beleillik tn ige 13b

1. ’〈tárgy, ritk. személy〉 alakja, terjedelme, mérete folytán jól belehelyezhető vmibe’ ❖ aufgehen: rámenni, ráilleni, beléilleni (1823 Márton József¹ C3047, 189) | Egy fris tiszta vizzel félig töltött elég öblös és mély tálba bele illő nem igen sűrű szitát tesznek (1841 Műipar 8651001, 351) | [a gyermek] a szük kéményekbe egészen bele fog illeni (1843 Gondol Dániel ford.–Dickens C1888, 30) | [a formatervezett fejsze] bámulatosan beleillik tenyerünkbe: bárhol fogjuk, középen vagy nagyobb lendületű vágásnál a végén, mindenhol kellemes és biztonságos a fogása (2000 Lakáskultúra CD39).

1a. ’〈tárgy (egy része) vmely nyílásban, vájatban v. mélyedésben〉 pontosan illeszkedve helyezkedik el v. elhelyezhető benne’ ❖ [a komp végén] áll egy csigaalaku vaskerék, melynek vágánya ugy van rovátolva, hogy abba a láncszemek beleillenek (1860 Vasárnapi Újság CD56) | [a pásztor pipafaragáskor] kimetszi a bak- vagy kan-csavart, amely szépen beleillik a csutora koca- vagy nöstény-csavarába (1911 Malonyay Dezső 8292027, 118) | [Évike] beledugta az icike-picike aranykulcsot a zárba és roppant boldog volt, mert a kulcs beleillett (1936 Kosztolányi Dezső ford.–Carroll 9359190, 10).

2. ’〈vmely környezetbe, ill. közösségbe〉 színénél v. jellegénél, természeténél fogva jól illik’ ❖ Eme’ büdös, eme’ keskeny, és homályos lukba [ti. szobába] éppen bele nem illene Etelének nagy lelke (1786 Dugonics András 7087013, 202) | ugy bele illik a pokolba, mintha csak neki szabták volna (1855 Vas Gereben C4374, 18) | Mennyire beleillett volna e társaságba harmadiknak Lévay! (1941 Papp Ferenc¹ C3427, 70) | [A fácántyúk] barna tollazata nagyszerűen beleillik a környezetébe, még a felette átrepülő ragadozó sem nagyon veszi észre (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

3. ’összhangban van, összeegyeztethető vmivel’ ❖ ide ugyan belé illik az a’ Székely szóllás (1798 Újfalvy Krisztina C3188, 103) | az illető elvet addig csavarván … míg … az előre kiszabott következtetésekbe belé illett (1842 Eötvös József–Lukács Móric C1602, 70) | Az ő tervébe ez a megoldás is beleillett (1879 Ábrányi Kornél² C0515, 188) | vajjon ez a jelenet beléillik-e Az ember tragédiája rendszerébe (1900 Palágyi Menyhért 9509002, 358) | [Mándy Iván] novellastílusa beleillik abba a módfelett igényes írás-hagyományba, melyet irodalmunkban Gelléri Andor Endre, Pap Károly és Illés Endre nevei fémjeleznek (1948 Lengyel Balázs 2052035, 118) | [Alpár László] megrendítő szenvedésekkel, meghurcoltatásokkal teli életpályája sajnos nagyon is beleillik a huszadik századi magyar értelmiség sorstörténetébe (1991 Halász Gábor² 2037021, 1525).

J: beillik.

Vö. CzF. beleillik vagy beléillik; ÉrtSz.; ÉKsz.

beleillik tárgyatlan ige 13b
1.
〈tárgy, ritk. személy〉 alakja, terjedelme, mérete folytán jól belehelyezhető vmibe
aufgehen: rámenni, ráilleni, beléilleni
(1823 Márton József¹)
Egy fris tiszta vizzel félig töltött elég öblös és mély tálba bele illő nem igen sűrű szitát tesznek
(1841 Műipar)
[a gyermek] a szük kéményekbe egészen bele fog illeni
(1843 Gondol Dániel ford.Dickens)
[a formatervezett fejsze] bámulatosan beleillik tenyerünkbe: bárhol fogjuk, középen vagy nagyobb lendületű vágásnál a végén, mindenhol kellemes és biztonságos a fogása
(2000 Lakáskultúra)
1a.
〈tárgy (egy része) vmely nyílásban, vájatban v. mélyedésben〉 pontosan illeszkedve helyezkedik el v. elhelyezhető benne
[a komp végén] áll egy csigaalaku vaskerék, melynek vágánya ugy van rovátolva, hogy abba a láncszemek beleillenek
(1860 Vasárnapi Újság)
[a pásztor pipafaragáskor] kimetszi a bak- vagy kan-csavart, amely szépen beleillik a csutora koca- vagy nöstény-csavarába
(1911 Malonyay Dezső)
[Évike] beledugta az icike-picike aranykulcsot a zárba és roppant boldog volt, mert a kulcs beleillett
(1936 Kosztolányi Dezső ford.Carroll)
2.
〈vmely környezetbe, ill. közösségbe〉 színénél v. jellegénél, természeténél fogva jól illik
Eme’ büdös, eme’ keskeny, és homályos lukba [ti. szobába] éppen bele nem illene Etelének nagy lelke
(1786 Dugonics András)
ugy bele illik a pokolba, mintha csak neki szabták volna
(1855 Vas Gereben)
Mennyire beleillett volna e társaságba harmadiknak Lévay!
(1941 Papp Ferenc¹)
[A fácántyúk] barna tollazata nagyszerűen beleillik a környezetébe, még a felette átrepülő ragadozó sem nagyon veszi észre
(1993 A magyarság kézikönyve)
3.
összhangban van, összeegyeztethető vmivel
ide ugyan belé illik az a’ Székely szóllás
(1798 Újfalvy Krisztina)
az illető elvet addig csavarván … míg … az előre kiszabott következtetésekbe belé illett
(1842 Eötvös József–Lukács Móric)
Az ő tervébe ez a megoldás is beleillett
(1879 Ábrányi Kornél²)
vajjon ez a jelenet beléillik-e Az ember tragédiája rendszerébe
(1900 Palágyi Menyhért)
[Mándy Iván] novellastílusa beleillik abba a módfelett igényes írás-hagyományba, melyet irodalmunkban Gelléri Andor Endre, Pap Károly és Illés Endre nevei fémjeleznek
(1948 Lengyel Balázs)
[Alpár László] megrendítő szenvedésekkel, meghurcoltatásokkal teli életpályája sajnos nagyon is beleillik a huszadik századi magyar értelmiség sorstörténetébe
(1991 Halász Gábor²)
J: beillik
Vö. CzF. beleillik vagy beléillik; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások