belehasít tn ige 4a4

1. ’〈éles eszköz(zel vki)〉 vmely (élő) anyagba behatol, és vágást ejt rajta’ ❖ belehasitott egy késsel a karjába (1899 Abonyi Árpád C0483, 24) | Úgy, a mint az eke vasa belehasít az anyaföldbe és szép sorban fordítja a rögöt, a varjú, a csóka, de még a tolvaj szarka is az eke nyomán halad (1901 Herman Ottó CD34) | Hol az egyik, hol a másik fejsze hasít bele a nyikorgó [fa]rostokba. Mind magasabbról, mind súlyosabban hullanak az ütések (1938 Kemény János¹ 9319003, 123) | [Az öreg halász] rácsapott az evezőre kötött késsel [a cápa fejére], belehasított vele az agyába (1956 Ottlik Géza ford.–Hemingway 9496005, 111).

2. (vál) ’〈vízben, levegőben〉 látható v. képzelt nyomot hagyva maga után (nagy sebességgel) halad vmi’ ❖ A medencze teljes verőfényben uszott, a mint a hajó élével belehasított a vizbe (1894 Herman Ottó C2085, 21) | [A sas] belehasít az ég azúrjába (1910 Karinthy Frigyes CD10) | a csillagkásás feketeségbe rakétaszögként belehasit egy-egy süvitve repülő fénypont (1956 Fodor András 9148001, 59).

3. (vál) ’〈(éles) hang, ill. fény〉 hirtelen felhangozva, ill. felvillanva behatol vmibe’ ❖ Ez a gyönge hang is élesen és bántón hasít most bele a csöndességbe (1934 Kassák Lajos CD10) | Hunyorgó lámpák hasítottak bele a sötétségbe (1954 Vidor Miklós 9778002, 215) | szinte nincs olyan perc, hogy ne hasítana bele a levegőbe a riasztók vijjogása (1995 Magyar Hírlap CD09).

4. (alany n. is) ’〈vkinek vmely testrészében éles fájdalom〉 támad, hirtelen érezhetővé válik; belenyilallik, beleáll’ ❖ Anyám az arcához kapott, mint akinek hirtelen belehasít a fájdalom a fogába (1932 Gelléri Andor Endre CD10) | [a teniszezőnő karja] egyre jobban fáj, s ez igen-igen nagy baj, hiszen balkezes; Novotnával viaskodva is belehasított kegyetlenül, addigra azonban az ellenfél lélekben már feladta (1995 Magyar Hírlap CD09).

4a. (vál) ’〈vmely (kellemetlen, rossz) érzelem, gondolat〉 hirtelen elhatalmasodik vkin, úrrá lesz rajta’ ❖ kétség hasított belé (1948 Tamási Áron 9701015, 60) | a vén hallgat, köhint; belehasít: ősz van megint. Mert minden Ősz megannyi Jel, értelme van: remegni kell (1958 Csanádi Imre 9082013, 545) | Pillanatra belehasított a félelem: hátha kivégzésre viszik (1967 Gábor Áron 9813002, 178).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

belehasít tárgyatlan ige 4a4
1.
〈éles eszköz(zel vki) vmely (élő) anyagba behatol, és vágást ejt rajta
belehasitott egy késsel a karjába
(1899 Abonyi Árpád)
Úgy, a mint az eke vasa belehasít az anyaföldbe és szép sorban fordítja a rögöt, a varjú, a csóka, de még a tolvaj szarka is az eke nyomán halad
(1901 Herman Ottó)
Hol az egyik, hol a másik fejsze hasít bele a nyikorgó [fa]rostokba. Mind magasabbról, mind súlyosabban hullanak az ütések
(1938 Kemény János¹)
[Az öreg halász] rácsapott az evezőre kötött késsel [a cápa fejére], belehasított vele az agyába
(1956 Ottlik Géza ford.Hemingway)
2. (vál)
〈vízben, levegőben〉 látható v. képzelt nyomot hagyva maga után (nagy sebességgel) halad vmi
A medencze teljes verőfényben uszott, a mint a hajó élével belehasított a vizbe
(1894 Herman Ottó)
[A sas] belehasít az ég azúrjába
(1910 Karinthy Frigyes)
a csillagkásás feketeségbe rakétaszögként belehasit egy-egy süvitve repülő fénypont
(1956 Fodor András)
3. (vál)
(éles) hang, ill. fény〉 hirtelen felhangozva, ill. felvillanva behatol vmibe
Ez a gyönge hang is élesen és bántón hasít most bele a csöndességbe
(1934 Kassák Lajos)
Hunyorgó lámpák hasítottak bele a sötétségbe
(1954 Vidor Miklós)
szinte nincs olyan perc, hogy ne hasítana bele a levegőbe a riasztók vijjogása
(1995 Magyar Hírlap)
4. (alany n. is)
〈vkinek vmely testrészében éles fájdalom〉 támad, hirtelen érezhetővé válik; belenyilallik, beleáll
Anyám az arcához kapott, mint akinek hirtelen belehasít a fájdalom a fogába
(1932 Gelléri Andor Endre)
[a teniszezőnő karja] egyre jobban fáj, s ez igen-igen nagy baj, hiszen balkezes; Novotnával viaskodva is belehasított kegyetlenül, addigra azonban az ellenfél lélekben már feladta
(1995 Magyar Hírlap)
4a. (vál)
〈vmely (kellemetlen, rossz) érzelem, gondolat〉 hirtelen elhatalmasodik vkin, úrrá lesz rajta
kétség hasított belé
(1948 Tamási Áron)
a vén hallgat, köhint; belehasít: ősz van megint. Mert minden Ősz megannyi Jel, értelme van: remegni kell
(1958 Csanádi Imre)
Pillanatra belehasított a félelem: hátha kivégzésre viszik
(1967 Gábor Áron)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások