfélével, amit migrén ellen beleheltem (1969 Márai Sándor 9421004, 137).

2. tn (kissé rég, irod) ’〈(élő)lény〉(vmely nyíláson át) levegőt fúj be vhova’ ❖ a Kelf tátosa ismét belehelvén az ablakon, újra elaludt a vén asszony (1855 e. Magyar népmesegyűjtemény C1785, 18) | Az ablakot zárjátok el, A halál rajta belehel (1909 Pásztor Árpád CD10).

2a. ts (irod) ’alig hallhatóan belesusog vmit vmibe’ ❖ ez már talán a harmadik intő szó, amely elmosódik, mint a repedt hangcsőbe belehelt kiáltás (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | Beleheli a leány fülébe: – Várj! Várj! (1911 Bán Ferenc CD10) | Beleheltem egy rögbe a „gróf” szót és ime, gróffá lett a rög (1940 Háy Gyula 9232002, 6).

2b. ts (kissé rég, irod) ’〈vmely tulajdonságot, képességet, érzést stb.〉 szinte észrevétlenül beleolt, beleplántál vkibe, vmibe’ ❖ [A szerelem istenei] mindenható hatalmok’ mennyei Sugárit, a’ fenék nélkül való Bús Óceán’ örvényén mászdogáló Porszemnyi fényetskék’ testekbe, úgy mint A’ Syrteszek’ dühével játszadó Rettenthetetlen Czethal’ óriási Szivébe bé lehellték (1816 Gömbös Antal C1901, 222) | [a francia háború] nem tsak a’ hol folyt, hanem mindenütt, a’ meszsziről meghódolt nemzetekben is, dühös Lelkét bélehellette (1822 Vedres István 8517005, 6) | mily nagy haszonnal neveli a törvény olvasása által az Úr azokat, akiknek lelkébe az engedelemre való készséget beleheli (1909 Czeglédy Sándor ford.–Calvin CD1211).

3. ts (ritk) ’〈zárt teret〉(leheletével) felmelegít’ ❖ A verandaszerű, üveges ebédlőben enyhén langyos volt a kályha porcellánja és a parázs gyönge izzása kellemesen lehellte be a szobát (1910 Kaffka Margit 9290050, 6) | A hideg helyiséget lehetetlen belehelni (1995 Magyar Hírlap CD09).

3a. (ritk) ’〈(zárt) teret〉 vmely (leheletével) magából árasztott légnemű anyaggal betölt’ ❖ A kapun … vén bodzafa könyököl s minden juniusban egészséges illattal leheli be az utcát (1906 Gárdonyi Géza C1844, 171) | Beleheltük a szemináriumtermet sültkolbász- és sörszaggal (1999 Magyar Hírlap CD09).

4. ts (rég) ’leheletével párássá és homályossá tesz vmit’ ❖ a genfi tó hab volt csillám nélkül, s vize sötét mint a belehellett tükör (1837 Szemere Bertalan C3943, 280) | belehellett (megizzadt) üvegen keresztül nézünk valamely lángot (1869 Greguss Gyula C1918, 267) | Hold, ki zöld visszfény sürü habjain lengsz gyönge fátylak közt, belehelt tükörként (1938 Weöres Sándor CD10).

4a. (rendsz. igenévi alakban) (kissé rég, irod) ’leheletfinoman megszínez vmit, ill. vmely dolog színét kismértékben, alig észrevehetően megváltoztatja’ ❖ ott áll a hófehér köd közepében, alakja könnyű rózsapírral belehelve (1856 Jókai Mór C2252, 232) | [a körte héja] értével sárgászöld; napszegte darabjain némi gyöngéd narancsszinnel belehelt (1877 Bereczki Máté C1047, 223) | [virágzott] a koronilla, az a csupa-finomság lilás-piros szinnel halványan belehelt fehér virág (1912 Gárdonyi Géza C1840, 108) | A dinnye húsát már belehelte az ősz (1936 Radnóti Miklós 9543090, 32).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

belehel ige 1b
1. tárgyas (tárgy n. is) (rég)
〈levegőt〉 tüdejébe szív, belélegez
A’ melly-vizkorságban fekv betegek soha méllyen és szabadon -nem lehellhetnek
(1778 Rácz Sámuel ford.Störck)
a lég, melyet belehelünk … tisztán marad
(1854 Csengery Antal)
A test melegének egy részét a belehelt levegőnek és a táplálkozásra használt élelmiszereknek és italoknak a felmelegítésére használja
(1927 TolnaiÚjLex.)
1a. (vál, átv is)
lélegzéssel (önkéntelenül) beszív, magába szív vmit
a’ mi bennünket az e’féle Verſekben [ti. az eklogákban] gyönyörködtet, nem annyíra a’ mezei élet, mint az az ártatlan tsendeſség, mellyet az emberek ottan bé-lehellnek
(1792 Mindenes Gyűjtemény)
[az arzén és a hidrogén vegyüléséből származó gőznek] legkisebb mennyisége is belehelve az egészségre nézve igen veszedelmes következményeket, sőt magát a halált is huzhatja maga után
(1844 Nendtvich Károly)
[bánatot] a tuberkulózissal egyszerre lehel be az ember a magyar levegőből
(1927 Németh László²)
a pipereasztalon ott állott a kristály üveg, a permetező, a szagos szeszfélével, amit migrén ellen beleheltem
(1969 Márai Sándor)
2. tárgyatlan (kissé rég, irod)
(élő)lény〉 (vmely nyíláson át) levegőt fúj be vhova
a Kelf tátosa ismét belehelvén az ablakon, újra elaludt a vén asszony
(1855 e. Magyar népmesegyűjtemény)
Az ablakot zárjátok el, A halál rajta belehel
(1909 Pásztor Árpád)
2a. tárgyas (irod)
alig hallhatóan belesusog vmit vmibe
ez már talán a harmadik intő szó, amely elmosódik, mint a repedt hangcsőbe belehelt kiáltás
(1879 Mikszáth Kálmán)
Beleheli a leány fülébe: – Várj! Várj!
(1911 Bán Ferenc)
Beleheltem egy rögbe a „gróf” szót és ime, gróffá lett a rög
(1940 Háy Gyula)
2b. tárgyas (kissé rég, irod)
〈vmely tulajdonságot, képességet, érzést stb.〉 szinte észrevétlenül beleolt, beleplántál vkibe, vmibe
[A szerelem istenei] mindenható hatalmok’ mennyei Sugárit, a’ fenék nélkül való Bús Óceán’ örvényén mászdogáló Porszemnyi fényetskék’ testekbe, úgy mint A’ Syrteszek’ dühével játszadó Rettenthetetlen Czethal’ óriási Szivébe bé lehellték
(1816 Gömbös Antal)
[a francia háború] nem tsak a’ hol folyt, hanem mindenütt, a’ meszsziről meghódolt nemzetekben is, dühös Lelkét bélehellette
(1822 Vedres István)
mily nagy haszonnal neveli a törvény olvasása által az Úr azokat, akiknek lelkébe az engedelemre való készséget beleheli
(1909 Czeglédy Sándor ford.Calvin)
3. tárgyas (ritk)
〈zárt teret〉 (leheletével) felmelegít
A verandaszerű, üveges ebédlőben enyhén langyos volt a kályha porcellánja és a parázs gyönge izzása kellemesen lehellte be a szobát
(1910 Kaffka Margit)
A hideg helyiséget lehetetlen belehelni
(1995 Magyar Hírlap)
3a. (ritk)
(zárt) teret〉 vmely (leheletével) magából árasztott légnemű anyaggal betölt
A kapun … vén bodzafa könyököl s minden juniusban egészséges illattal leheli be az utcát
(1906 Gárdonyi Géza)
Beleheltük a szemináriumtermet sültkolbász- és sörszaggal
(1999 Magyar Hírlap)
4. tárgyas (rég)
leheletével párássá és homályossá tesz vmit
a genfi tó hab volt csillám nélkül, s vize sötét mint a belehellett tükör
(1837 Szemere Bertalan)
belehellett (megizzadt) üvegen keresztül nézünk valamely lángot
(1869 Greguss Gyula)
Hold, ki zöld visszfény sürü habjain lengsz gyönge fátylak közt, belehelt tükörként
(1938 Weöres Sándor)
4a. (rendsz. igenévi alakban) (kissé rég, irod)
leheletfinoman megszínez vmit, ill. vmely dolog színét kismértékben, alig észrevehetően megváltoztatja
ott áll a hófehér köd közepében, alakja könnyű rózsapírral belehelve
(1856 Jókai Mór)
[a körte héja] értével sárgászöld; napszegte darabjain némi gyöngéd narancsszinnel belehelt
(1877 Bereczki Máté)
[virágzott] a koronilla, az a csupa-finomság lilás-piros szinnel halványan belehelt fehér virág
(1912 Gárdonyi Géza)
A dinnye húsát már belehelte az ősz
(1936 Radnóti Miklós)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások